Virágzás Napjai: A katarzisra való képességet keresik az Őrségben

Röviden e szavakkal lehetne leginkább érzékeltetni annak az őrségi pünkösdi fesztiválnak a jellegét, amely idén 25 éves jubileumot ünnepelt. Talán ennek is köszönhető, de ezúttal valóban erős programot állítottak össze a szervezők, benne a nézőt számos kivételes pillanattal megajándékozó eseménnyel és élménnyel. Az Őriszentpéter központtal, de a kisebb őrségi településeken is zajló 2018-as Virágzás Napjai fókuszában a komolyzene állt, ám a megszokott műfaji sokszínűség jegyében számos további művészeti ág művelői is várták mindazokat, akik a keresztény kultúrkör és a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepén szellemi-lelki feltöltődésre vágytak.

– A Virágzás Napjait létrehozó koncepció az elmúlt évtizedek során alapvetően nem változott – mondta lapunknak Sülyi Péter, a fesztivál ötletgazda- főszervezője. – A mai világban rohamosan csökken azoknak a helyeknek a száma, ahol a külső értékek védelméhez a belső értékek gyarapításán keresztül vezet az út. Az Őrség – a maga természeti és szellemi kondícióit tekintve – ilyen helynek ígérkezett a Virágzás Napjai születése idején. Maga a fesztivál ennek a befogadói közegnek a töretlen fennmaradását szolgálja. A találkozóra minden évben pünkösdkor kerül sor, bár a Virágzás Napjai nem kötődik közvetlenül az egyházi ünnephez. A művészeti programok kiválasztásánál minden elképzelhető műfaj szóba jöhet, egyetlen kritériumunk van csupán: a minőség, a katarzisra való képesség megléte. A Virágzás Napjai lényege, hogy öszszeköt embereket és kiegyenlít kulturális különbözőségeket. Számunkra ugyanolyan fontos a Virágzás Barátainak megtartása, akik távoli, visszatérő vendégei a fesztiválnak, mint azoknak a helyben élő embereknek a megnyerése, akik bizalmatlanok az ismeretlen értékekkel szemben. Véleményem szerint ez évben egységesen erős, jó színvonalú programot láthatott a közönség. Igyekeztünk keretbe foglalni a négy napot, s ennek most valamilyen szinten Zala megye adott aktualitást, hiszen a nyitó előadás az a Bartók és a parasztzene találkozása elnevezésű koncert volt, amit a zalaegerszegi közönség már hónapokkal korábban megismerhetett. Ezen a hangversenyen az énekes Bognár Szilvia, a népi fúvós hangszereken játszó Szokolay Dongó Balázs, a hegedűs Vizeli Balázs és a zongorista Tóth László mutatta be Bartók azon műveit, amelyek a népi kultúrából táplálkoznak. A fesztiválzáró hangverseny megtartására pedig a Zala Szimfonikus Zenekart kértük fel, amely Bognár Ferenc zongoraművész közreműködésével két Mozart-művet adott elő. Volt még egy további zalai vonatkozású hangverseny, meghívtuk a Junior Príma-díjas Borbély László zongoraművészt, aki Bach Goldberg-variációk című művét adta elő, melyet előtte Kovács Sándor zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára ismertetett meg a közönséggel. E programot szintén Zalaegerszegen láttam, innen vettem az ötletet, hogy a 25. Virágzás Napjai keretében mi is bemutassuk.

Sülyi Péter szerint a Virágzás Napjai legkülönlegesebb eseményei mégsem ezek a rendezvények voltak, hanem az a két koncert, amelyeknek az Őrség csodálatos Árpád-kori templomai adtak helyet. Nagyrákoson Rajk Judit énekművész és a cimbalmos Szalai András jóvoltából a korai középkori szerzeményektől egészen a XX. századi magyar szerzők műveiig hallhatott egy kuriózumszámba menő összeállítást a közönség, Veleméren, a Fény templomában, illetve mellette, a szabadban pedig a Kelemen Barnabás– Kokas Klára művész házaspár és gyermekeik adtak kivételes, csak ritkán megtapasztalható és átélhető hangversenyt. Ez utóbbinak egyik érdekességét jelentette, hogy a templomban Kelemen Barnabás azon az 1771-ből származó, eredeti állapotában visszaállított hegedűn játszott, amit a közönség előtt korábban még soha nem szólaltatott meg. Maga a hegedű, s annak vonója is eltérő felépítésű a ma használtaktól, így a hangszer megszólaltatása más technikát igényel.

A Virágzás Napjai keretében a szervezők rendszeresen módot adnak fiatal tehetségek bemutatkozására. A születőben lévő művészek az őrségi közönség előtt szerezhetnek pótolhatatlan tapasztalatot azáltal, hogy érett mesterek közelségében, értő és figyelmes közönség előtt lépnek fel. A fiatalok pódiuma elnevezésű program keretében két koncertet tartottak, az elsőnek a most végzett csellóművész, Madaras János volt a szervezője, aki a hegedűn játszó svájci Eveline Meierrel és a vietnami Nguyen Anh Tung zongoristával alkotott triót, a másik koncerten pedig a zongorista Szűts Apor és a Magyarországon tanuló olasz hegedűs, Anna-Sofia Bonino duóját hallhatta közönség.

A hangversenyek mellett számos további előadást, színházi programot, filmvetítést, pódiumműsort láthatott a közönség, de voltak gyermekprogramok és kiállításmegnyitók is. A nyitókoncert keretében mutatták be Sülyi Péter 1989-ben készült, nemzetközi díjnyertes Mozgóképek Bartókról című dokumentumfilmjét, visszatérő vendégként láthatta a közönség a felvidéki Csavar Színházat, amely ezúttal Nagy László Rege a tűzről és jácintról című lírájára épített fel egy különleges verskoncertet, míg a színházi programot a Gyarmati Fanni naplója, illetve az Egy hajléktalan nő show-ja című monodrámát adták, előbbi Hámori Gabriella, utóbbi Szalai Kriszta előadásában. Bár ezek az előadások is telt ház mellett zajlottak, voltak kifejezetten közönségcsalogató programok is. Ilyen volt a GreCSÓKOLlár című irodalmi est, az író Grecsó Krisztián és a zenész Kollár László közös programja, valamint a Lovasi András, Heidl György és Gábor Andor trió Véletlen című koncertje, amelyekre zsúfolásig megtelt az őriszentpéteri Pajtaszínház. A közönség elhelyezése a növekvő érdeklődés miatt amúgy is egyre nagyobb problémát okoz a szervezőknek.

– A Virágzás Napjai nagyon szép negyedszázadot tudhat maga mögött, az idei fesztivál pedig remek alkalom volt arra, hogy ezt a 25 évet méltóképp zárjuk le – magyarázta a főszervező. – Azt gondoljuk, ennyi idő után új utakat kell keresni, meg kell újulni, jelenleg a változás lehetőségeit kutatjuk. Formaváltásra van szükség, azt a kényelmes nézői-befogadói attitűdöt kellene frissíteni, ami eddig jellemezte a közönséget. Az én elgondolásomban a résztvevői aktivitás kapna nagyobb szerepet, ebbe az irányba lenne érdemes elmozdulni.