A csonkahegyháti iskolások kenyeret dagasztottak

Vajon milyen lehetett a családi munkamegosztás 100 évvel ezelőtt? Mi volt a szülők és mi a gyerekek feladata? Miből és hogyan készült a kenyér az évszázadok folyamán? Hogyan kerül mindennap az asztalunkra?

Ezekre a kérdésekre kaptak választ a csonkahegyháti iskola diákjai tegnap, akik a legtöbb munkaeszközt közelebbről is megismerhették a Bőröndmúzeum program jóvoltából. A foglalkozásokat a Szentendréről érkezett Molnár József, Kustánné Hegyi Füstös Ilona és Bardócz-Tódor Enikő múzeumpedagógus tartotta, bennünket pedig Simon Zsolt igazgató kalauzolt, hogy lássuk, az épület különböző pontjain hogyan elevenedik meg a múltunk.

Az egyik foglalkozáson a harmadikos gyerekek képzeletben bejárták a szántóföldet, megismerkedtek a gabonatermesztés és a kenyérsütés eszközeivel, a kemence felfűtésének technikájával. Lisztből tésztát dagasztottak, cipókat formáztak, a megkelt tésztát hazavihették, otthon kisüthették. A nem is könnyű munka közben megtanulták a rigmust: előbb tanulj meg szitálni, azután a farodat riszálni!

- Ezt mi szépen megsütjük otthon a mamával - mondta dagasztás közben Papp Levente, akinek a nagymamája környékszerte ismert a híres pörkölttortájáról.

A gyerekek pontosan ismerték fel a hajdani ház körüli falusi munkák eszközeit, az évszakokhoz, ünnepekhez köthető tárgyakat, ügyesen kiválogatták a különböző magokat. Azt is jól tudták, miért fontos intézmény a néprajzi múzeum, de érthetően kissé bizonytalanok voltak, amikor a muzeológus arról beszélt, mikor hajtják az állatokat a mezőre a pásztorok, kanászok, juhászok. Jól megjegyezték, otthon értékként kezeljék elődeik használati tárgyait, fotói, emlékeit.

A szentendrei skanzen a Bőröndmúzeum programmal olyan közösségeknek ad élményt, ismeretet, melyek másképp nem jutnának el hozzájuk.