Kollár László „precíz műtéttel” keltette életre a karosszériáját

A rongyrázás királyaként tartották számon a járművet az akkori Franciaországban. Sok vajúdás után, alapos tervezői munkát követően 1955-től került a piacra a Citroën DS, amelynek azonban nem csak De Gaulle népe a szülőatyja. Az olaszoknak is – Flaminio Bertoni formatervező munkája kapcsán – köze volt a tömeghasználatra, amerikai aszfaltszaggatónak és a francia kiváltságosok játékszerének egyaránt szánt autóhoz. Merthogy nem csak a létrehozását tekintve volt jól megrágott művelet az impozáns külcsínű Citroën DS. A motor vonatkozásában is, mivel eredetileg egy Porsche-motorhoz hasonlót szántak bele. Csakhogy a számításokat felülírta a történelem, a második világháború, így az elit autókra jellemző motortípus tervezését és gyártását elvetették. Bár arra vélhetően a szülőatyák sem gondoltak, hogy a Citroën DS egy-egy eleme a mai modern, különféle országokban gyártott járművek, autók, sőt egy egyszerű bevásárlókocsi némely technikai megoldásának prototípusául fog szolgálni.

A mozivászonról nem is beszélve: Louis de Funes színész Fantomas-filmjeiben is jött, látott, győzött a kecsesnek korántsem mondható, ám mégis bikamódon közlekedő autó. Hatvan évig világrekorder járműként tartották számon. Amikor 1955-ben Párizsban bemutatták, a nap végére 12 ezren rendelték meg, tíz nap után pedig 80 ezren akartak maguknak ilyen autót. Mindezt csak a Tesla tudta überelni, 2016-ban. Addig viszont a francia mechanikájú és olasz dizájnnal rendelkező fúziós csodadoboz ült megrendelések tekintetében a trónon.

Egy, napjainkban is fennmaradt, ám sokáig halálra ítélt típust, egy 1968-ban gyártott DS-21 Pallast rakott össze gyakorlatilag a semmiből a nagykanizsai Kollár László karosszérialakatos nemrég. A sors érdekessége: nemcsak örökséget hagyott világszerte több más jármű gyártásában is a Citroën DS, hanem jómaga is – sedantól a kombin át a kabrióig – a világ számos pontján ma is él, alkalmi használatú luxusjárgányként. Ami pedig az említett típust illeti: 109 lóerős, 2175 köbcentis motorral, négysebességes, félautomata (kormány felett lévő) váltóval büszkélkedik. A fék pedig nem pedálos, hanem egy apró gomb, amely a lábtérnél helyezkedik el. Játszani kell vele fékezéskor, nem nyomni: rátenni a lábat, a fék pedig teszi a magáét.

– Hosszú hónapokig tartott, amire, gyakorlatilag az enyészet széléről megmentettük a csapatommal a Citroën DS–21 Pallas egyik fennmaradt példányát – mondta Kollár László, akiről korábban már többször írtunk, szintén jármű-kuriózumok kapcsán. – Egy osztrák gyűjtő tulajdona az autó, amely ma már újra a régi, az eredetivel tökéletesen megegyező pompájában csillog. Rengeteg alkatrésze rozsdás, de a motorja szinte tökéletes volt. A legnagyobb feladatot az ajtók elkészítése jelentette. Félig újakat kellett gyártanunk, a keretektől a borításig. A karosszéria is teljes restaurálást kapott. Kisebb-nagyobb hibákat kellett sziszifuszi munkával korrigálnunk az autó testén, mielőtt megkapta volna a végleges, bordó színét. Olyan volt tehát a karosszéria életre keltése, mint egy precíz, alapos orvosi műtét – részletezte a nagykanizsai autórestaurátor, aki tárlatvezetés közben számos érdekességet mesélt az autóról.

– Az első olyan autó volt szériájában a Citroën DS–21, amit tárcsafékkel gyártottak – folytatta. – Mechanikusan megoldott, kanyarkövető fényszórója volt már évtizedekkel ezelőtt: mindez nagy szó, tekintve , hogy ez még ma is csak a luxusautók kiváltsága. Érdekesség, hogy Amerikába szánták anno ezt a járművet. Az USA-ban azonban akkor nem kellett, így hát maradt a franciáké. A DS pedig kezdetben minden volt, csak strapabíró nem. Önszintező, bár a hasmagassága mechanikusan is állítható, illetve a felfüggesztése hidropneumatikus, ami a nitrogéngázt tároló akkumulátorokkal közösen végzi a rugózást. Ez gyakorlatilag olyan érzést ad, mint a tenger hullámzása. Kompozit teteje, amibe eltolható napfénytető is van non plus ultraként kombinálva, arra szolgál, hogy az autó súlypontját minél lejjebb tudják vinni, ha kell. A tárcsafék pedig nem a keréknél van, hanem a váltónál. Ami még különleges, az a perec formájú szervokormány – részletezte Kollár László.

S íme némi bulváros háttér: csak néhány darab létezik napjainkban a DS–21 széria Pallasából, olyanok tulajdonában, akiknek van mit a tejbe aprítani. Mivel kuriózum a jármű, nem olcsó. Egy restaurált darab 30 ezer eurót is kóstálhat. S hogy ezért mit kap a tulajdonos? Stílusos megjelenést, ami után tekerednek a nyakak az utakon. Egy falatka múltat küllemileg, viszont előremutató technikai megoldásokkal. Ha anno nincs ez a Citroën DS, akkor a mai autógyártás nem tartana ott, ahol tart, noha pici „fogyatékossága”, hogy puritán a belső tere. Mondjuk, a valódi bőrkárpit – már amelyik modellekben még megtalálható – illata mámorító.