Kultúra

2015.07.10. 06:23

„Kandi Klári”, a hölgy élclap: A női emancipáció zalai szócsöve volt – csekélynek mutatkozott a társadalom fogadókészsége

180 éve született Bátorfi Lajos, Nagykanizsa ismert közéleti személyisége, aki – nem csekélység – nyolc lap indításában vett részt. Egyikük a maga nemében országosan is első és egyedülálló Kandi Klári című női vicclap volt.

Az élclap műfaja a XIX. század elején került a sajtótörténet idővonalára, Magyarországon az első 1848-ban jelent meg. A kiegyezés utáni szabadabb légkörben, a „lapkiadási kolera" terjedésével minden politikai irányzat megalapította a magáét.

Bátorfi Lajos 1867 körül került Kanizsára újságírónak, és három évtizeden át tevékenykedett a városért. A Zala-Somogyi Közlöny munkatársai közül kerültek ki a Kandi Klári segédszerkesztői is: Szentkirályi Aurél, volt 1848-as honvédtiszt, Hajgató Sándor tanító, Zalay Lajos korábbi telekkönyvvezető.

A Nagykanizsán szerkesztett „hölgy-élczlap" lapfeje. Előfizetésekből és hirdetésekből próbálta fenntartani magát, 1869 júniusáig bírta.

Bátorfi vallomása szerint Brunszvik Teréz grófnő – az első magyarországi óvodák alapítója – személyesen ihlette „hölgylapot alapítani, mely a divat szeszélyét mellőzve, hölgyeink egyéni érdekeit képviseli". A grófnő megjósolta, félreértés és gúny tárgya lesz, de ez ne rettentse el.

1868. október 1-jén került ki Wajdits József nyomdájából a Kandi Klári első száma finom velin papíron. Havonta háromszor jelent meg egy ív terjedelemben, 1869-től havi füzetté alakult. A „Hölgy-élczlap" alcím kiegészült „s a társadalmi női emancipatio közlönye" meghatározással, nyíltan vállalva nőpolitikai elköteleződését.

A Zala-Somogyi Közlöny így ajánlotta: „a hölgyek érdekeit képviseli, kedvesen szórakoztató, élénk humorral s nem ritkán a gúny fegyverével fogja a sokszoros kölcsönt, mellyel a férfivilág által már annyi idő óta traktáltatott, visszafizetni".

Bátorfi Lajos, az alapító szerkesztő. Nyolc lap indításában vett részt.

Kandi Klára neve, a kíváncsi kislány alakja akkortájt ismert volt Dienes Lajos meséjéből. Klári azonban már felnőtt, és szellemes amazonként lépett át a gyermekkönyv lapjairól a sajtó hasábjaira.

Az első számban a hét jelentősebb „férfi" élclaptárs stílusában írt üdvözlő sorokat olvasva felrajzolhatjuk Kandi Klári politikai fekvését az élclapok térképére. A korabeli értelemben vett balközép párti (kiegyezés ellenes) Bolond Miska célzása szerint: „Én... a baloldalnál vagyok..., s téged engedlek csupa udvariasságból a jobboldalon menni".

Bár leszögezték, hogy „csupán nődolgozótársakat fogadunk el", az írói álnevek feloldásával, és az 1869-től nyíltan vállalt nevekből kiderül, bizony férfiak írták zömében a lapot.

A Kandi Klári állandó rovatokkal jelentkezett: vezércikk, versek, vegyes cikkek, levelezés, villanykák (rövid szellemességek), seprűzés (elutasított vélemények), galambposta (szerkesztői rovat), vívmányok a női emancipáció terén, talányok, hirdetések. Karikatúraszerű rajzok csak elvétve illusztrálják.

A vezércikkek nem humorisztikusak, inkább a lap programját határozzák meg: „Milyen emancipációt óhajtanak korunk hölgyei?" Az általános szavazójog megszerzését célzó politikait nem, „ehhez még századok és talán évezredek kellenek". Klári a közéleti egyenjogúsítást sürgeti, a nőnevelésben látja a társadalmi felemelkedés lehetőségét és támogatja, hogy a hajadonok, özvegyek nőkhöz illő foglalkozást választhassanak. Nő is tanulhasson közjogi ismereteket, „Ha Deák Ferencznek... faragcsálni szabad... mért volna a gúnytárgy egy nő, ha a corpus jurist... (törvénytár) forgatja kezében holmi imelygős regény... olvasása helyett?" A megszerzett tudás hasznosításának helye azonban elsősorban az otthon, nem a közélet vagy munkahely. Így a nő, mint honleány és anya a következő generációt a család és a nemzet érdekében megfelelő nevelésben részesítheti.

A „vegyes czikkek" könnyed hangneműek, leginkább a szerelem, társasági élet a témájuk. Találkozhatunk a társadalmi típusokat megszemélyesítő figurákkal, mint Karikás Bözse „marczi pációs csőszné" vagy Maurizia, első magyar diplomált orvosnő.

A levelezés rovatba az ország több tájáról érkeztek beszámolók, például arról, mi a közönség kifogása a lap ellen. „Isten őrizzen ettől a laptól, hisz ha hordatnám, az egész... férfi világ ellenem lenne", „ha bizonyosan tudnám, hogy az a Kandi Klári nő, no akkor hordatnám", „hisz Kanizsán jön ki... akkor hogy is lehetne jó!". Erre a szellemes válasz: aki szerint csak pesti lap lehet jó, mit szólna hozzá, ha a férfiak csak Pestre mennének feleségért?

A szerkesztőség a Galambposta rovatban üzent levelezőinek az ország minden tájára. Innen tudjuk, hogy előfizetett a lapra Kanizsán Boros János zenetársasága, „holott ők már inkább a pénzt szeretik olvasni, mint az újságot". A beküldött írások értékelésében is megvillant az élc: „Paprikás Rózsi. Nagyon paprikás, szelídebb alakban kérjük becses közreműködését".

Az önmagát előfizetésekből és hirdetésekből fenntartó újság utolsó füzete 1869 júniusában jelent meg. A közönséghez intézett felhívással fejeződik be, mely rávilágít a csekély társadalmi befogadásra, az ezzel is összefüggő finanszírozási gondokra, mely okok a megszűnéshez vezettek.

Augusztusban a szerkesztőség a Zalai Közlönyben üzent olvasóinak, miszerint a lap nem szűnik meg, csak felkészül, hogy hírneves hölgyek arcképével jelenhessék meg. A gazdagabb illusztrálás azonban csak tovább növelte volna a költségeket. A lap vidékisége, specialitása, a nőkérdés viszonylagos háttérbe szorulása, a lassú polgárosodás mind a fennmaradás ellen ható tényezők voltak.

Simon Beáta

Zala Megyei Levéltár

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!