A pillanataink ragasztója - Gondolatok Tóth Krisztina író, költő legutóbbi prózakötetéről

Az általános iskola négy felső osztálya számára irodalom tankönyv és hozzákapcsolódó szöveggyűjtemények szerzője. Franciából fordít. Több versét neves magyar muzsikusok megzenésítették és híres együttesek műsorukon tartják. Elbeszélései olvashatóak franciául, németül, lengyelül, törökül és macedón nyelven. A Pixel című novelláskötete az egyesített osztrák-német népszerűségi listán tavaly az első helyen állt.

Tóth Krisztina 2014-ben visszatekintett az első kötetének a megjelenése óta eltelt 25 évre: ennek az összegzésnek az eredménye a Pillanatragasztó kötet. A „25" ebben a könyvben rendező elv és varázsszám: 25 év telt el a rendszerváltás óta. 25 éves volt az írónő, amikor első kötete megjelent. A „jubiláló" Pillanatragsztó kötet szerkezetében is többször ránk köszönt a „25"-ös szám: összesen 25 írást szerkesztett Tóth Krisztina egy kötetté, ötször öt fejezetben. Az első novella hősnője huszonöt éves és az utolsó elbeszélés hajléktalan fiatalembere egy bútorboltban, képzeletbeli lakásában ünnepli huszonötödik születésnapját.

A kötet címlapja. Fotó: illusztráció

Az első szerkezeti egység témája a szerelem. A nem beteljesült, véget ért és maga után nagy űrt hagyó egyoldalú vonzódás, vagy a soha be nem teljesedő, évtizedeket túlélő kamaszkori vonzalom hirtelen elmúlása egy közeledési kísérlet után, a másik bátortalansága miatt.

A második egységben – én úgy fogalmaznék – a kegyetlen elbeszélések sorakoznak. A turista értetlenül bámulja, ahogy egy férfi szó nélkül eszméletlenre ver egy nőt egy olasz kisváros főterén, a közeli presszóból az emberek komoran végignézik az író számára érthetetlen brutális bántalmazást és egy lépést sem tesznek a nő védelmében.

A harmadik egység fő motívuma a halál, az öregedés, a testünk feletti rendelkezés elveszítése. A negyedik fejezet tartalmazza a címadó novellát: az emberiesség normáit felülírja az üzleti érdek: a galéria új tárlata a megnyitásakor váratlanul meghal a vízvezetékszerelő. A galériás nő behúzza egy függöny mögé, hogy a halál ne zavarja meg a fontos eseményt. A másik írásban jól szituált asszony rákos beteg édesanyjával szembeni lelkiismeretfurdalástól indíttatva briliáns gyűrűjét az anyját kezelő doktornő ujjára húzza. Az orvosnő tudja, az öregasszony gyógyíthatatlan és kiadja az utasítást az asszisztensnek, tegyen úgy minden alkalommal, mintha sugarazná a be sem kapcsolt géppel a szinte teljesen süket asszonyt. Az asszisztensnő hiába próbálja magyarázni a betegnek, hogy becsapják. Az idős nő semmit se ért a magyarázatból, hisz a kezelés eredményességében.

Az utolsó fejezetben két írásban újra visszatér a kegyetlenség téma, ezúttal a családban. Az anya olyan brutálisan megveri terhes lányát, hogy az elvetél. A Falkavezér című elbeszélés pedig kegyetlen apáról szól, aki nem tudja kamaszfiába belenevelni a macho magatartást. Meggyőződése, hogy csak az ököljog érvényesítésével lehet valamire menni a világban. Ebben az emberben nincs irgalom: amikor farkaskutyájuk verekedésbe keveredik a szomszéd vérebével és alulmarad, belerúg az utolsó perceit élő állatba. Az elbeszélés az apa monológjaként van megírva és csak ámul az ember Tóth Krisztina nyelvi gazdagságán és nyelvi jellemző képességén. Ez a többi novellában is megfigyelhető: a különböző rétegnyelveket nagyon pontosan reprodukálja, a novellák hőseinek a nyelve a jellemezés kiváló eszköze a kezében.