Elhunyt Móra Ferenc unokaöccsének lánya, aki verset írt a Falumúzeumról is

Móra Magdolna édesapja Móra János, a zalaegerszegi főgimnázium legendás, magyar-latin szakos tanára volt. Lánya ugyanott  érettségizett, majd 1946-ban Szegeden tanári oklevelet szerzett. Kinevezték az Ady utcai leány polgári iskola tanárává, ahonnan 1948 szeptemberében áthelyezték a Notre Dame zárda katolikus polgári leányiskolájából államosított  iskolába. Egy év múlva visszakerült az Adyba,  ahol 1950 tavaszán - betegségére való hivatkozással, de az ÁVH beszervezési kísérlete miatt - felmondott. 1950 nyarán házasságot kötött Klausz Jenő erdőmérnökkel. Az ő áthelyezése révén 1951-ben Székesfehérvárra költöztek. A  Fejér Megyei Levéltárban dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Számos történelmi  tanulmánya jelent meg.


Fiatal lány korától írt verseket, első költeményeit 1939-40-ben a Zászlónk című  folyóirat közölte. Verseskötete Mint aki útra készül címmel 1996-ban jelent meg.  A Göcseji Falumúzeumról írt Visszaálmodott falu, valamint  az édesapjára, Móra Jánosra emlékező Non omnis moriar című verse 1997-ben, az Egerszegi múzsa című antológiában látott napvilágot.
 
Móra Magdolna a Göcseji Múzeum felkérésére 2006-ban vetette papírra zalaegerszegi emlékeit, melyek a Sívó évek alján című kötetben láttak napvilágot. Írása feleleveníti a háború utáni évek optimista hangulatát, és láttatja azt a folyamatot, ahogy az évtized második felére, a kibontakozó kommunista diktatúra hatására a félelem a hétköznapok részévé válik.