Kultúra

2016.08.18. 18:40

Magyar táncokkal Amerikában - Aradvári László tanított, előadásokat tartott

"Az volt a feladatunk, hogy a külhoni magyarok magyarságtudatát erősítsük. Ám mi is rengeteg mindent tanultunk magyarságtudatról, megtapasztaltuk, ők mennyit dolgoznak, hogy megőrizzék magyarságukat" - vallja Aradvári László.

Keszey Ágnes

Aradvári László - vagy ahogyan Keszthelyen a legtöbben emlegetik: Lackó - néptáncosként és az édesanyja vezetésével működő Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport koreográfusaként ismert. Két alkalommal is kilenc hónapot töltött Amerikában: A Nemzetpolitikai Államtitkárság Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjprogramjában pályázva nyerte el a lehetőséget.

- Mintha számomra írták volna ki. Úgy éreztem, hogy a kulturális, nemzetpolitikai küldetés közel áll hozzám. Mindig is szerettem volna ezzel foglalkozni, erősíteni a magyarságtudatot, segíteni a magyar embereket külföldön - fogalmazta meg Aradvári László.

Nem csak emlék a kinti időszak, ma is napi szinten tartja a kapcsolatot az Amerikában élő magyarokkal Aradvári László - erről már Keszthelyen mesélt. (Fotó: Keszey Ágnes)

A kiutazást felkészítő program előzte meg: a diaszpóra magyarságáról, az USA-ról, kultúrájáról, a magyar oktatásról és hagyományokról.

- Az első kiküldetésem Dallasban és Houstonban volt, Texas elképesztő, ott minden nagyobb, még az Amerikai Egyesült Államok viszonylatában is. Ezért is érdemelnek elismerést az ottaniak, hiszen ha egy magyar programra el szeretnének menni, akkor másfél órát kell utazni a metropoliszon belül, ez megterhelő is lehet egy családnak - említette.

Texasban gyerekeknek tanított néptáncot, ám csakhamar felnőttek is kérték, hogy nekik is tartson órákat. Néhány hét elteltével egy dallasi nemzetközi tánckurzus szervezői keresték meg, így amerikaiakat, latin-amerikaiakat, ázsiaiakat, Európa különböző országaiból érkezőket is megismertette a magyar táncokkal. Ottléte alatt megduplázódott az iskolai tánccsoport létszáma.

Hazatérte után nem sokkal másodszor is jelentkezett a programra, így Chicagóban is kilenc hónapot töltött - innen májusban tért haza. A városban és környékén harmincezer magyar él és több magyar szervezet is működik.

A fotó chicagói Taste of Hungary Fesztiválon készült: a Borozda Együttessel lépett fel  (Fotó: Megyeri József)

- A legnagyobb egyesületnél, a Chicago Hungarian Clubnál, a Csík Hágó magyar iskolánál és egy cserkészcsapatnál dolgoztam. A gyerekek addig nem találkoztak a magyar néptánccal, a nulláról kellett kezdeni. Aztán hétről hétre jöttek a megkeresések újabb magyar szervezetek részéről, amire természetesen az ember nem mond nemet, hanem szívvel-lélekkel részt vesz a munkában. Így kerültem kapcsolatba a Borozda Néptáncegyüttessel - ez egy felnőtt csoport, ügyes és lelkes tagokkal. Táncosként és koreográfusként is részt vettem a munkában: szatmári tánccal gazdagítva a repertoárt. A Szent István-templom magyar iskolája és néptánccsoportja és egy másik magyar szervezet munkájában is részt vettem. Hétvégente más településeken, rendezvényeken segítettem be - sorolta sokrétű tevékenységét. Később főiskolai szakdiplomáciai szakirányú végzettségét is kamatoztatta.

- Októberben megnyílt a magyar konzulátus. Állampolgársági ügyek, ügyes-bajos dolgok intézésében is közreműködtem. A diplomáciai munkát nagyon élveztem - idézte fel. Mindezek mellet történelmi előadásokat is tartott.

- A második kiküldetésemkor kitaláltam, hogy Puskás Ferencről tartok előadást. Ő az a magyar, akit a világ minden táján ismernek. Elindítottam egy programajánló oldalt, űrt próbáltam betölteni,. Az ottaniak a saját városukban lévő programokat ismerik, de más településen szervezett eseményekről nem tudtak. Ez ma is működik. Első évemben készítettem egy filmet a világ magyarságáról: arról beszélnek, milyen érzés magyarnak lenni a nagyvilágban.

Gyakorlatilag a nap 24 órájában az ott élő magyarok rendelkezésére állt, s máig tartja velük a kapcsolatot. Rengeteg szeretetet kapott és érezte, hogy hálásan fogadták tevékenységét.

- Elutazásom előtt, az anyák napi ünnepségen bemutatták a gyerekek a tanult táncokat. Fantasztikus élmény volt a szülőknek, hogy a gyermeküket magabiztosan, jókedvűen látták táncolni.

A sok élmény, örömteli pillanat mellett sokszor nem volt könnyű az Amerikában töltött időszak.

- Az egyik a honvágy volt. Ezt sikerült leküzdenem, a technikai feltételek azért adottak. De az ünnepnapokat nehezebben élte meg az ember. Emellett szakmailag tökéletesen felkészültnek kellett lenni minden téren. De ha csak annyit tudtam elérni a kinti munkám során, hogy kicsit egységbe forrasszam az ott élő magyarokat, akkor már megérte minden nehéz pillanat, minden fáradtság - mesélte Aradvári Lackó, majd felidézett egy történetet.

- Egyik előadáson feltették a kérdést: mi lesz velünk, ha elmentek? Akkor azt válaszoltam: nem csomagoljuk be a bőröndbe és nem visszük haza, amit itt elkezdtünk, az a tiétek. Megpróbáltuk a magot úgy elültetni, hogy azt csak öntözni kelljen és nő magától.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!