Lentiben látható a Himnusz kézirata

Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.

A himnusz kéziratát az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik. A Magyar Kultúra Napja alkalmából a kézirat ma 18 óráig tekinthető meg Lentiben. Ez alkalomból a városba látogatott Kölcsey Ferenc egyik leszármazottja, Fáy Péter, aki a család emlékezetéről és a Himnusznak mint nemzeti jelképnek a jelentőségéről beszélt.

– Kölcsey Ferenc testvére, Sámuel az én ősapám, lánya, Kölcsey Klára a szépanyám, ő ment férjhez Miskolczy Jenőhöz – kezdte a családtörténetet Fáy Péter. –Több Kölcsey testvér közül hozzá került a teljes örökség, így a Miskolczy család vigyázott mindenre Álmosdon. A II. világháború idején, 1944-ben, mikor már nagyon közeledett a front, a család összeült és úgy döntöttek, hogy egy múzeumban nagyobb biztonságban lesz a kézirat, mint otthon. Erről akkor jegyzőkönyv is készült. Nagyanyámat, László Magdát bízták meg azzal, hogy bevigye a múzeumba, vagyis a mai Országos Széchenyi Könyvtárba. De csak letétbe helyezte el itt, továbbra is ugyanúgy a család tulajdonában maradt, és ez így van máig.

A magántulajdonban lévő kézirat szombaton 18 óráig tekinthető meg Lentiben, a művelődési házban Fotó: Korosa Titanilla

Mint mondta, a nem mindennapi örökséget a háború utáni időkben nem volt ildomos nagy dobra verni.

– A rendszerváltás előtt titok volt a családban is, hogy nálunk van a kézirat – folytatta. – Később már nyíltan fel lehetett vállalni. Ahhoz, hogy az ember valóban büszke lehessen erre, először azonosulnia kell Kölcsey szellemiségével. Az kevés, hogy a rokona vagyok. Azonosulni kell a jogász végzettségű költő egyenes karakterével, ami a közéletben, a politikában is megnyilvánult. A későbbiekben az országgyűlési képviselői tisztségről is lemondott, mert nem tartotta az ő szemléletével megegyezőnek azt a vonalat, amit a többiek képviseltek. A Himnuszt ezt követően, elkeseredett hangulatban írta, hiszen csalódott a világban, visszavonult, és az irodalomnak élt. A gyerekeim, akik most egyetemisták, még nem jelennek meg Kölcseyhez kapcsolódó rendezvényeken, mert még nem érzik magukének a szellemiségét. Ez nem kor kérdése egyébként. A mostani örökösökkel úgy döntöttünk, hogy én képviseljem a családot a nyilvánosság előtt. Ugyanúgy a letét feletti rendelkezés feladata is rám hárul, de mindig a család jóváhagyásával születnek a döntések. Más irodalmi műveket is átadtunk különböző intézményeknek, Kölcsey Ferenc végrendeletét például a debreceni könyvtárnak, de ezek nem letétbe, hanem már tulajdonba kerültek oda.

Fáy Péter azt mondja, egyik legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy a Himnusz fontosságára felhívja a figyelmet.

– A szellemi hagyatékban elsődleges, hogy a nemzeti ereklye áhitatát hangsúlyozzam – mondta. – Korábban, a rendszerváltás előtt sokkal nagyobb tisztelet övezte a Himnuszt, mint manapság. A gyerekek, mire iskolába mennek, már ismerik, viszont ma úgy látom, nem tanítják meg az iskolában, illetve nem követelik meg a megfelelő tiszteletadást. A mi korunkban másodikban már tudtuk, hogy vigyázzba állunk, magasztos hangulatban, mozdulatlanul hallgatjuk. Most nem ezt tapasztalom. Az állami ünnepségeken az emberek nagyjából megteszik ezt, de például a fotósok a Himnusz alatt is dolgoznak. Mert ugye a szakma megköveteli. Én ezzel nem értek egyet.

Fáy Péter: A rendszerváltás előtt sokkal nagyobb tisztelet övezte a Himnuszt

Fáy Péter elmondta, azt is el szeretné érni, hogy a Himnuszt –bár ez a kialakult gyakorlat – ne az ünnepségek elején játsszák, hanem a végén, hiszen addigra alakul ki az a légkör, amelyben kellő áhítattal tudnák végighallgatni a jelenlévők.

– Akkor lenne igazán magasztos, ha felkészülnénk lelkiekben is – magyarázta –, és az ünnepségek végén a rendezvények koronája lenne a Himnusz, ahogy a hivatalos Kölcsey Társaság által szervezett rendezvényeken is van. A Himnusz nemcsak szimbólum, hanem nemzeti ereklye is, az egyetlen, amely magántulajdonban van, de rendkívül fontos, egy csoport, egy ország népének összetartó ereje. A keletkezése is isteni sugallatra történhetett, ami először a költőt, majd a zeneszerzőt, Erkel Ferencet is megérintette. Igaz, elkeseredett időszakában írta a költő, ez egy könyörgés, de a jövőre azért bizalommal tekint. Nem egy pezsdítő induló a magyar Himnusz, azon ritka művek egyike, amely imádság, tehát nem az a lényeg, hogy vonuljunk rá, hanem lelkiekben erősít és emel magasra.

Fáy Péter azt is elmondta, hogy a családnál megtalálható még Kölcsey Ferenc néhány irata, főként levelezések, amelyek hamarosan múzeumba kerülnek. A költő szellemisége irányadó a családtagok számára, nyomatékosította végül, hozzátéve, hogy a hagyaték ápolása erkölcsi kötelességük.