Óvodásból kisiskolás: tanulni kell a délutáni szunyókálás helyett

Matyovszky Márta pszichológus szerint a probléma nem új keletű, hiszen bizonyított tény, hogy nagy különbség mutatkozik a mai és a tíz évvel ezelőtti gyerekek tudásában és magatartásában. Manapság a gyerekek intellektuálisan fejlettebbek, de érzelmileg lemaradtak a korábbi generációhoz képest.

– Egy gyermek az érvényben lévő törvények értelmében maximum hétéves koráig járhat óvodába. További marasztalása már árthat a személyisége fejlődésének – osztja meg lapunkkal tapasztalatait a pszichológus. – A szülői, otthoni nevelés sokat számít, azonban vannak, akik sajnos nem tudnak elég időt szakítani a gyerekre, mert a család megélhetése érdekében sokat dolgoznak. A másik véglet a tehetős szülő, akik több foglalkozásra is járatják ugyan a gyereket, de ők maguk nem fordítanak kellő gondot a nevelésre. Ritka eset, de előfordul, hogy a szülők túlzásokba esnek: túl- vagy alulértékelik gyermekük képességeit.

Az úgynevezett iskolaérettségi tesztek kitöltésével képet kaphatunk gyermekünk fizikális és pszichés képességeiről, illetve az iskolához szükséges készségek meglétéről.

– Sokan élnek az iskolaérettségi vizsgálattal. Szerencsére a legtöbb esetben a szülő nem kudarcként értékeli, ha gyermeke nem bizonyul elég érettnek. Jól ismert és jól kezelt probléma ez, ráadásul az óvónők szakvéleményében is megbízhatunk, akik hasznos tanácsokkal tudják ellátni az aggódó szülőt.

Sok helyen alkalmazzák az úgynevezett „óvodaiskola” programot, amely egyfajta átmenetet képez a két intézmény között. A nagycsoportos ovisok nevelésében már a későbbi tanítójuk is részt vehet, míg az első osztályban a gyerekek mellett óvónőjük is jelen van.

– Összességében azt mondhatom, Zalában nagyon jó a kapcsolat óvodák és iskolák között, kiváló munka folyik minden szinten. Az óvodaiskola programot hasznosnak tartom mindaddig, amíg nem cserélődnek fel a szerepek, tehát az óvoda nem alakul át iskolává és fordítva – mondta végezetül a szakember.