Morcossá igazított zsarufazonok

Hogy mekkorát fordult azóta a világ? A 114 Miami Vice-epizódot producerként jegyző Michael Mann (Collateral - A halál záloga) ezúttal mint direktor alkotta újra a törvény határán egyensúlyozó, pofátlanul belevaló rendőrök karakterét, ám korántsem a már ismert bárgyú vigyort és laza srác imázst erőltette rájuk. Épp ellenkezőleg: 2006. Sonny-ja (Colin Farrell) és Tubbs-sza (Jamie Foxx) szigorú tekintetű, feszült és gondterhelten homlokot ráncoló vagányként épül be a dél-amerikai drogkartellek és az Észak-Amerikában koncentrálódó globális tőke érintkezési felületeként ismert Miami zűrös alvilágába.

E fazonigazításnak akár örülhetnénk is, ha a komolykodás nem hajlana komikus szélsőségekbe; no de sebaj, kemény világot élünk, ahol kispályás ficsúrokkal aligha lehet nagyhalakat bosszantani, így a túljátszott rosszfiús stílus az új követelmények számlájára írható. (Csendben megjegyzendő, hogy a szintén feldolgozás Starsky és Hutch a másik utat választ-va, önmaga paródiájaként éppen a humoros atmoszférával domborított nagyot nemrég).

Baljós és kegyetlen közeg tehát a miami maffia világa; enervált, cinikus és kiábrándult a szemétdombon kaparászó zsaru is. A rendező pedig olyannyira belefeledkezik története zorddá és komorrá hangolásának feladatába, hogy bár minden züllöttségével és csillogásával együtt kétségkívül eredeti miliőt teremt, az események gördülékenységének útjába emel akadályokat. A stílus, ami a Collateral esetében bevált - a cselekményszövés módja és az akciók extrém tálalása volt a film legfőbb érdeme -, most inkább felesleges koloncnak tűnik egy túlzóan sötét tónusokkal átrajzolt produkción.