Lóerő

2016.10.27. 06:13

Az NDK-s hintaló a Wartburg

Nagykanizsa-Korpavár _ Nemrég még rengeteg kétütemű Wartburg járt az utakon, magyar ember csukott szemmel felismerte a márka jellegzetes motorhangját. A piacozó kiskanizsai kertészek körében különösen a kombi változat volt nagyon népszerű.

Horváth B. Attila

Ugyanis akkora beltérrel rendelkezett, hogy abban még talán egy kispolszki is elfért volna. A legendás típus 1000-es szériájának egy példányát újította fel a veteránautós Horváth Tamás.

_ A Wartburg születésének megértéséhez a második világháború végéig kell visszamennünk _ bocsátotta előre Horváth Tamás. _ Eisenachban eredetileg BMW típusok készültek, majd 1945-ben az orosz csapatok elfoglalták az üzemet, Autowelo néven új nevet választottak, és folytatták a BMW 321-es modell gyártását. A bajorok azonban a müncheni központban kifogásolták, hogy a keleti országrészben maradt üzem BMW-ket állít elő, erre az oroszok BMW helyett Eisenach után EMW-re módosították a márkanevet, és az embléma kék színét pirosra cserélték. Az elmérgesedett viszony cssak 1950-ben rendeződött, amikor a keleti gyáregység a kétütemű DKW F9 típusra állt rá IFA F9 néven, majd 1956-ban legördült a gyártósorról az első Wartburg, a 311-es. Ez 1965-ig készült. 1962-ben a motort 900-ról 1000 köbcentisre cserélték, ami a 37 helyett 45 lóerőt tudott. A legnagyobb újdonságnak azonban az addigi termoszifon-rendszerű, a hideg- és a meleg víz fajsúlykülönbségén alapuló hűtés szivattyúsra történő átépítése számított, aminek köszönhetően a hűtővíz ritkábban forrt fel. A típusjelzés körül ekkor némi zavar volt tapasztalható, a motort 312-esként jelölték meg, ám egy darabig Wartburg 1000 néven forgalmazták. 1965-re elkészült egy új, tekercsrugós, lágyabb futómű, de ekkorra még az új karosszéria nem jelent meg. 1966-ban került piacra a "kocka" Wartburg, először 1000-es, majd 353-as típusjelzéssel. Az autón ezután már csak kisebb fejlesztések következtek. A kétütemű Wartburg 353-ast egészen 1990-ig gyártották. A gyárat végül az Opel vásárolta meg. Az én autóm, amit most újítottam fel ebből az évjáratból, 1969-ből való. Sok munka volt vele, de megérte.

Tamás elmondta: az autó éveken át egy pajtában állt _ ezt mondta egyébként minden korábbi autójával kapcsolatban is, melyek felújításáról többször is beszámoltunk. Ám _ mint azt elárulta _ veteránautósként kifejezetten az ilyen, zárt helyen pihenő példányokra vadászik, mert ezek a legtöbb esetben megkíméltek és az időjárási viszontagságok sem tettek kárt bennük. Ennek a Wartburgnak is csak a padlólemeze rozsdásodott egy darabon, ahol érintkezett a pajta talajával. Ezzel együtt természetesen, szét kellett bontani a kocsit apró darabokra és az alkatrészeket módszeresen letisztítani, felújítani. Ennek megfelelően új festést kapott a karosszéria, s felfrissítették a kárpitot, a Wartburgtól kevésbé megszokott, csíkműszerrel ellátott műszerfalat, illetve a kétütemű, háromhengeres, 4 előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező, immár vízszivattyús motort is.

_ Motorikusan is jó gép ez, könnyedén viszi az óránkénti 100 kilométeres sebességet _ tette hozzá. _ Fékei dobfékek mind a négy keréken, de ez elég is, megfogják az autót. Ülései kényelmesek, már-már fotelszerűek, s a komfortérzetet tovább fokozza a lágyra hangolt lengéscsillapító. Ez a puhaság csak éles kanyarban, vagy gyors tempónál kellemetlen kicsit

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!