Még napjainkban is menő az „ezerkettes” Zsiguli, más néven a Ladaveze

A Vad Fruttik Sárga Zsiguli című dalának szerzői valószínűleg nem a korpavári veteránautós, Horváth Tamás most felújított gyönyörű járgányára gondoltak, pedig tehették volna bátran. Mert bizony, a szovjet autógyártás eme remekműve ezzel a sárga színnel finoman szólva is inspiráló és elegáns. Legalábbis szerintem, de persze ízlések és pofonok különbözők. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy az autó hátulján Lada-felirat fityeg.

– Zsiguli, vagy Lada? Az azon múlott, hogy az autó bel-, vagy külföldre készült-e – bocsátotta előre Horváth Tamás. – A belföldre és a szocialista táborba szánt autók Zsiguli márkanéven kerültek forgalomba, míg az exportra menők a Lada nevet kapták, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezt a nyugati elvtársak könnyebben ki tudták mondani. Az én autóm egy 1980-as évjáratú, 2101-es Zsiguli (maradjunk ennél), 1200 köbcentis motorral. Úgy került hozzám, hogy két évvel ezelőtt az egyik ismerősöm felhívott: segítsek eladni az apósa autóját. Amikor megláttam, annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem: jobb lesz inkább nekem. Nagyon jó állapotban volt, attól eltekintve, hogy akkor már 5 éve állt egy garázsban és rakódott rá némi por. Gyakorlatilag a gyári állapotában találtam rá, a karosszéria festése is még az eredeti, csupán egy polírozást kapott. A belsejével is csak annyi történt, hogy szétszedtük, kitakarítottuk és újra összeraktuk a megtisztított, ápolószerrel kezelt elemeket. Egyedül a kerekek és a kormány nem a gyári változatok, de megvannak azok is, viszont nekem jobban tetszett sportkormánnyal és a 2105-ös „kocka” Ladához rendszeresített kerekekkel.

Horváth Tamás jelezte: nyilván a szokásos szerviz (futómű, fékrendszer, olajcserék) nem maradhatott el, de a járgányban mindössze 60 ezer kilométer volt, ezek után a motor sem igényelt különleges bánásmódot.

– Az volt az elképzelésem, hogy áprilisra készülök el a felújítással, hiszen a Lada-gyártás 50 évvel ezelőtt ebben a hónapban indult el éppen a 2101-es Zsigulival. Hála Istennek, sikerült – tette hozzá a veteránautós. – Az AvtoVAZ autógyár 1970 és 1988 között gyártotta a Fiat 124 műszaki alapjain kifejlesztett, soros négyhengeres, 1198 cm³-es, 60 lóerős, nyolcszelepes felül vezérelt (OHC), vízhűtéses, négyütemű benzinmotorral szerelt, hátsókerék-meghajtású Lada/Zsiguli modellt és variánsait – mondta.

Tamás a figyelmünkbe ajánlotta a márka bőrtáskába csomagolt „hibakód-kiolvasóját” is – ez pedig nem más, mint egy szerelőkészlet, mellyel a némi műszaki érzékkel megáldott tulajdonosok otthon is megbütykölhették a járgányukat.

A szélsőségesen hideg környezetben is megbízható motorindítás érdekében az autók kézi indítókarral (közismertebb nevén kurblival) is el voltak látva. A mellső lökhárítón lévő nyíláson keresztül becsúsztatható indítókar az autók

alapfelszereltségének részeként a csomagtartóban lévő szerszámostáska közelében kapott helyet.