Nikolas meg a kiskutya – Az egerszegi Griff Bábszínház legutóbbi bemutatóiról

A kis Nikolas hitt a boldogságban, pedig még soha nem találkozott vele. Pont úgy volt vele, mint a koboldokkal és a trollokkal. Aztán mindhárommal összefut egy nagyívű kalandsorozat közepette, a bábszínház karácsonyi darabjában. Matt Haig A fiú, akit Karácsonynak hívnak című regényéből született meg idén a bábszínház év végi ünnepi előadása, amit több vidéki helyszínt követően a megyeszékhelyi Art Moziban is műsorra tűztek.

A darab szokatlan szemszögből közelít az ünnephez. Karácsony apó, alias a Mikulás gyerekkorát firtatja, s mindazt a klasszikus jelkép- és szokásrendszert, amit a pocakos, szakállas öregúrhoz társítunk. Miként lett ilyen? Egyáltalán kik voltak a szülei, honnan ismeri a koboldokat és a rénszarvasokat? Csupa olyan kérdés, amit eddig talán eszünkbe sem jutott feltenni. Minderre Lendvai Zoltán rendezésében igyekszik választ adni a társulat.

A regény szövevényes, izgalmas kalandok füzére, alaposan megfűszerezve sajátos angol humorral. Utóbbit sikerül is illő fanyarsággal a színpadra csempészni, ám maga a történet sajnos kicsit eltemeti önmagát. Annyi az érdekes és vicces karakter, az izgalmas mellékszál, hogy ez a bőség csapdába ejti az előadást, s a sok színfolt elhomályosítja a vezérfonalat. Ettől eltekintve azonban pörgős, látványos és energiával teli az összhatás, amiben különösen jelentős érdemei vannak a mesélő alakjában feltűnő B. Szolnok Ágnesnek.

Az Aprók Színháza sorozat keretében mozdulatokra és gesztusokra épülő játékos produkció várta a legkisebbeket múlt szombaton. Az Ül, áll, fekszik című előadásban Góbi Rita rendező és koreográfus azt tűzte maga elé feladatul, hogy 20-25 percen át lekösse a 2-3 éves gyerekek figyelmét, pusztán a test és a zene nyelvén szólva. Sikerült. Persze kellett hozzá Fekete Ágnes bábművész is, aki egy kiskutya bőrébe bújva bűvölte a gyerekeket. Külsőségek tekintetében pusztán a festett, örökösen szimatoló fekete orrocska, s a színésznő mókásan felkötött hajviselete jelezte, hogy kutyus illegeti magát a színpadon. Minden további hatás a karakteres mozdulatok és a kidolgozott mimika gyümölcseként érett be. A világot és saját testét felfedező kölyök kalandjához csak néhány tárgy szolgált segítségül: cipő, kalap, néhány textil és persze a csont... De mindez bőven elegendő is a bájos – ám bizonyára nem kis erőpróbát jelentő – játék teljességéhez. A produkcióhoz Gyulai Csaba zeneszerző, Szabó Ottó tervező és Somogyi Tamás dramaturg tette még hozzá a maga részét.