Büdös csülöktől kezdve taknyon át a költészet szépségéig

Emlékszünk még gyermekkorunk meséire, verseire? Egyáltalán, felnőttként olvasunk-e meséket, mondókákat, vagy csak akkor, ha gyermekünk, unokánk az ölünkben ül? Tudjuk-e gyermekszemmel nézni a világot? Ilyen kérdések kérdések is felmerülhetnek, ha a kicsiknek szóló irodalomról elmélkedünk  – derült ki beszélgetéseinkből: több szakembert is megszólítva.

Cséby Géza irodalomtörténész, művelődéskutató, író, költő -s számos gyermekvers szerzője. Azt vallja: lehet irodalom nélkül élni, csak nem érdemes- s fontos, a világban való eligazodáshoz. Úgy véli, a gyermekirodalmat komolyabban kell venni, mint a felnőtteknek szólót.

Nemzedéki kérdés is van a különböző generációkhoz tartozó költők között, de az irodalomnak magasabb szinten kell működnie – vallja Cséby Géza

– Rendkívül fontos a felnövekvő nemzedék számára. Ők ebből esztétikai élményt nyernek, információt, meséket, történéseket kapnak, s talán nem utolsó sorban megszeretik az olvasást. Akik gyermekirodalommal foglalkoznak, nagyon nagy felelősséget vállalnak. Nem mindegy, hogy mit és hogyan írnak. A legfontosabb, hogy érthető, esztétikus és tanító legyen a szöveg. 

De vajon mi a véleménye a kortárs alkotókról az irodalomtörténésznek? Olvasókönyvekben, verseskötetekben-  persze sok gyöngyszem mellett – de olvashat a felnövekvő generáció arról is, hogy utazás közben a gyerek szájába belelóg testvére büdös csülke; vagy hogy jó játék a toll beledugása a konnektorba, de például a takony is szerepel mai versben.

–  Nemzedéki kérdés is van az idősebb szerzők – akik soha nem írtak és soha nem írnának le ilyet- és új utakat kereső újabb nemzedék között. Hogy ez az út zsákutca vagy nem, a jövő fogja elmondani. Az biztos, hogy én soha nem írnék le ilyen gondolatokat, annak ellenére, hogy a közbeszédben megtalálható. Én úgy gondolom, hogy az irodalomnak – még ha a közbeszéd bizonyos részeit be is emeli- azért magasabb szinten kell működnie – vallja a költő, irodalomtörténész.

Bizonyos kompromisszumok megengedhetőek a költészet szépségét  felfedező út során – véli Király Erika

A szakember hozzátette: idővel rostálódnak a művek, csak ezt nincsen idő kivárni, mert olvasnivalót kell a gyerekek kezébe adni. Ám sok jó példa is van – akár ma élő, akár néhány éve, évtizede elhunyt szerzők művei közül szemezgetve is. 

– Én úgy gondolom, hogy Weöres Sándort, Janikovszky Évát nem kell külön magyarázni: veretes, kiváló, s a felnőttek számára is érdekes és mosolyogtató történeteket írtak meg, kiváló, játékos formában és rendkívül magas irodalmi színvonalon. A ma élő és gyermekek részére író költők művei között is vannak kiváló versek, melyeket örömmel adnám leendő unokám kezébe, s Lackfi Jánosnak is vannak olyan versei, amelyek nagyon tetszenek. Azt javasolnám, kezdjük a gyerekek olvasásra tanítását a kortárs klasszikusokkal. Én Móra Ferenc elbeszélésein nőttem fel és mind a mai napig emlékszem a Dióbél királyfira. Emlékszem azokra a nagyon emberséges elbeszélésekre, melyekből meg lehetett tanulni a szolidaritást, a szeretet. Hasonlóképpen mondhatnám Móricz Zsigmondot is, vagy idősebbeknek Mikszáth Kálmánt is. De ez nem jelenti azt, hogy mai magyar gyermek-és ifjúsági irodalom nem jó. Mindenkinek a saját ízlése szerint kell választania. S ne feledjük:  azok az emberek boldogabbak, akik egy kicsit beleássák magukat az irodalomba – osztotta meg gondolatait Cséby Géza.

Rigóné Kulcsár Zsuzsanna  – aki a keszthelyi Ranolder János Római Katolikus Általános Iskola kis elsőseit vezeti be az írás és az olvasásra – hasonló gondolatokat vall. Hangsúlyozza: tanítóként nem szabad abba a csapdába esni, hogy saját tetszése alapján válasszon könyvet a gyerekeknek, hiszen az olvasmánynak személyre szólónak kell lenni. 

– Én különböző könyvekkel kínálom meg a gyereket, lehet választani,ki mit szeretne olvasni. Természetesen a nevelőnek tudni kell, hogy milyet válasszon. Mondjuk ha Fekete Istvánra gondolok, nyilván nem a Téli berek című könyvet fogom az asztalra tenni, amiről néha hallom, hogy kötelező olvasmányként feladják a gyerekeknek, hanem mondjuk a Hú, a Csí vagy a Vuk – amit képes a gyerek elolvasni. Fontos, hogy a könyv tartalmával tudjon azonosulni, érdekes, figyelemfelkeltő legyen. A gyerekek nagyon szeretik a humoros történeteket. A jó könyv olyan, hogy tovább tudja gondolni, örömet szerez, feszültséget old, megnyugtat. Valamit tanul belőle, amit az életébe beépít. Az olvasás eszköz ahhoz, hogy kitáruljon előttünk a világ  – vallja a kisiskolásokat tanító pedagógus, idézve a mondást: „a könyvek néma tanítóink”.

Ám az olvasókönyvet forgatva sok szülőben felmerül, egy-egy verset olvasva, hogy a korábban példaként említett sorok valójában messze állnak a költészet szépségétől és az is gyakran elhangzó kérdés: biztos, hogy erre kéne tanítani a kicsiket? A pedagógus azt javasolta: a szülők próbáljanak meg  visszatekinteni a saját gyermekkorukra.

– A gyerek máshogy nézi a verset, mint mi, felnőttek. Többnyire a ritmus, a dallam ragadja meg. Lehet, hogy nevet rajta egy jót, nem úgy kezeli ezeket a dolgokat, mint mi. Az is biztos, ettől nem dugja a tollat a konnektorba. Csúnyaságokat mi is mondtunk gyermekkorunkban és a mai gyerekek is mondanak – ha tetszik nekünk, ha nem. Ez mind a mindennapi életünk egy-egy szelete, ezért azt gondolom, miért ne lehetne ott helye: megmutatjuk, hogy ilyen is van, de nem feltétlenül kell utánozni emelte ki a  tanító.Tapasztalata szerint a szülők  többnyire felháborodnak ilyen verseket olvasva.

A gyerekek szeretik a humoros történeket, s meg kell nekik hagyni, hogy a felnőttek által kínált  könyvekből  válasszanak – mondja Rigóné Kulcsár Zsuzsanna, azt tanácsolva, hogy a szülők gondoljanak vissza saját gyermekkorukra

- Abban egyetértek én is, hogy többnyire a pozitív dolgokat közöljük a gyerekekkel. Régebben is voltak olyan versek a tankönyvekben, melyben az szerepelt, hogy kutyagumi. Ezt nekem kell tudnom, hogy az én csoportom elég érett-e ehhez egy-egy vershez, foglalkozzunk-e egy adott művel külön-  elemezte a pedagógus. Hozzátette: szülők, pedagógusok választják a gyerekeknek az olvasnivalót, így rajtuk múlik, hogy megkínáljuk-e e őket egy szép verssel. 

– Kányádi Sándor, Weöres Sándor, Csoóri Sándor versei nagyon tetszenek a gyerekeknek és minőséget jelentenek. Ugyanígy szeretem ajánlani Tamkó Sirató Károly vagy Nemes Nagy Ágnes verseit, a fiatalabb szerzők közül Varró Dániel, Lackfi János, Kiss Ottó verseit, Berg Judit meséit kedvelik a gyerekek. Nyulászi Péter mondókáskönyve is aranyos. Csukás István humorát nagyon szeretik a gyerekek. Benedek Elek meséit, Illyés Gyula 77 magyar népmeséjét, Kriza János Székely mesegyűjteményét hallgatva, olvasva megismerik a múltat, bővül a szókincsük. Boldizsár Ildikó meséit, Gyurika Eszter népmesegyűjteményét, Kolozsvári Grandpierre Emil meséit is ajánlom. Fontos az olvasásra nevelés: egy jó könyvvel elbújhatok a világ elöl, önmagam lehetek – s az embernek nagy szüksége van rá, hogy önmagára figyeljen. Aki olvas, annak más lesz a lelke – vallja Rigóné Kulcsár Zsuzsanna.

S vajon mit gondol a kortárs gyermekirodalomról egy harmadik osztályos kisfiú édesanyja? Király Erika nem csak szülőként osztotta meg gondolatait: a hévízi könyvtárban dolgozik, s Radnóti-díjas versmondó. Szerencsésnek véli korosztályát, mert olyan szerzőkön nőhetett fel, mint Lázár Ervin,  Csukás István, Fésűs Éva, vagy Janikovszky Éva. S bár látja, hogy azóta óriásit fordult a világ, ezért a mai gyerekek másfajta irodalmat kapnak – de ezt a korosztályt is szerencsésnek tartja. 

–  Azt kellene megértenünk, hogy az ő igényeiknek megfelelően kell tálalni a gyermekirodalmat is. Azt gondolom, meg kell vizsgálni, milyenek a mai gyerekek, mik az igényeik, mi érdekli őket. Nem vagyok benne biztos, hogy szerencsés dolog, amikor az elsős olvasókönyvben azzal találkozunk, hogy -  egyébként csodálatos igényességgel megírt - tájleírást teszünk a gyerekek elé. A mai gyerekek nem erre kíváncsiak, mert annyi inger, annyi információ áramlik az ő kis világukba, hogy egészen máshonnan kellene megközelíteni, hogy hogyan szerettessük meg az irodalmat. Főleg a magyar kortárs gyermekirodalomban sok olyan író, költő van, akik teljes mértékben a mai gyerekekhez tudnak szólni, hiába választja el őket tőlük egy vagy két generáció – fejtette ki Király Erika, aki könyvtárosként úgy tapasztalja, nagyon népszerűek Bartos Erika, Berg Judit, Boldizsár Ildikó művei, s fontosnak tartja, hogy felnőtteknek szóló irodalom nagy alkotói: Darvasi László, Háy János Kukurelly Endre, Lackfi János is írnak gyerekeknek. 

– Minden itt dől el: ha egészen kis korunkban nem úgy találkozunk az irodalommal, hogy abból legalább egy kicsit megérezzük a szépséget, azt, hogy mit adhat nekünk, akkor már csak a szerencsében bízhatunk, hogy ahogy fenő, egyszer majd maga nyúl a könyvek, versek felé hangsúlyozza.

A versmondó édesanya elmesélte azt is, hogy tapasztalata szerint önmagában az, hogy a gyerekeknek meg kell tanulni egy, költeményt és azt felmondani az iskolában, sokszor csak annyit lehet elérni, hogy kellemetlen kötelességnek érzik a verstanulást. Épen ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy a tanító, a szülő személyessé tudja tenni a verset a gyermekek számára, mert csak így jelenthet neki élményt. S a költő,  írók felelőssége is nagy- hangsúlyozta Király Erika is, amikor a már említett gyermekversekről kérdeztük. 

– Ők is emberek, gyarlók és hibázhatnak, ezért valószínűleg olykor elfeledkeznek a felelősségről. Mindenki, aki leír bármit, felelősséggel tartozik azok felé, akik azt olvassák. Nyilván a gyermekek világában ez kiéleződik. Ugyanakkor ennek van egy másik oldala is, amivel nem azt akartam mondani, hogy egyetértek e sorok leírásával. Ha megvizsgáljuk  a költészet ma divatos műfaját, a slam poetry-t:  ott is vannak olyan sorok, amelyek nem feltétlenül állják meg helyüket ilyen tekintetben, de ha hosszútávon nézzük lehet, hogy  mégis elviszik a fiatalokat afelé, hogy rímekben, aztán később költői képekben gondolkodnak -s ez a folyamat később jó véget érhet. Ezért mondom, hogy bizonyos kompromisszumok megengedhetőek. Nem baj, hogy egy kisgyerek – nyilván nem csúnya szavakkal teletűzdelt versen – de tud nevetni. Ha mai gyermekverseket olvasunk, látjuk, hogy sokszor nyúlnak könnyedebb témákhoz a mai szerzők. Ezt nem tartom feltétlenül bajnak. Az más kérdés, hogy a nyelvet a gyerekek előtt is úgy kell használni, hogy abból példát meríthessenek a későbbiekben – vallja Király Erika.

Azt is elmesélte: kisfia nagyon sokszor van vele különböző irodalmi eseményeken, próbákon, de tudatosan figyelt arra, hogy soha ne erőltettesse, hogy aktívan részt vegyen a foglakozásokon, várta, hogy magától kialakuljon az érdeklődése a költészet iránt. 

– Most nyáron részt vett velem egy versmondó táborban, s az utolsó napon megtörtént a csoda. Ő maga jelentkezett, hogy ő is szeretne verset mondani. Gondoltam, elszavalja majd az iskolában megtanult valamelyik verset. Felállt és elmondta a Házi áldást. Én azt gondolom, hogy valahol itt kezdődik a költészet szeretetéhez vezető út: neki ez, amit olvasott, a konyhában a falon, valamiért fontos lett és úgy gondolta, hogy ezt meg kell mutatni a világnak. Nagyon boldog voltam ettől. Ez azt jelenti, hogy egy kisgyermek számára, aki még ne vetette bele magát a versek világába, akár a Házi áldás is költészet lehet.