Betonpattanás nagy lehetőségekkel, avagy a piacot meghódító kis Fiat

Elöljáróban annyit, hogy sokan emlékezhetnek arra, amikor a hatvanas, hetvenes években a szocialista táborban csupán néhány gépkocsitípushoz lehetett hozzájutni, már akkor is meglehetősen borsosnak tűnő áron. Talán éppen ennek ellensúlyozása is ösztökélte a lengyeleket, hogy egy aránylag olcsó, egyszerű és praktikus gépkocsival rukkoljanak elő. Éltek a Fiat gyár által felajánlott licencvásárlás lehetőségével, és a 126-os éppen kapóra jött. 1973-ban aztán megkezdődött a gyártás a Bielsko-Biala-i és a Tychy-i gyárakban, Polski Fiat 126p néven.

A Fiat 1972-ben, az 500-as utódjaként mutatta be a 126-ost, még az elődből származó, 0,6 literes motorblokkal. A lengyelek már ekkor birtokában voltak a gyártási jogoknak, 1973-ban kezdték meg a Polski Fiat 126 gyártását egy új üzemben, Tychyben. Az első „Kispolszkik” még műanyag dekorelemek nélkül készültek, fém lökhárítókkal, a motorháztetőn 48 szellőzőnyílással.

Lengyelországban összesen öt változatot gyártottak, hazánkban leginkább a standard 126p 650 köbcentis változata terjedt el. Az 1977 előtti, még 594 köbcentis motorú, króm lökhárítós, kis műszerfalas Polskiból viszont már csak kevés szép példány maradt, lévén ezeket csak néhány évig gyártották.

A további kiadások, mint a 650S, extrákat is kaptak, ilyen volt a kormányzár, a dönthető üléstámla vagy a szakaszos ablaktörlő. Vegyük figyelembe, hogy a KGST-márkáknál bizony nagy fegyverténynek számított, ha egy járgány ehhez hasonló felszereltséggel rendelkezett, persze ennek az árát is megkérték. A 650K egy fekete műanyag díszelemet kapott az oldalára, valamint kényelmesebb üléseket és automata biztonsági övet.

Mindenesetre 1985-től folyamatosan korszerűsítették a típust, új műszerfal, szélesebb kerékívek, megváltoztatott fűtéskapcsoló, generátor, tolatólámpa, ködlámpa mutatta az újítás szándékát, a nyolcvanas évek végétől a „kulcsos indítás” is elterjedt, 1988–89-től már Magyarországra is ezek a példányok kerültek, melyek akkoriban 90 ezer forint körüli áron keltek el. Nem véletlenül hangsúlyozzuk ki a kulccsal való indítás jelentőségét, mivel a korábbi kiadásokat a kézifék mellett egy kis kar fel-le rángatásával lehetett beüzemelni, kisebb-nagyobb sikerrel, úgy, hogy közben az embernek olyan érzése volt, mintha egy helikopterben ülne felszállás közben…

1996-ban katalizátorral szerelték fel a 126-ost, ez az ELX típus. Kisebb-nagyobb módosításokkal ugyan, de egészen 2000 szeptemberéig gyártották a kisautót, melyből 4,5 millió készült, ami még a Trabant gyártási adatait is felülmúlta. Az utolsó kétezer darab sorszámozottan gördült le a gyártósorról, és a Happy End nevet kapta, amely nagyon találónak bizonyult, hiszen pillanatok alatt elkapkodták a végső szériát a Polski Fiat-gyűjtők. Nem sok olyan járgány szaladgál már a magyar utakon, amit valóban használatra tartanak, utolsó kocsinak megmaradt idősebbek autójaként, valamint a rajongók által fenntartott hobbiautónak.