Frissen Zalából

2021.05.24. 15:30

Biztos boldog akar lenni – Beszélgetés a 75 éves Wellmann Györggyel

Amikor leültünk beszélgetni, még nem gondoltam, hogy padlizsánkrémet kapok tőle. A születésnapján neki jár ajándék, nem másnak.

Arany Horváth Zsuzsa

Wellmann György: Van egy veder váradi földem az erkélyemen, abból a kertből, ahol felnőttem

Hetvenöt éves. Sok? Pont jó? A vitalitása, öniróniája érett az biztos. Az alkata pedig kell mint egy falat kenyér a társulatban, minden darabban van egy csetlő-botló korosodó édes figura. A legnagyobb persze Firsz volt a 2010/11-es évadban.

- Az volt az egyik utolsó mondatom, hogy engem itt felejtettek.

Aki látta, tudja, Wellmann György színművész az orosz klasszikus, a Cseresznyéskert öreg, nagyothalló inasával a Hevesi Sándor Színháznak ajándékozta a teátrum eddigi nagy pillanatainak egyikét. Pedig eredetileg nem is neki szánták a gazdái összeomló világa alá temetődő hűséges szolga szerepét. Nagyon tudott összeroskadva ülni, háta hajlása rajzolta meg az ábrándozva alábukó arisztokrácia sorsának hanyatló ívét.

A díjak karéja

- Ruszt József saját görbe botjával játszottam, Tucsni Andristól kaptam.

A fontos mellékszereplőknek járó Aase-díjat előző évben kapta meg, talán mindenképp meg akarta szolgálni Firsszel.

Ahogy kibomlik a Csongor és Tünde egyik ördögfiókájától a legutóbbi, az Elnémult harangok öreg Zalathnay Barnájáig ívelő színészi pálya, úgy érzi a hallgató, mindig valami aprónak tűnő, később jelentősnek bizonyuló változás tologatta őt előre a hivatása hosszú útján. Nem elég, hogy 75 lett, ötven éve áll a színpadon.

-Én nem tudom, hogyan, miért, nagyváradi külvárosi, őssi gyerekként engem úgy megfogott egyszer egy táncos-zenés előadás... Csak színész akartam lenni. Verset is mondtam eleget az iskolában. (Ady városában Petőfit, később József Attila estet is szerkesztett magának.)

Cipész édesapja, boltot vezető édesanyja miatt nem volt törvényszerű a pályaválasztás, azért meg pláne nem, hogy kisdiákként osztályt ismételt. Túl erős iskolába íratták, mondja. A kudarc lelkébe égett, azóta is, évtizedek után is előtör az érzés, ő nem lesz elég jó. A görcs szorítja, a szöveg nem jön. Ha fél az ember, az agy blokkol.

Wellmann György: Van egy veder váradi földem az erkélyemen, abból a kertből, ahol felnőttem

- A Csárdáskirálynőben jártam úgy Faragó Andrással hülye hercegként: „kell valamit mondanom magának”, eddig jutottam, körbementünk párszor, de még mindig nem mondtam meg azt, ami... nem jutott eszembe.

De nem ezért nem vették fel elsőre a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára. Egyszerűen elaludta a felvételit.

-Másodszor már nem volt gond, sőt, köztársasági ösztöndíjasként végeztem. Előtte „elvégeztem” a katonaságot, rá is húztam két hetet, mert készültség volt az izraeli háború miatt. Amikor kérdezték a felvételin, hol voltam eddig, mondtam, a zsidók meg az arabok háborúja hátráltatott. Nem tudtam,hogy a bizottság elnöke is zsidó származású. Kovács Györgyről beszélek, aki később maga küldött borbélyhoz: „ itt van 25 lej, nyiratkozzon meg”, vittem neki a visszajárót, leteremtett, mondván, a borravaló jár a borbélynak.

Ötödik pecsét, 2016

Azonnal Nagyváradra került vissza játszani. Nagyvárad még akkor is, az 1970-es években is őrizte, sőt talán a mai napig őrzi a kulturális nagypolgári fellegvár jellegét. A Pece-parti Párizs, a Holnap városa, tudjuk a Nyugat korszak szerzőitől. A színház fenséges épülete vetekszik a budapesti Vígszínházéval, nemrég újították fel, büszkén uralja Várad főterét. Ő pedig már gyerekként ülhetett a kakasülőn. Később megélhette, hogy március 15-én Arany és Petőfi levelezésének Mécsfény címmel szerkesztett előadására készültek, de nem mutathatták be, igaz, mondvacsinált okokra hivatkozva. Amikor játszhatták, több secus ült a nézőtéren, mint valódi közönség.

-Egyébként sok mindent csak a váradi színháznak engedtek játszani akkoriban a romániai magyarlakta területeken, például az akkoriban nagyon lenézett operettet, igaz, olyan vezetői voltak, akik szívósan ki tudták járni, amit akartak.

Wellmann György igazából soha nem szakadt el Váradtól.

Az ember tragédiája 2004-ben

- Oda is lesz egy részem majd elszórva, a Sebes-Körösbe, a Garasos-hídról, egy részem anyám mellé, a maradék meg Zalaegerszegen. Van egy veder váradi földem az erkélyemen abból a kertből, ahol születtem, azzal kell elkeverni a hamvaimat.

Tíz évet töltött a nagyváradi színházban,végül elege lett.

-Középiskolásként is elvitt a Securitate, mert a barátom nyomdai betűket talált, abból akarta kirakni az „Erdélyt vissza” feliratot. Pofoztak, azok, akinek anyám a pult alól adta a parizert. Be is akartak szervezni, nem sikerült, de szegény anyám úgy halt meg, hogy azt hitte, besúgó vagyok. Elegem lett abból, hogy mindig a hátam mögé nézzek, ha beszélni kezdek. Apámékat is behivatták, amikor eldöntöttem, áttelepülök. Miért akar elmenni a gyerekük, kérdezték tőlük. Apám azt mondta, „biztos boldog akar lenni”.

Cseresznyéskert – Firsz, 2010 Fotók: Pezzetta Umberto

Névházassággal jutott át Debrecenbe, ami csak 40 kilométert jelentett. (Budapesti hölgy vállalkozott a kimentésére, ráadásul egy fillért se kért érte.) Nem kevés csalódást hozott az új élet, mivel a magyarsága nem volt aranyfedezet Magyarországon. Ezt élte meg 45 éves fia, aki felnőttként visszatelepült Erdélybe, nehezen viselte a kettős idegenséget. Ő maga is kicsit árulónak érzi magát, amikor itthonról hazautazik Nagyváradra.

- Három hétig a betege vagyok, amikor megjárom az utat.

A nővérével együtt a kilencvenes években a szüleit is sikerült áthozniuk, Albertirsán éltek, ott nyugszanak, édesapja mindvégig a magyar állampolgárságra vágyott, nem is merték neki megmondani, hogy nem sikerült. Füllentettünk, hogy ne szakadjon meg a szíve.

Harmincöt éve él Zalaegerszegen. Ezt annak az akkori operaénekes feleségének köszönheti, aki Grazban kapott állást, így közelebb költöztek az osztrák határhoz. „Jól megültem Zalaegerszegen, ugye?”

Megszámlálhatatlanul sok karakterszerepet játszott el a Hevesi Sándor Színházban. A főszerepek mögött áll, s bizony elég gyakran lép ki az árnyékból egy halk szóval, egy rebbenő mozdulattal, vagy épp a szövegtévesztés őszinteségével.

Szereti is a színészvezető rendezőket.

- Előfordult velem, hogy majdnem elmentem a zöld erdőbe, mert rámhagyták, találjam kim magamat.

A kényszerű tétlenkedést nehezen viselte, lételeme a tevékenykedés.

- Szegény György Janótól tanultam főzni, tavaly annyi csalamádét csináltam, ami 100 évre elég. Szeretek faragni, újabban nemcsak fát, hanem csontot is. Szépen lefőzöm, szereztem speciális szerszámot, bár egy hozzáértő barátom úgy vélte „eléggé naív...”

Wellmann György nem szűkölködik díjakban:színházi nívódíjak, Forgács-gyűrű,a XVIII. Országos Színházi Találkozó legjobb epizód alakítás díja(1999), Színházbarátok Köre díja kétszer (1999) (2001), Közönségdíj (2002), Aase-díj (2009), Nívódíj (2209), Príma Primissima Díj (2011).

1971-ben végzett a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen. 1971-től 1982-ig a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának művésze. 1982 óta él Magyarországon. 1982-1985 között a debreceni Csokonai Színház tagja. 1985-tőla zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze.

NÉVJEGY

Wellmann György nem szűkölködik díjakban: színházi nívódíjak, Forgács-gyűrű, a XVIII. Országos Színházi Találkozó legjobb epizódalakítás díja (1999), Színházbarátok Köre díja kétszer (1999, 2001), Közönségdíj (2002), Aase-díj (2009), Nívódíj (2009), Prima Primissima Díj (2011).

Életpálya: 1971-ben végzett a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen. 1971-től 1982-ig a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának művésze. 1982 óta él Magyarországon. 1982–1985 között a debreceni Csokonai Színház tagja. 1985-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!