Kultúra

2016.07.07. 13:36

Betűfaló fiatalok, avagy kell-e még az irodalom a diákságnak? - Interjú a mai magyar irodalomoktatás problémáiról, nehézségeiről

„Ez a gyerek állandóan csak a telefont nyomkodja! Nem csinál mást, csak belebújik a számítógépbe. Ezek nem is vesznek soha könyvet a kezükbe.”

Mikó-Baráth György

Hány ehhez hasonló, mondanivalójában ugyanezt kifejező mondat hagyta már el az utóbbi években szülő, nagyszülő vagy pedagógus száját a mai diáksággal kapcsolatban. Oktatásunkat számos vitás kérdés lengi körül, ezek közül az egyik a tanárok és a diákok közötti generációs szakadék áthidalásának problémája. Különösen kiélesedik ez a kérdés az irodalomoktatásban. Hiszen ma már az interneten minden s mindennek a „rövidített változata" is megtalálható. De mit tehet ebben a helyzetben egy magyartanár? Mi is az internet az oktatás számára, barát vagy ellenség? Egyáltalán olvasnak-e még a mai fiatalok?

A XXI. századi tanítási módszerek élharcosát, a Nyugat-magyarországi Egyetem docensét, kiadóvezetőt, a BÁR c. társadalomtudományi folyóirat főszerkesztőjét és tankönyvírót, Dr. habil Fűzfa Balázst kerestük fel témánk megvitatásának céljából.

- A legkardinálisabb kérdés, hogy szeretnek-e még alapvetően olvasni a mai gyerekek? Szeretik-e a szépirodalmat?

- Lehet, hogy nem olvasnak annyi szépirodalmat, mint a pár évtizeddel ezelőtti fiatalok, de abban biztos vagyok, hogy sokkal nagyobb betűfalók. Ha figyelembe vesszük, hogy hány sms-t, e-mailt, chatszöveget, Facebook-bejegyzést írnak és olvasnak el egy nap, különösebb számadatok nélkül is igazolva láthatjuk ezt a kijelentést. Másrészt a szépirodalom-olvasási szokások attól függenek, hogy mennyire tartja fontosnak egy társadalom a szépirodalmat. A mai magyar társadalom sajnos inkább más, elsősorban fogyasztási értékeket részesít előnyben. Harmadrészt ez természetes folyamat, hiszen megváltoztak a kultúraátadás, és megváltoztak az önreprezentáció eszközei is. Ahogy mondani szokták, ami nincs fönt a neten, az nem is létezik. Egy pár éve végzett hallgatóm, ma már tanár kolléga ironikus versparafrázisából való ez a sor: „Hát net nélkül az ember hogy szeressen?"

Fűzfa Balázs, az idén már tizenegyedik alkalommal megszervezett csöngei Weöres Sándor olvasótáborban. Fotó: Bagladi Orsolya

Az internet nem boszorkány, nem ördög, nem félnünk kell tőle, hanem használnunk kell. Az internet az emberi kapcsolatteremtés autópályája. Igaz, nemrég még földutakon döcögtünk, de a megengedett sebességgel hadd száguldjunk, tessék nekünk megengedni – mondhatnák a jelen diákjai, a jövő felnőttei.

- Mi a véleménye, mik a legfőbb problémái a mai magyar irodalomoktatásnak?

- Az a legnagyobb probléma, hogy hiányzik belőle a játékosság, a kreativitás, az örömolvasásra való tanítás, az élményszerűség. Ehelyett alapvetően az ismeretátadásra – tegyük hozzá: nagyrészt felesleges ismeretek átadására – koncentrál. Már régen szakítanunk kellett volna az irodalomtörténet-központúsággal, hiszen ez meglehetősen unalmas és felesleges dolog a mai világban. Gondolkodásra, problémalátásra való tanításra volna szükség, hogy világossá váljék, aki jobban és pontosabban, értőbben olvas verset, az jobban érti a matekpéldát és a biológiafeladatot is, azaz összességében a körülötte lévő világot. Azaz végső soron könnyebben el tudja különíteni egymástól az igazságot és a hazugságot.

- A mai „internet alapú társadalmunkban" rengeteg inger éri a fiatalokat. Úgy gondolom, sokáig „divat" volt, - s talán még most is – az irodalom tantárgy népszerűségcsökkenésének legfőbb okozójaként az internetet megnevezni. Egyetért-e ezzel, s nem lehet, hogy inkább az irodalmat oktatók, és a tantervek „maradisága" okozta ezt a sajnálatos jelenséget?

- Az utóbbi mondattal értek egyet. Sajnos a döntéshozók nemcsak tétlenül nézik, hogy zúdul el mellettük a világ, hanem még akadályozni is megpróbálják ezt a „zúdulást". Azaz igyekeznek lassítani a természetes folyamatokat, amilyen most például a digitalizáció. A világ egyik fele mindig a haladás, a másik fele a „régi világ" – és persze a hatalom – értékeinek változtathatatlansága mellett áll. Viták helyett – és háborúk helyett – okos kompromisszumokra volna szükség. Nekünk mindvégig erre kell törekednünk. Erre szegődtünk, ez a dolgunk a világban! Ma például meg kell próbálnunk azon fáradozni, hogy az okostelefon elfogadott kereső- és szövegalkotó eszköz legyen a magyarórán (mint ahogyan például az Iskolatévé beköltözött az iskolákba a hatvanas–hetvenes években). Ma ott van a világ minden gyerek tenyerében, mi pedig tiltjuk a használatát? Micsoda abszurditás ez? Ráadásul a szülők ellátták az iskolát a legkorszerűbb IKT-s eszközökkel, ezt észre kellene már venni! Tudom, hogy kevés tanár tudja ezeket a gépeket használni, tudom, hogy nincs minden iskolában jól működő wifi, de a totális tiltás borzasztóan rossz, káros út. Ehelyett szupergyorsan fel kellene szerelni az iskolákat szélessávú internettel, hipersebességgel kellene felkészíteni a tanárokat az IKT-s eszközök használatára, s minden energiát az új tananyagok fejlesztésére kellene fordítani (eszement, középkori tankönyvháborúk helyett). Erre kellene a pénzt költeni, nem pedig ódivatú és idejétmúlt eszmék szócsövének tekinteni az iskolát. Évtized óta mondom, hogy egy közepes tablet ma már olcsóbb, mint egy második osztályos diák tankönyvkészlete. Kell hozzá online tananyag és kész. A tankönyvpiacot nagyjából csak a gazdasági kényszer és a tankönyvlobbi érdekei tartják életben – no meg persze a mindenkori hatalom ideológiai céljai, ne legyünk álszentek, mondjuk ezt ki világosan. Az internet az olvasási készséget korántsem csökkenti, hanem igenis gerjeszti és fejleszti. Erről nem is érdemes vitatkozni.

Fotó: Garas Kálmán

- Tanár úr egyik tanulmányában olvastam példaként egy diák véleményét a Tüskevár el vagy beleolvasása után, hogy „hiszen itt oldalakon keresztül susog a nádas". Nem jött el ma már az az idő, hogy a sikerkönyveket felhasználjuk az oktatásban is?

- Azon kell dolgoznunk, hogy a nemzedékek kompromisszumot kössenek egymással. Próbáljuk meg rávenni a fiatalokat arra, hogy azt is szeressék, amit mi szerettünk egykor. Lehet, hogy ennek az lesz az ára, hogy mi is elolvasunk egy-egy kötetet a Harry Potterből meg a Trónok harcából, de szerintem ez egy értelmes kompromisszum lehetne, mindkét fél örömmel fordulhatna meg a másik világában.

- Mik azok a kortárs módszerek, amivel a fiatalok között is népszerűsíteni lehet az irodalmat?

- Jómagam az élményközpontú irodalomtanításban hiszek, azt vallom, hogy a mindenkori szövegben lévő érzésvilágot kell minél mélyebben kibontanunk. Akár úgy, hogy ellátogatunk a költő vagy író szülőföldjére, akár úgy, hogy dramatizáljuk és eljátsszuk az adott művet, akár úgy, hogy átírjuk azt különböző stílusokban, stb. A módszerek száma végtelen, a cél a fontos: értelmes, gondolkodó és mélyen érző emberek kiművelése, akik örömmel olvasnak, akik tudják, hogy az „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja" mondat nem időjárásjelentés, hanem egy verssor. Ezt pedig csak azok tudják, akik soha nem a válaszokat tanulják meg, hanem akik szeretnek és tudnak kérdezni. Szerintem ez a jövő irodalomtanításának – ha tetszik, a ma iskolájának – a tétje.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!