Hevesi-színház: Fekete Gizi és Szalma Tamás visszatért

Egy színháznyitó előadás jelenetei szinte belevésődnek a közönség emlékezetébe, a mű címe hallatán néhány képet még akkor is maga előtt lát az ember, ha adott esetben ott sem ült a nézőtéren. A Ruszt József rendezte Madách-mű, Az ember tragédiája is ilyen: alighanem minden egerszegi színházbarát szeme előtt ott a pillanat, melyben Gábor Miklós ballonkabátos Luciferként jelenik meg, de ugyanígy rajzolódik elénk az  Évát alakító Fekete Gizi és az Ádámot játszó Szalma Tamás  összefonódó alakja is. Először 1982-ből, majd 2002-ből.
A két színművész a Ruszt József emlékkönyvsorozat első két kötetének bemutatójára érkezett a minap Zalaegerszegre, hogy az egykori alapító-főrendező szavait tolmácsolja az egybegyűlteknek.

A színművésznő 1982 és 1990 között volt a megyeszékhelyi társulat tagja. Múlt csütörtökön Szegedről utazott az ország nyugati csücskébe  csak azért, hogy részt vegyen a felolvasó esten.
- Főpróbám volt még mielőtt elindultunk, a Csárdáskirálynő című operettre készülünk - említette a Cecília szerepét  másnap már élesben, premieren alakító Fekete Gizi.
 
- Jómagam Veszprémből érkeztem, próbálok én is. Két hét múlva tartjuk a bemutatóját Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című művének - tudtuk meg a produkcióban Noszty Pál képviselőt formáló Szalma Tamástól, aki 1982-től 1986-ig játszott az egerszegi teátrumban. A művész hozzátette:  Mindenki kedvéért nyilván nem tettük volna meg, hogy ideutazzunk...

- Ezért viszont a világ végére is elmentem volna - vetette közbe  a művésznő. - Kevesen mondhatják el magukról, hogy húsz év különbséggel eljátszhatták Ádámot és Évát, ráadásul mind a kétszer Ruszt József rendezésében. A pályámat tekintve számomra ő jelentett mindent, de az egész életemet nézve is nagyon sokat adott. Mesteremnek tartom, sokat köszönhetek neki. 

- A szentesi gimnáziumban töltött évek már egyfajta színészi előképzést jelentettek, a Színművészeti Főiskolát középiskolának tekintem, az igazi felsőfokú tanulmányokat ugyanis Jóskánál, illetve azt követően, kaposvári éveimben folytattam - fogalmazott Szalma Tamás. - Azóta tartom magam önálló gondolkodásra képes embernek.

A mai napig különös helyet foglal el szívükben a Hevesi-színház és természetesen a város, Zalaegerszeg is.

- A bölcsőmnek tekintem, ennek megfelelően viselkedem itt, amikor haza- vagyis idejövök. Színházba először belépni, az  nagy dolog, keveseknek adatik meg, most éppen a szombathelyiek élik meg minden egyéb nehézségeivel együtt ennek a gyönyörét - fűzte tovább a szót a színművész.

- Itt mi voltunk először, a falon látható fotókon mi vagyunk - folytatta Fekete Gizi. - Tamás azt mondta, hazajön és tényleg, ahogy közelítettünk a város felé és elértük a nagy kanyarokat, tényleg úgy érzte az ember, ide hazatér.

Két kötet - négy munka

A  Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Hevesi Sándor Színház kiadásában látott napvilágot a Ruszt-emlékkönyvsorozat első két kötetete. Az egyik a  Színészdramaturgia és  A Színitanoda pedagógiai elvei című műveket foglalja magába, a másik pedig az öngyilkosságot elkövetett Gellért Endre rendezőnek emléket állító Rekviem  című drámát, valamint Ruszt  1962 és 1969 között írt Naplójának részleteit tartalmazza. Az előbb említett könyv szerkesztését Nánay István kritikus és Tucsni András, az egerszegi teátrum volt irodalmi vezetője vállalta magára, az utóbbi kiadványnál Forgács András író is segítségükre sietett. Ruszt József 2005-ben bekövetkezett halála előtt őket hatalmazta fel ugyanis arra, hogy munkáit kötetekbe rendezzék.
A könyvek segítségével bepillantást nyerhet az olvasó a  Kossuth- és Jászai-díjas rendező mindennapjaiba, megismerheti magánéleti keserveit, de szakmai vívódásait, munkáit is.



További cikkeket talál a Hevesi-teátrumról a kapcsolt anyagok között!