Fonalba álmodott világ

Legutóbbi falujárásunkon Bacsi Klementina népi iparművésznél járva megtudtuk, egész télen kopogtak a csipkeverő pálcikák, s már gyűlik a hímes tojás is.

Az asztalkán kerek, majdnem gömbölyű párna, közepén egy vászondarabon gombostűkkel kifeszítve alakul a forma. Tíznél is több vékony fonálszál kötődik-hurkolódik a tűfejek körül, mozgatásukhoz, feszesen tartásukhoz szükségesek a végükön lógó fapálcikák. Keresek egy ütőszerszámot, merthogy vert csipke készül.



Egy-egy munkaigényesebb vert csipke több hét munkát feltételez
Fotó: Katona Tibor

- Szó sincs ilyesmiről. Ahogy a pálcikákat váltogatom, forgatom, összeütődnek és hangot adnak, valószínűleg erről kapta ez a munka a nevet, hogy csipkeverés - mondja nevetve Bacsi Klementina népi iparművész.

- Bemutatókra járok, hímes tojásokat, csipkéket készítek, tulajdonképpen ez a fő megélhetési forrásom - válaszolja kérdésünkre, hogy miből is él egy népi iparművész. - A csipkék és hímes tojások készítésén kívül festek is, több mint tíz évig festettem kerámiát. Hogyan kezdődött? A munka szeretete gyerekkorból is jött, főleg a nagynéném kötött, horgolt otthon. Horgolni is, kötni is tudtam, de a csipkeverést nem lehet otthon elsajátítani. A Gébárti Kézművesházban tanultam, 95-ben fejeztem be a tanfolyamot. A tojásfestést pedig mindig gyakoroltuk otthon. Ez, amit éppen készítek, négyes fonás, aztán van a vászonverés, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint a szövés, csak kicsiben, vékony fonallal. A receverés a halászok hálójáról kapta a nevét, aztán van rózsaalap, sodrott kitűzéses alapháló, és még ezeken kívül is sokféle technikával készülnek a csipkék. A gombostűkkel a minta szélét rögzítem, hogy széjjel ne menjen munka közben. A végére aztán megáll a kész csipke, mikor letűzöm a cérnát - magyarázza munka közben.

Még a téli ünnep utóhatásaként egy kis karácsonyfa alakul éppen a párnán. Régi szobákban, fotel támláján, a politúrozott szekrény üveges részében láttam hasonló csipkéket, de horgoltakat. Mint felvilágosít, a horgolással nem lehet elérni a vert csipke leheletfinom mintázatát. Bacsi Klementinánál ezek nem is bútort díszítenek, hanem bekeretezve, üveg alatt a falon sorakoznak, továbbá ruhadíszként, népviseleti öltözékeken, az ujjon, galléron. Mint mondja, a legféltettebbek kint sincsenek.

Hogyan jött, alakult ez a pálya? Erre csak azt mondja, az élet így hozta. Közgazdasági szakközépiskolai érettségi után a Zalakerámiába ment, ahol tíz évig kerámiát - vázákat, egyéb dísztárgyakat - festett napi munkájaként, s azt követte az iparművészeti szintű csipkekészítés és tojásdíszítés.

- A népi iparművész cím eléréséhez zsűriztetni kellett a munkáimat. A csipkéimmel kezdtem, majd a tojásokat is zsűriztettem Budapesten. Aztán három év kivárás után, hiszen egy bizonyos darabszámot is el kell érni, 99-től kaptam meg a címet, a csipkéimre és a hímes tojásokra is. Eleinte az ember megtervezi, vonalzóval milliméterre megrajzolja a leendő csipke mintáját, de most már a képzeletemből jönnek a motívumok - mondja, s kérdésünkre azt is, hogy egy-egy munkaigényesebb csipke több hét alatt készül el.

Arra a kérdésre, a három közül - csipkekészítés, festés, tojásdíszítés - melyik az igazi, így válaszol: - A gyengém, a szívem ügye a festés, habár abban még fejlődni kellene.

Csipkéivel, hímes tojásaival rendszeresen meghívják népművészeti eseményekre, vásárokra, rendszeres meghívott vendége a fővárosi Néprajzi Múzeumnak, de a megyebeli eseményeken is részt vesz. A csipkék mellett munkaasztalán már sorakoznak a berzselt, viaszolt, karcolt technikával készített húsvéti tojások, hisz közeleg már a tavasz.