A veteránautó-találkozók sztárja az 1982-ben gyártott Skoda 120 L

A Skoda-gyárban mindössze egy évig gyártott lapos, „téglalámpás” 120 L-es változat a korpavári veteránautós Horváth Tamás garázsában szépült, újult meg, ennyi az autó „zalai” kötődése. A tulajdonos Nagy Melinda ugyanis pécsi, s mint elárulta, a Skodák szerelmese.

– A márka szeretete gyermekkoromból fakad, édesapám révén, a család akkor egy Skoda 1000 MB-vel közlekedett – bocsátotta előre Nagy Melinda. – Azóta tart a szerelem, van már egy 1000 MB-m, ami még fellelt állapotú, volt idő, amikor a mindennapokban is csak Skodát használtam, két éve pedig sikerült hozzájutnom ehhez az 1982-ben gyártott 120-ashoz, melyet baráti segítséggel újítottunk fel. Az tetszett meg ebben a típusban, hogy jól néz ki, könnyen vezethető és kényelmes, ez a példánya pedig jó állapotú volt. S én mindenképpen olyat akartam, amivel önállóan, segítség, azaz szállítóautó nélkül tudok közlekedni – ugyanis veteránautó-találkozókra járok vele.

Nagy Melinda elmondta: a Skoda 120-as a maga idejében a Trabantok és a Wartburgok közt elegáns autónak számított, ennek megfelelően volt is respektje. A 100-as változathoz képest nagy változást hozott a 105-ös, melynek továbbfejlesztett verziója volt a 120-as – a legnagyobb újdonságot az átalakult homlokfal jelentette hűtőmaszkjával, lapos, tégla alakú lámpáival és az oldalra nyíló csomagtértetővel. (Az 1200 köbcentis, ötvenlovas motor ugyanis akkori Skoda-metódus szerint hátul kapott helyet.) Az L jelzésű sorozat különlegességét az adja, hogy az említett jellegzetességekkel, futóművel, keskeny nyomtávval, krómozott lökhárítókkal csupán egyetlen évig gyártották, sok gondozott, működőképes példány tehát nincs belőle.

– Az országban most nem is találni a típusból eladó autót, ezért különösen nagy becsben tartom az enyémet – jelentette ki Melinda. – Még most is jól vezethető kis járgány, még ha nem is nyújtja azt a gyorsulási élményt, mint napjaink autói. S habár ma már keveset is látni belőle, az autóstalálkozókon az derül ki számomra, hogy az emberek ismerik – ezt azokból a megjegyzésekből szűröm le, mint hogy ilyen volt a nagypapának vagy apának is. Igazából tehát szinte mindenkinek fűződik hozzá valamilyen kedves családi emléke…