A tűzmadárhoz, a főnixhez való hasonlítás korántsem túlzó, hiszen nemcsak a 17. század, hanem a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb egyéniségét temették a szentilonai kolostorban.
Évszázadok múltán is tiszteljük, megbecsüljük emlékét, s kutatjuk életművének még hiányos darabkáit. (Például születésének pontos helyét és idejét mindössze hét éve ismeri biztosan a tudományos élet.) Zrínyi Miklós 400 éve, 1620. május 3-án született a történelmi Zala vármegye Csáktornya városában. A 2020-as esztendőt ezért a magyar országgyűlés egyhangú szavazással Zrínyi Miklós-emlékévvé nyilvánította.
Balló Ede olajfestménye Zrínyi Mikós grófról Zalaegerszeg város dísztermében
Fotó: MNL ZML
A hatévesen árvaságra jutott fiú neveltetéséről II. Ferdinánd király a jezsuiták segítségével gondoskodott: Grazban, Bécsben és Nagyszombaton tanult. (Érdeklődését jelzi, hogy 14 éves korában nyomtatásban megjelent Szent Lászlóról szóló beszéde.) Hamar elhagyva az iskolapadot hosszabb itáliai utazást tett. Fogadta Rómában VIII. Orbán pápa, s megajándékozta a 16 éves fiút saját verseskötetével.
1637 nyarán hazatért Zalába, átvette birtokait, ezzel Muraköz és az ország délnyugati határának védelme is rá hárult. A feladatot, mint azt az azóta született könyvtárnyi szakirodalom mutatja, a hat nyelven beszélő, s nyolc nyelven olvasó fiatalember jól oldotta meg. A kor politikai életének, hadtörténetének fő alakja, a törökök rettegett ellenfele lett. Prózai írásaival pedig első hazai fő alakja a hadtudománynak, s megteremtője a magyar politikai publicisztikának (Tábori kis trakta; Vitéz Hadnagy, Mátyás király életéről szóló elmélkedések; Az török áfium ellen való orvosság). Korának legszélesebb látókörű, európai léptékben gondolkodó magyar embere volt. Európában egy körvonalazódó törökellenes összefogás kulcsfigurájának tekintették. A keresztény világ örvendezett sikerein (például az eszéki híd felgyújtása, 1664-es téli hadjárat). A canterbury érsek egyenesen „Európa megmentőjének” nevezte. Képes volt viszonylagos egységet létrehozni a széthúzó országban a török ellen. A szakadatlan háború közepette „mellékesen” költő is volt. Lelkesítő célzattal megírta a Szigeti veszedelem című eposzt – amelyben dédapja szigetvári példájával kívánta összefogásra buzdítani a magyarságot. A művel a kor világirodalmának legjobbjai közé került. (20 és 25 éves kora között írt verseket. Gyűjteményes kötete az „Adriai Tengernek Syrenaia” címmel 1651-ben jelent meg.) A költészet a későbbiekben nem foglalkoztatta: „mesterségem nem a poesis, hanem nagyobb, jobb országnak szolgálatjára annál, az kit írtam, mulatságért írtam”. Elismerték tehetségét.
A korabeli monarchia vezető elitjének tagja lett: Habsburg-tábornok és titkos tanácsos, a Magyar Királyság 2. főméltósága és horvát bán. (Mellette Zala és Somogy megye főispánja.) Bizalmi helyzete ellenére gyakran ellentmondott az osztrák hadvezetésnek, hiszen a magyar érdekek a török elleni gyors, határozott fellépést igényelték, az udvar viszont inkább nyugatra figyelt. Talán ez a magyar érdekeket képviselő bátor kiállás is hozzájárult ahhoz, hogy amikor 1664. november 18-án vadászbaleset áldozata lett, a népi képzelet nem akart tudomást venni a halál véletlen voltáról. A történettudomány hiába zárt ki minden idegenkezűséget, a népi romantika – főleg Zalában – máig megkérdőjelezi a baleset tényét.
Hiszen itt született, itt élt, itt harcolt, s védte embereit, ennek a területnek volt 19 évig a főispánja, itt volt boldog, s sikerei mellett itt érték kudarcai is. Elismerték, tisztelték. Ugyanakkor a megye lakosságában nemzedékről nemzedékre öröklődött bizonyos Habsburg-ellenesség, amely a felvilágosodás korában erősödött fel, majd a reformkorban és 1848/49-ben csúcsosodott ki. Zrínyit III. Ferdinánd Linzben kelt diplomájával 1645. október 20-án nevezte ki a vármegye főispánjának. Beiktatására 1646. április 12-én került sor. Haláláig töltötte be ezt a tisztet. 50 közgyűlés volt ez idő alatt a török veszedelem miatt főként Körmenden és Sümegen. Megbízottjai útján végig figyelemmel kísérte a testület munkáját, személyesen ritkán volt jelen. Megszerezte a megye bizalmát, így gyakran fordultak hozzá ügyes-bajos kéréseikkel. Önkormányzatukat tiszteletben tartotta és a vármegyét használható intézményként kezelte. Zala megye számára az volt a legfontosabb, hogy biztosította a terület védelmét. Főispáni működését részletesen feldolgozta Pais Dezső (1913) és Degré Alajos (1966), valamint a Zala megyei levéltár regeszta sorozatában Turbuly Éva és Tóth Péter.
Rézmetszet a törökverő Zrínyi Miklós grófról
A kurucvilágban az ellenszenv a török helyett a német felé fordult. Jó alkalom volt ez arra, hogy 1705-ben Forgách Simon generális Rákóczinak szóló ajánlással megjelentesse Zrínyi addig csak kéziratban lévő „Török áfiumát”. Így lett évszázadokra mozgósító jelszó: Ne bántsd a magyart! 1724-ben Althán Mihály felesége Zrínyi halálának helyszínén, a kursaneci erdőben obeliszket emeltetett szép latin felirattal, mely a győzhetetlen hadvezérre emlékezett. A század végén felerősödött nemzeti mozgalom Zrínyit a politikai és irodalmi haladás zászlóshajójává tette. A felvilágosodás írói nagy érdeklődéssel fordultak felé. Csokonai csupán tervezte, Kazinczy Ferenc viszont végre 1817-ben megvalósította Zrínyi műveinek kiadását. Ez volt a költő Zrínyi utóéletének első diadalmas állomása, amelynek csúcspontja Arany János 1959-es akadémiai székfoglalója (Zrínyi és Tasso). Az esemény végképp a klasszikusok sorába emelte őt. A zalai költők közül Pálóczi Horváth Ádám Zrínyi-strófákkal mulattatta olvasóit, Virág Benedek és Batsányi János is elismerték költői nagyságát.
Virág így írt:
„Ama dicsőült Zrínyi, ki mennyei
Lantjával első nyert koszorút, midőn
Vitéz atyjának dicséri.
Bajnok tetteit és halálát.”
Batsányi, bár nem kedvelte a kiadó Kazinczyt, a Zrínyiászt csodálatosnak tartotta, s nagy elismeréssel szólt kompozíciójáról és jellemfestéséről. Más vélemények szerint Zrínyi magyaros formájú epigrammái Batsányi János költészetében folytatódtak. A Zrínyi-birtokokat megvásárolt Festetics György a Helikon-ünnepségen emlékfát ültettetett Zrínyi Miklós tiszteletére, s könyvtárában fennmaradt egy emlékkút terve is. Arcképét is megfestette.
1848 márciusi ifjai (Vasvári, Petőfi) az ő példájával lelkesítették a honvédeket, s a sereg ágyúira is az ő szavait öntötték: Ne bántsd a magyart!
A század második felében a Habsburg-gyűlölet felerősítette a Zrínyi halálával kapcsolatos alaptalan pletykákat. Ennek zalai élharcosa Bátorfi Lajos és Dervarics Kálmán volt. Bátorfi ötkötetes munkája (Adatok Zala megye történetéhez) ott volt minden művelt zalai polgár könyvespolcán. A több Zrínyiről szóló írás közt megtalálható Dervarics Kálmán helytörténész tanulmánya a költő haláláról, amit aztán néhány évvel később (1881-ben) Szombathelyen mint történelmi cáfolatot megjelentetett önálló kötetben is. A millenniumra kiadott emlékkötetben a neves zalai író, Donászy Ferenc emlékezett meg a megye volt főispánjáról: „Kardod viadalmakban, békében lant vala társad
Kardod az életölő, lantod az életadó!”
Zrínyi emléke fennmarad – írta – míg magyar lesz és honfi vér dobog. Donászy több ifjúságnak szóló regényt is írt a költő és hadvezér életéről. A vármegye a könyvön kívül megfestette Zrínyi egész alakos portréját, amely ma Zalaegerszeg város dísztermében található. Nagykanizsán pedig már 1873-ban utcát neveztek el róla.
Csáktornyán a Muraköz hovatartozása befolyásolta az emlékek ápolását. (Muraköz 1849–61 között Horvátországhoz tartozott, majd 1861-től 1918-ig ismét Zala része lett.) Zrínyi szülővárosában az 1880-as években rendszeresen szerveztek megemlékezéseket. Az ifjúság Zrínyi-önképzőkört alapított. Róla nevezték el a városi kávéházat és a szállodát, s Zrínyi-kút is volt a településen. Az 1886 és 1918 között megjelent Muraköz című lap rendszeresen közölt írásokat a város nagy szülöttjéről. 1901-ben felvetődött, hogy hozzanak létre közadakozásból emlékművet. A felvetést tett követte, az egész megye összefogott, s 1904. június 12-én országos ünnepség keretében Wlassics Gyula felavathatta a 8 méter magas emlékoszlopot, Szász Gyula Zalából elszármazott szobrász és Ároky Aladár építész alkotását. Az eseményről részletesen beszámoltak a megyei és országos lapok, s emléket állított neki az 1905-ben megjelent Csáktornya monográfia is.
A 20. században rendszeressé vált a kerek évfordulókról való megemlékezés megyénkben is. Az első nagy ünnep Zrínyi születésének 300. évfordulója tiszteletére Nagykanizsán volt. A század elejétől a Szigeti veszedelem kötelező olvasmány az iskolákban, így a diákok már nemcsak a politikus-hadvezér Zrínyit ismerték. Széles körűvé lett a hagyományápolás. Zalaegerszegen, a gimnáziumban 1896-ban emlékfát ültettek, később az osztálykirándulások a csáktornyai emlékműhöz vezettek, tanáraik közül Suszter Oszkár népszerűsítő előadásokat vállalt, Bolevatzky Gyula pedig doktori disszertációját írta a hajdani főispán életéről. Talán ez a kötődés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1950 őszén a kényszerű névváltoztatáskor Zrínyi Miklós nevét vehette fel az intézmény. Nagykanizsán 1921-ben az Irodalmi és Művészeti kör vette fel a nevét. S több olyan fiatal indult a városból, aki aztán Zrínyi-kutatóvá vált. Tüskés Tibor az ifjúság számára írt szakkönyvet, Iványi Béla több új ismerettel gazdagította az utókort. Ő lelte fel azt a dokumentumot, amelyben politikai programját ismerteti a hadvezér 1648 nyarán a török kiűzésével kapcsolatban. Szintén ő tette közzé azt a Batthyány-levéltár rendezésekor talált több mint 200 Zrínyi-levelet, amelynek többsége addig ismeretlen volt. Zalaegerszegi kollégája, Fára József szintén talált két ismeretlen Zrínyi-levelet 1934-ben, ezek azóta is a Zala Megyei Levéltár féltve őrzött kincsei. Szintén ő fedezte fel egy régi kalendáriumban Disilvits István légrádi lelkész eredeti feljegyzéseit Zrínyi 1663-as és 1664-es hadjáratáról.
Hazafias szentbeszédeivel Mindszenty is sokat tett a két világháború között a Zrínyi-kultusz ápolása érdekében. A század második felében Jakab Géza és Keresztury Dezső járt élen ebben. Az előbbi Dús László képzőművésszel 16 részes képregényt tett közzé a Zalai Hírlapban, 1964-ben, utóbbi „Nehéz méltóság” címmel drámát írt, amelyet a Gyulai Várszínház mutatott be parádés szereposztással, 1976-ban. 1972-ben Zrínyi-mellszobrot avattak a Zalaegerszegi Zrínyi Gimnázium udvarán (Szabolcs Péter alkotása), 1989-ben pedig országos esemény volt a városháza előtt Zrínyi lovasszobrának leleplezése, melyet Tóth Béla szobrász és Vadász György építész készített. 1996-ban emlékkő került a hajdani egerszegi vár helyére, ahol a katona Zrínyi többször megfordult, Nagykanizsára Rétfalvi Sándor készített mellszobrot a róla elnevezett általános iskola számára 1990-ben. A murakeresztúri iskolába pedig Béres János domborműve került. Zalaszentgróton, ahol szintén iskolát neveztek el róla, emléktáblán örökítették meg ottjártának emlékét. Az utóbbi évtizedekben számos helytörténeti kiadvány (Göcseji Helikon, történeti olvasókönyv, Nagykanizsa és Lenti monográfia stb.) állított emléket Zala megye nagy fiának.
A rendszerváltás után OTKA- és uniós támogatások segítik a horvát és magyar szakemberek Zrínyi-kutatásait. Ebben többek között három zalai kötődésű kutató is részt vesz. A Zalamerenyén született, Zalaegerszegen érettségizett, Széchenyi-díjas irodalomtörténész Monok István Zala megye legrégebbi főúri gyűjteményének, a kalandos úton Zágrábba került Zrínyi-könyvtár állományának feltérképezésében vesz részt. A keszthelyi gyökerű Végh Ferenc a Muraköz s benne a csáktornyai vár titkait kutatja. Vándor László pedig máris jelentős felfedezést tett azzal, hogy meghatározta Zrínyiújvár pontos helyét (Őrtilos és Belezna határában), benne a vár kútját, ami a mai Magyarország területén az egyetlen közvetlen Zrínyi Miklóshoz köthető épített emlék. Itt lesz a 400. évfordulón a Zrínyi-emlékév országos megnyitója – amelyhez Zala megye kiállításokkal, konferenciákkal kapcsolódik.
Híres tanulmányában Arany János így írt Zrínyiről: „Ott áll zordon fennségében arra nézve, ami benne jeles, nagyszerű: nem követve, meg nem haladva, utol nem érve senkitől.”
S tegyük hozzá Zrínyi saját szavait: „Üdő rajta elolvad:
Az tündöklő hírnév
Mely dicsőségre rév:
Az mindenkor megmarad.”
Emlékének további ápolása kötelességünk.
