DKW a német ipar ikonikus márkája

Mint az autó gazdája elárulta, a német szépség mellett egy francia kacsát, Citroen 2 CV Trans 3-at is birtokol, amivel határon túli túrákra is merészkedik, tavasszal például Boszniát is megjárták, és az 1500 kilométeren semmi gond nem volt az oldtimerrel. Az egerszegi találkozóra viszont az Audi egyik felmenőjének is tekinthető DKW F 91-essel érkezett, a haragoszöld jármű újszerű állapota eddigi gazdái gondosságát dicséri.

– Eredetileg is Magyarországon helyezték üzembe, először egy putnoki körzeti orvos használta – árulta el a 70 éves férfi, aki elmondta, korábban is megvolt a régi járművek iránti érdeklődése, de ideje csak akkor lett ezekre, amikor nyugdíjba ment. Igaz, egy veterán Csepel motorkerékpárt még aktív éveiben megengedett magának. – Egy évvel ezelőtt vásároltam a DKW-t, már restaurált állapotban, ezért az autó külseje nem igényelt beavatkozást. Közel 30 évet töltött pajtában, nagyon ritkán használták, emiatt a motorja felújításra szorult. Beindult ugyan, de nem ment jól, ezért teljes szétszerelés következett, a rozsdásodás miatt hónoltatni kellett a hengereket, új dugattyúkat is kapott, mert a régiek beégtek. Most már tökéletes, könnyedén tartotta a 85 kilométer/órás átlagsebességet az ide vezető úton is – büszkélkedett.

A veterántalálkozón látott DKW F 91-est 1954-ben a Német Szövetségi Köztársaságban gyártották, ezt a modellt 1953-ban Frankfurtban mutatták be a 36. nemzetközi autókiállításon. Az elődje, az F 89 Meisterklasse orrában kéthengeres motor pöfögött, ám a jóval modernebb F 91 Sonderklasse mozgatását már 896 köbcentis lökettérfogatú, 34 lóerős, háromhengeres, 1:25-ös keveréket fogyasztó kétütemű motorra bízták. Ezt hirdették a 3=6 szlogennel, azaz, egyenértékű a hathengeres négyütemű motorral. A 880 kilogramm önsúlyú autót a kormány mellől kapcsolható négysebességes váltón át az első kerekekre érkező erő 34 másodperc alatt gyorsította fel 100 km/órás sebességre, míg a maximumot 115 km/órában adta meg a gyár. A típusból összesen 57 407 darab készült, és anno 6050 német márkáért kínálták. Az autó jól teljesített a versenyeken is, az interneten fellelhető krónikák szerint 1954-ben ilyen járművel nyerték meg a Szériagyártású Túraautók Európa-bajnokságát. Ez évben és 1955-ben is győzött az 1000 köbcentisnél kisebb autók közt a Mille Miglián, 1956-ban pedig az összetett harmadik helyet sikerült megcsípni egy DKW F 91-essel. Ezek az autók alig különböztek szériagyártású változataiktól.

A DKW előéletéről annyit, hogy a gyár gőzhajtású automobilok építésére jött létre a szászországi Zschopauban, ám a kétütemű motorjairól vált híressé. A DKW az 1920-as évek végére a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójává nőtt, majd a harmincas években elsőként készítette autóit sorozatban elsőkerék-hajtással. A DKW az F-típussal a háború előtti időszak népautóját alkotta meg, és akkoriban óriási mennyiség készült belőle.

Az Audi, DKW, Horch és Wanderer márkákat tömörítő Auto Union AG 1932-ben a megalakulásakor Németország második legnagyobb autógyártó konszernje volt. A márkaneveket megtartották, de az autók hűtőrácsán már ott tündökölt a mai Audikról ismert négykarikás embléma. A négy márka piaci szegmenshez kapcsolódott: DKW – motorkerékpárok, kisautók; Wanderer – középkategóriájú személyautók; Audi – a felső középkategória modelljei; Horch – a felsőkategória luxusautói. A háború után a Nyugat-Németországban újból megalapított Auto Union a DKW márkával vetette meg ismét a lábát a járműgyártásban, ezúttal Ingolstadtban és Düsseldorfban. A DKW modellek egészen 1965-ig készültek Nyugat-Németországban, mielőtt az Auto Union Ingolstadtban véget vetett a kétütemű-korszaknak. Ezután egyértelműen a négyüteműek felé fordult, s ezzel újjászületett az Audi.