Krajcsovics Éva falai előtt

A keszthelyi Balaton Színház Simándy- termében Falak címmel nyílt kiállítás a festészetnek egy különös látásmódú világába vezet. Alig fedezhető fel figurális ábrázolás, csak színek vannak, de azok is csak egészen halványan. Hosszasan lehet elmerengi, hogy mi is az, amit látunk. Mert nem túlzás azt mondani, hogy a képeken szinte „semmi sem” látszik. A Falak címmel ugyanakkor tökéletesen kifejezett a sík látványa. Ám, hogy mit rejtenek a Falak, mi van a Falak mögött, az alapvetően nézői fantázia dolga, s abba az alkotó nem is akar semmit belemagyarázni. Ez a filozofikus címekből is következik: ott van például a Csendélet helye, a Páros, a Lebegő kék, a Zug című alkotás. Ahol pedig kivehetők a tárgyak, a jelenségek,  a látvány egy-egy szóval jelezett: Ágy, Kék asztal... Bővebben: Anyám asztala, Talált szék, Leonardo asztala...

Krajcsovics Éva a pályája elején ismerkedett meg Keszthellyel, alkotói táborok alkalmával járt a városban.

– Ezért is szívesen jöttem ide kiállítani – mondta. – Itt ültünk gyakran a Fő téren, festettük az utcarészleteket, a házakat.

A Falak tehát valahol tartalmazzák a helyi emlékeket. Persze, Krajcsovics Éva akkor még nem ilyen képeket festett.

– A festészet a színekre épül – vall a művész az ihletéséről. – A festő témát választ, a dolog pedig mindig tisztul, s ami marad, az lesz a kép. Ez az, ami látszik, a többi pedig belül van.

A kiállítás címének a látnivalókkal való összefüggésére ekképpen utal:
– A kép síkban való ábrázolás, ahogy a falak is elhelyezkednek. Felületek látszanak, amik színekben jelennek meg. Az élő felszín pedig érzékeny, akár az emberi bőr.

Igaz, mint mindenkinek, a művésznek is sajátja, hogy miként reagál a környezetéből észlelt dolgokra, s erre a válasz mindenkitől ugyanúgy egyéni.

Krajcsovics Éva a kérdésre, hogy mit szólnak festészetéhez az ítészei, sommásan összegezve csak így felel:
– Megvannak vele.

Szeifert Judit a fény festőjeként említi. Katalógusában írja róla, hogy azt festi meg ami ott van, de mégse látható, ami mindenhol érezhető, de még sincs jelen sehol. Képei a múlandóság, az esendőség, a sérülékenység vetületei.

A tárlat Péczeli Margit keszthelyi képzőművész kurátori munkájával került bemutatásra, február 25-ig látogatható a Simándy-teremben.