Ünnepi megemlékezés Letenyén

„Gyertyáink fénye ma égig lobog
Sajgó szívünk értetek kiállt,
Kik ártatlanul fogadtátok sok férfiúk áldozatát.”

Minden évben karácsonyt megelőzően ünnepséget tartanak az egyesület letenyei szervezeténél, hogy az I. és a II. világháborúban maradt nagyapákra, apákra, férjekre, fiúkra emlékezzenek.
A Fáklya Művelődési Házban tartott összejövetelen a hadiözvegyeket, hadiárvákat megtisztelte jelenlétével Ipacs József ezredes, a HONSZ elnöke, Görcsi Frigyes, a nagykanizsai szervezet elnöke és Pál Józsefné, Murarátka polgármestere.

A letenyei szervezet elnöke, Kovács Emilné a vendégek köszöntése után a két új tagot is üdvözölte, majd egyperces néma felállással adóztak az év során elhunyt két tagjuk (Benkő Istvánné, Kozári Ferencné) emlékének. Az ünnepi műsor közreműködői az Andrássy Gyula Általános Iskola tanulói voltak, Rózsás Imréné és Cselényiné Erős Enikő felkészítő tanárok kíséretében.

Várnai Zseni: A fiad visszatér című versét Jasarevic Szabina, majd a Gyújtsál egy gyertyát, és az Ó gyönyörű szép című dalokat a gyerekek közösen adták elő.
Móra László: Karácsony édes ünnepén című versét Kóbor Karinától hallhatták az ünnepség résztvevői.
Az ünnepély keretében az elnök felköszöntötte a 70. életévüket betöltő tagokat, majd a közösség nevében ajándékkal lepte meg őket.
Cselényi Luca, Juhász Ferenc: Két öreg című versével kedveskedett az időseknek, majd a kórus a Karácsony ünnepén című dalt énekelte el.

Az ünnepi beszédében Kovács Emilné elnök a jelenlévők nevében is beszélt, amint mondta: Karácsony közeledtével még szomorúbb az emlékezés, hiszen sok évtized elmúltával is szívünkben őrizzük apáink emlékét, az édesanyák fiaikét, az özvegyek férjeikét, akiket elszólítottak tőlünk a háború borzalmai. Gondolatban velünk vannak azok a hősök, akik a legdrágábbat, az életüket adták azért, hogy mi szeretetben, békében élhessünk.

Majd a köszönet szavai hangoztak el az elnök részéről azon tagok számára, akik az átlagosnál többet vállaltak a szervezet életének szervezéséből és a szponzorok számára, akik lehetővé tették az ajándékozást, és a terített asztalt.  A karácsonyi, újévi jókívánságok után a Szózattal zárult a megható, de emberi ünnepség.