2019.08.22. 10:15
Szenzációs régészeti leletek kerültek elő a Zalavár-Várszigeten
A már 70 éve zajló ásatások újabb fejezeteinek legjelentősebb régészeti leletei kerültek elő néhány napja Zalavár-Várszigeten.
Munkában az ásatást segítő régészhallgatók
Forrás: Zalai Hírlap
Fotó: Magyar Hajnalka
A 70 éve zajló ásatások legjelentősebb új leletei
A hírt az utóbbi 27 évben itt kutató prof. dr. Szőke Béla Miklós, az MTA BTK Régészeti Intézete tudományos főmunkatársa és dr. Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának igazgatója osztotta meg szerkesztőségünkkel.
Az idei szezon munkálatairól, amelyek a Szent István által ezer éve alapított bencés monostor és temetője kutatását célozták, már részletesen beszámoltunk. Az ásatás utolsó napjai azonban újabb, szakmai szempontból szenzációs leletekkel szolgáltak, amelyeket a 70 éve zajló ásatások legjelentősebb új leleteiként értékelnek a régészek.
Az ásatás finisében a 850. január 24-én felszentelt Mária-templom körüli temető feltárására fókuszált a kutatás. Az első itteni sírokat még 1951–53 között bontották ki a régészek, majd sokáig a Vársziget más részein folytatták a munkát. Ebben az évben a régi ásatások dokumentációjának az újabbakkal való összekapcsolása, egységbe rendezése is a célok közt szerepelt. Ennek során a szezon utolsó hetében, éppen Boldogasszony napján egy, a korábbi ásatások által kihagyott területen, a Mária-templom szentélyétől 8-10 méterre előkerült egy erős tölgyfa koporsóba temetett fiatal férfi csontváza. Jobb karja mellett bronz markolatgombbal és keresztvassal felszerelt, 95 centiméter hosszú, kétélű vaskard pihent, amely a Karoling-birodalom egyik fegyvergyártó műhelyében készült (a hozzáértők kedvéért megjegyezzük: a formai jegyek alapján az úgynevezett Petersen K típusú kardról lehet szó). Az elhunyt bokáinál színesfém berakásos díszítésű vas sarkantyúgarnitúra feküdt, a mellkas bordái között pedig a kiváló hadvezér, de egyházi ügyekben könyörtelen V. Konstantinosz Kopronümosz (751–775) aranysolidusa (pénzérméje) került elő, amely szirakúzai verdében készült. (A szóban forgó bizánci császár „Trágyanevűként” is ismert, gúnyneve abból ered, hogy állítólag keresztelésekor, csecsemőként „belepottyantott” a keresztelőmedencébe.) Egy másik közeli férfisírból ugyancsak fémberakásos díszű, csatos felerősítésű, nagy méretű, „nehéz” sarkantyúgarnitúra került elő.
Újra kell gondolni a horvát kronológiát is
A Mária-templom a Karoling-birodalom keleti provinciája, Alsó-Pannónia grófja, Mosaburg alapítója, Priwina magántemploma volt, ezért ezek a sírok biztosan a gróf szűkebb családjának tagjait rejthették magukban. A leletek restaurálása után a részletes régészeti értékelés és a csontvázmaradványok természettudományos (antropológiai, archeogenetikai) vizsgálata, radiokarbon-keltezése lehetővé teszi a sírokban fekvők pontosabb meghatározását, segítve esetleges azonosításukat a forrásokból ismert személyekkel.
A kardos sírban talált aranysolidus-típust a dalmáciai óhorvát központokban feltárt előkelő férfi- és női sírokból ismeri a szakma, ami fontos támpontként szolgált az óhorvát régészeti emlékanyag 8. század (azaz a 700-as évek) utolsó harmadára történő keltezésében. A zalavári előfordulás alapján azonban újra kell gondolni a horvát kronológiát is, hiszen a Mária-templomot 850-ben szentelték fel, így az érem ennél korábban biztosan nem, de inkább csak a 860-as, 870-es években kerülhetett a mellette elhelyezkedő sírba.