A zalaegerszegi Bezlay Barnabás Jenő tíz éve a Buickok bűvöletében él

A zalaegerszegi Bezlay Barnabás Jenő szakmája szerint bútorasztalos. Pontosabban szólva csak az első szakmája szerint az, mert a középiskolából kikerülve azóta szerzett már cukrász-, vendéglátó­üzlet-vezetői, személy- és vagyonőri végzettséget, emellett négy hektáron gazdálkodik, főállásban pedig 12 éve vonulós tűzoltó.

– Nem voltam autómániás, őszintén szólva befektetési céllal vásároltam meg az első, 1955-ös gyártású Buick Specialt Hollandiában – lépünk az oldtimertörténet elejére, miközben öblösen morgó hangon életre kel a V8-as motor, cikkünk négykerekű, fekete dukkós, csupa krómtól csillogó főszereplőjében. – A motor, a gépészeti részek felújításban mindent magam csináltam, a krómozást, a fényezést, a kárpitozást viszont szakemberekre bíztam, mert ahhoz nincsenek meg az eszközeim – magyarázta a 40 éves Bezlay Barnabás. – Miután elkészültem vele, eleinte parádés kocsinak használtuk, alkalmanként esküvőkre kérték kölcsön. Aztán eladtam, de annyira beleszerettem a Buickba, hogy elhatároztam, veszek még egyet – magyarázta.

Rozsdatemetőtől, az ócskavasteleptől mentette meg a következő, 1955-ben gyártott Buick Riviera Specialt, amit 2015-ben vásárolt meg, mégpedig tengerentúli ismerőse segítségével az Egyesült Államokban, Oklahomában, méghozzá az autó első tulajdonosától.

– Megkaptam vele az eredeti forgalmi engedélyét, a szélvédőn még ott van az autó­pálya-matrica is – mutatja a csillogó fekete szépség üvegén a 40 évvel ezelőtti díjfizetés igazolását.

Közben előkerülnek a fényképek is, amelyek az eredeti állapottól a felújítás befejeztéig az összes fázist megörökítették. Az eredetileg pirosra fényezett Buick igencsak viseltes állapotban került ki a konténerből, amikor megérkezett Magyarországra, ám a szétszerelésekor derült ki, hogy szinte semmi korrózió nem támadta meg a karos­szériát. A gépészet azonban bőven adott munkát Bezlay Barnabásnak.

– A 4343 köbcentis V8-as motor beállt, a blokk szétfagyott. A hengereket újrafurattam, túlméretes dugattyúk kerültek bele új gyűrűkkel – idézte fel. – Új festést, fekete színt kapott, újrakrómoztattam a díszítéseket, lökhárítót, tükröt, lámpát rajta – tette hozzá.

A hosszú löketű, alacsony fordulatszámon is nyomatékos motorból elszabaduló 182 lóerő a háromsebességes Dynafloow típusú automata váltón át kardántengellyel jut el a hátsó kerekekhez.

Az X-merevítésű létraalvázas, 6 személyes, 1670 kiló önsúlyú limuzin motorja 16-18 litert is elfogyaszt a 90 literes tankból. A merev hátsóhíd, az egyszerű első felfüggesztés kényelmes tempójú utazásra predesztinálta a Buickot, semmiképen sem száguldozásra. A lassulást négy dobfékre bízták, ezek egy körbe vannak bekötve – na ja, 60 éve még a biztonság nem volt elsőrendű szempont.

Modellváltozattól függően a kényelmet elektromos ablak és légkondicionáló szolgálta, de cikkünk főszereplőjéből ezek hiányoznak, ám a hidegebb napokon jó szolgálatot tehet a vezetői ülés fűtése. Ehhez a mérnökök nem az elektromosságot hívták segítségül, hanem a motorhűtővíz csövét vezették be az ülés alá, ahonnan méretes ventilátor fújja fel a meleget a sofőr alá. A Buick mérnökei az elegáns megjelenést a töméntelen króm felszerelésével kívánták elérni, azonban némi könnyedség érzetét keltik az ajtók keret nélküli ablakai, és hogy közülük hiányzik a B oszlop.

Az autógyárak közötti verseny eredményeként évente változott az autók külseje, máshová kerültek a díszítőelemek, a cirádák, de az alap, az óriási méretű karosszéria, az összetéveszthetetlen hangon feldübörgő V8-as motor az ­automata váltóval maradt.

A felújítás már majdnem a végéhez ért, de jön a folytatás, árulta el végezetül Bezlay Barnabás. A Riviera ­Specialt ugyanis elcserélte három, szintén az ötvenes években gyártott Buickra, és persze hogy azok is restaurálásra várnak…