Zalaegerszegért díjas

2018.01.20. 08:00

Pótolhatatlan értékeket mentett meg Cserhalmi Henriette könyvrestaurátor

Felfedezni a világot, utazni időben és térben, közben megismerni olyan pótolhatatlan kincseket, amelyek továbbélésüket nekünk köszönhetik, ez keveseknek adatik meg. Egyikük Cserhalmi Henriette könyvrestaurátor, aki nemrég vette át a Zalaegerszegért díjat.

Arany Gábor

Cserhalmi Henriette

Pályája lényegében egyetlen munkahelyhez, az egerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárhoz köti, hiszen az érettségi után a kanizsai sörgyárban panaszkezelési ügyintézőként eltöltött egy évet nem érdemes számítani. Cserhalmi Henriette azért kezdett ott érettségi után, mert a Winkler Lajos középiskolában szerzett vegyész laboránsi végzettséggel nem tudott belekezdeni gyerekkori álma megvalósításába, hogy könyvkötő legyen.

Rotterdami Erasmus Pharaphrases-a 1522-ből, ezt a példányt Cserhalmi Henriette restaurálta

- Családi jó barátunk, a Nagykanizsán ismert Farkas István könyvkötő műhelyében fogott meg az enyv illata, amikor két-három éves koromban betévedtem hozzájuk – utalt a kezdetekre a kanizsai születésű Zalaegerszegért díjas. – Érettségi után azonban nem találtam sehol iskolát az országban, ahol a könyvkötést tanították. Teljesen véletlenül egy évvel később összejött a szükséges hét jelentkező a Ságvári Endre nyomdaipari szakközépiskolában Budapesten. Miután végeztem, hazajöttem, de Zalában egyedül a megyei könyvtárban volt könyvkötő műhely, így kerültem ide 1983. január 3-án. Az igazgatóhelyettes, Bangó Béla ösztönzésére iratkoztam be 1985-ben, és végeztem el a hároméves felsőfokú könyvrestaurátor képzést az Országos Széchenyi Könyvtárban – idézte fel.

Az 1700-as években nagyon népszerű ismeretterjesztő könyv, a Hármas Kis-Tűkör restaurálás előtt Fotó: Archív és a szerző

A képzés komolyságát jelzi, hogy a 27 jelöltből hatan végezték el, vizsgát nem lehetett ismételni. Az volt az elv, ha valaki nem veszi komolyan a felkészülést, arra nem lehet rábízni olyan értéket, amiből a világon lehet, hogy csak egyetlen darab van.

A könyvtári kötetek megmentése mellett rendszeresen dolgozik a levéltárnak és a múzeumnak, emellett néha különleges felkérések is megtalálták. Ilyen volt, amikor magyarországi látogatásakor a szombathelyi misére érkezett II. János Pál pápának a Zala megyei önkormányzat Szabolcs Péter-szobrot ajándékozott, és az eseményt megörökítő okiratot rejtő középkori kódex formájú bőrmappát Cserhalmi Henriette készítette el. Az egerszegi zsinagóga felújításakor a falból előkerült alapító okiratot, az építésről szóló jegyzőkönyveket is ő mentette meg az utókor számára. Az olai templom harangjának felújításakor előkerült időkapszulában talált 1927-ből származó korabeli újságok olvashatóvá tétele is Cserhalmi Henriette érdeme.

- Teljesen reménytelennek tűnt először, a lapok megsárgultak, egy részük elfeketedett. Centiről centire nedvesítettem, úgy bontottam ki egy hét alatt – mesélte.

A szakma mélységeibe nem belemerülve elárulja, hogy az apró bogarak, rovarok okozta károk mellett a savasodás a legfőbb veszély. Mégpedig emiatt nem a régi iratok, könyvek vannak leginkább kitéve az enyészetnek, hanem az 1850 utáni nyomtatványok. Ennek magyarázata, hogy attól kezdve tértek át a rongy helyett a facsiszolat alapú papírokra. Az előbbinél állati enyvet használtak arra, hogy a tinta, a nyomdafesték ne fusson el a papíron, míg az új alapanyaghoz fenyőgyantát kevertek. A két anyag azonban savas kémhatású, amit tovább erősít a levegő növekvő szennyezettsége, a következmény: lassan, de biztosan pusztul a papír, ennek jól látható jele a sárgulás, töredezés.

- A papírt ezért lúgosítani kell kalcium-hidroxidos oldattal. Ehhez a lapokat először egyenként beáztatjuk, kimossuk, amíg tiszta vizet nem kapunk, mert a savas lé szinte barna – magyarázta. – Miután minden lap megtisztult, a könyvet az eredeti formában kell helyreállítani, ezért az első lépéstől kezdve az utolsóig mindent jegyzőkönyvben rögzítek. Ha sikerül, akkor a borítót is megmentem – tette hozzá.

Márpedig legtöbbször sikerül, erre példa az elmúlt évtizedek több munkája. Mindet nem is lehet felsorolni, de feltétlen említendő Rotterdami Erasmus: Pharaphrases-a 1522-ből, másik az 1568-ban készült Biblia, s megemlítendő Pázmány Péter Igazságra vezérlő kalauza 1637-ből.

A hozzánk közelebbi korokból Cserhalmi Henriette egyik büszkesége a múlt század elején kiadott Magyar Paizs című újság is, amelynek mind a 18 évfolyama neki köszönheti megmaradását. Restaurálás közben bele-beleolvasott a lapokba, így vált szinte közeli ismerősévé a szerkesztő, Borbély György, a Csány-kultusz megteremtője, a kerékpáros turizmus jeles alakja. Az újságban megjelent írásai hatására már-már családtagjának érzi, ezért minden halottak napján visz virágot az ő sírjára is, árulta el. Mint elmondta, kezei között megfordult már a múlt század elejétől az ötvenes évek közepéig megjelent zalai napilapok zöme, így elmélyült ismerőjévé vált azoknak az éveknek is.

Cserhalmi Henriette munkája, avagy ahogy ő mondja, a hobbija, szenvedélye mellett tíz éve a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének zalai elnöke. Közélet iránti érzékenységét jelzi, hogy tíz évnél is tovább tevékenykedett a Lakhatásért Közalapítványban, segítve a rászorulókat. S mint kiderült, a komolyzene is élete fontos részét képezi, kedvence Csajkovszkij, a Városi Vegyeskarban pedig több mint két évtizedig énekelt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában