Egy nyugdíjas ember fiatal, terméssel teli almafáit vágták ki (fotókkal)

A bejegyzést Szakter Judit tette, akivel aztán a lakhegyi faluházban találkoztunk. Judit a Nemzeti Művelődési Intézet programjában vesz részt mint értékfeltáró, jelenlegi feladata felkutatni és dokumentálni a környék ritka növényeit, egyébként maga is kertész.

– Nem tudom megemészteni a történteket és végtelenül sajnálom a szüleimet az őket ért pusztítás miatt – mondja a gyümölcsöshöz vezető úton. – Kedden jött hozzám az édesanyám sírva, és mondta el, hogy mi történt a telkükön az elmúlt éjjel.

A gyümölcsös, pontosabban egy támrendszerrel megerősített almafasor a szülei háza mögött húzódik, egy, a kerteket két részre osztó út túloldalán. A fasor első része öregebb fákból áll, majd ezek mögött található a fiatalabb ültetés. Az öregebb fák alja terítve almákkal, a fiatalabb ültetvény levelei pedig már félig elszáradva lógnak az ágakon, amiket viszont már nem a fa törzse, csupán a támrendszer huzalai tartanak.

– A nagyobb fákat, amiket nem tudtak kivágni, lerázták, ezért a sok alma a földön, aztán következnek a kivágott kisebb fák – mutatja Judit.

Szó ami szó, megdöbbentő a pusztítás látványa. Életerős, éppen a termésüket beérlelő fákat metszett el, vagy metszettek el valakik részben a tövük felett, az erősebb tövűeket pedig olyan magasan, ahol már el lehetett vágni az ágakat karos vágóval.

– A polgármester, Illés Tamás fedezte fel, hogy karos ollóval pusztítottak, mert az egyik fán ott maradt a próbálkozás nyoma – így Judit és közben megérkezik a tizennyolc éve nyugdíjas édesapja, Szakter Sándor is.

– Nem tudok napirendre térni a történteken. Visszavonultan, nyugalomban élek és velem esik meg ilyen. Mennyi munkám van ezekben a fákban. Összesen 21 fát vágtak ki, a kár is több százezer forint. De nem is a pénz a lényeg, ez a barbár, lelketlen pusztítás a felfoghatatlan – Van haragosa a faluban? – kérdezem, mire azt válaszolja, hogy egy igen, akivel nem beszélnek, de nem vádolja, nem vádolhatja őt, mert nem látta, hogy ki tette ezt a barbárságot.

– Ugye, félreeső ez a rész, itt nem lakik senki, nem is járnak erre. A rendőröktől azt kérdeztem, hogy nem kellene kutyát hozni, hátha elmegy a nyomon, mire azt válaszolták, hogy a fűben nem lehet nyomot találni. Két napja nem aludtam semmit. Nem vagyok egészséges sem, nemrég kaptam a szívemhez pacemakert. A fákat az unokáimnak ültettem, hármat éppen a múlt ősszel, azokat a csemetéket is elmetszették. Ember hogyan tud ilyet megtenni?

A mire számítanak kérdésre Judit azt válaszolja, talán feladja magát a tettes, mert igen nagy a faluban a felháborodás. Talán megszólal az illető lelkiismerete.

Egymásra nézünk, s mind a ketten tudjuk, erre nincs remény. Aki fiatal, termő fákat, tele érő almával képes kivágni, annak nincs lelkiismerete...