2016.02.23. 11:56
"Verczeskötetet" adott ki a kanizsai géptervező - A reál pályára készülő Vercz Dávid a verslábakkal is flörtöl
Nagykanizsa – „Én vidéken, egy aprócska faluban élek, / legalábbis ezt mondják a „pestik”, / pedig lakhelyem egy megyei jogú város, / itt szívom a friss levegőt napestig, / de az én csizmám csupán csak sáros, / míg ti lakkcipővel a kutyaszarba léptek.”
Nk – ezt a címet kapta Vercz Dávid ars poeticának is beillő verse, mely az Óbudai Egyetem géptervező szak hallgatójának most megjelent első kötetében olvasható, több más mellett. A 24 esztendős fiataltól nem áll távol a társadalomkritika, több ilyen témájú írása is bekerült az „Elviszlek vázon" címet viselő könyvbe.
– Már az általános iskolában is írogattam versikéket, akkor még inkább az ott tanultakat utánozva, igazi, saját gondolatokkal csak később jelentkeztem – idézte fel a kezdeteket Vercz Dávid. – A most megjelent könyv (verczeskötet...) négy tematikus részre bontható: az egyik négysoros versikékből áll, a másik nyelvi áthalláson, játékokon alapuló verseket, a negyedik, a Kaland című fejezet rövidebb verseket, vagy egy-egy soros gondolatokat tartalmaz, a harmadikba pedig olyanok kerültek, amelyek sehova máshova nem helyezhetők el. A 170 vers sokféle stílusban, versformában íródott, s a témák sokrétűsége is jellemzi őket, gondolatokról, érzelmekről beszélnek, illetve társadalomkritikát is megfogalmaznak. Sokaknak köszönhető a könyv megjelenése, de a legnagyobb köszönettel a szüleimnek tartozom, akik támogattak.
Vercz Dávid, első kötetével. Fotó: Szakony Attila
A fiatal ötletes megosztásokkal is igyekszik felhívni könyvére a lehetséges olvasók figyelmét a legnagyobb közösségi portálon. Például így: „Ha billeg otthon a szekrény, ha nincs kéznél a ping-pong ütő, ha kell egy jó poháralátét, vagy csak gyereket nevelnél, ez a Te köteted. Valamint gyógyít minden savanyúságot, szürkeséget, középszerűséget, unottságot, rosszkedvet, vagy bármit, amire gyógyír egy szélesvásznú mosoly. (110 oldal, kisebb billegéshez nem ajánlott.)".
Dávid így indítja könyvét: „Szeretném, ha egyszer széthullana az életem. Egy ronggyá olvasott könyvként a kezedben..." Legyen úgy.
Majd elviszlek vázon,
Te csak kapaszkodj belém,
hagyd a hajad, hadd ázzon,
majd kifésül a szél.
Ketten álltunk benn a fűben,
kicsit ázott, csapzott hajjal.
A szívem benn lapít a hűsben,
lekváros kenyér cseppnyi vajjal.
