Beszélgetés Bíró Szabolcs dunaszerdahelyi magyar íróval, a „székirodalom” feltalálójával

Akik a minap a József Attila Városi Tagkönyvtárban találkoztak Bíró Szabolcs íróval, mostanra bizonyára beleásták magukat a középkor magyar történelmébe, hiszen olyan magával ragadóan mesélt kedvenc korszakáról, monumentálisra tervezett regényfolyamáról, hogy az alól senki sem vonhatta ki magát. Mi is váltottunk néhány szót a felvidéki Szent György lovaggal.

- Nincs történelmi végzettsége, noha láthatóan alapos ismerője a magyar középkornak. Nem szokott meggyűlni a baja a hivatásos történészekkel?

- Amikor a kultúrtörténeti história után az első igazi történelmi regényemet írtam, a Non nobis domine címűt, eredetileg a templomos lovagok magyar ágáról akartam írni. Nem mitikus hősöket terveztem, hanem hús-vér embereket, akikből a mártírhalál csinált utólag márványszobrot. A történelem kínál igazán drámai helyzeteket. Nos, írás közben rájöttem, a korszak egybeesik az Árpád-ház kihalásával, azután jönnek az Anjouk egy századra. Négy évig tartott a munka, jegyzeteltem, olvastam, tanultam, hogy minden a helyén legyen. Nagy könyvtáram van, elsősorban magyar nyelvű, a szakirodalom nagyon száraz persze, de épp ez a jó nekem. Az Anjou-kor szerencsére nagyon gazdagon fel van tárva. Ezenkívül okleveleket olvasok, nagyon kicsit konyítok a latinhoz, de örvendetesen sok fordítás áll rendelkezésre. Szóval egyszer csak arra ébredtem, hogy engem már sokkal jobban érdekel a templomosoknál a trónharcok világa, a királynélküliség, az a brutális káosz. Így ragadtam bele. Nem szoktak piszkálni a történészek, hiszen sokat tanulok, nem vagyok megmondó ember, csak egy író.

- Ki az aktuális kedvenc?

- Most épp Anjou Károly, vele 2008 óta vagyunk összenőve. De már nagyon várom Nagy Lajost. Két kötet múlva jutok majd el hozzá. De rengeteg az izgalmas karakter: Lackfi István, Nekcsei Demeter. Utóbbi igazi szürke eminenciás, miközben mindenki Károly Róbert pénzreformját tanulja a tankönyvekben, az valójában az ő ötlete. Hatalmas formátumú férfi volt.

- Történelemórákat nem tart? Lelkesítően hatna a diákokra...

- A tanári feladatoktól szeretném magam távol tartani, lelkesíteni másképp szeretnék. Elvégre laikus történelemimádó vagyok. Ez alkalmat ad a történelmi filozofálásra, ami nagyon érdekes mindnyájunknak.

- Nem idealizálja a hőseit...

- Megmártom őket a sárban. Nem aranyba burkolt emberek, a királynak is vannak rossz napjai, sötét oldala és borzasztó döntései. De tartózkodom a mítoszrombolástól is. Aranyat és a vért egyszerre igyekszem ábrázolni.

- Az a megfigyelésem, hogy kicsit elhanyagolja a nőket. Pedig...

- Igen, a középkori nők... Nagyon izgalmasak. De a figurákat kicsit úgy kell kikaparni, mint a gesztenyét az avar alól. Az oklevelek nemigen szólnak róluk. Pedig például Nagy Lajos édesanyja óriási támasz volt, a 40 éves uralkodásból 38 évig ott állt a fia mellett. A befolyásáról az üzen, hogy az oklevelek alján Erzsébet királyné pecsétje is ott van. És amíg a férfiak háborúztak, a birtokot mindig a nők irányították.

Kanizsai Dorottya, Rozgonyi Cicelle, Zrínyi Ilona nevét idézzük, elképzeljük azt a világot, amikor a férfi a lovát többre tartotta a feleségénél.

- Azért írjon róluk... Biztos a felesége is kapacitálja.

- Nehéz beilleszteni őket, de a második rész végén megvillantom, hogy Erzsébet milyen erős volt. A feleségem ismeri az álláspontomat, de a történészek szétszednének, ha amazonokat helyeznék a csatatérre, hiszen nem voltak ott.

- Volna kedve Hollywoodnak forgatókönyvet írni? Említette, hogy az Egri csillagok és a Csillagok háborúja a két állócsillag az élményei között.

- Jó szójáték. Hollywood szerintem rég nem az, ami volt, leáldozóban van. A forgatókönyv izgalmas lenne, de már megtanultam, nem lehet egyszerre több dolgot vinni. Most az Anjouké a tollam. Ha már film, inkább többrészes televíziós sorozat érdekelne. Megy fölfelé a magyar film, bármi lehet. Nagyon szívesen írnék filmalapanyagokat.

- Az ember félve, bénán kérdez rá a kerekesszékes állapotra, most én is...

- Mindenki így van vele. Izomsorvadás az ok, 17 éves korom óta ülök benne. Addigra úgy meggyengültem, a végén horror volt bottal járni. Sok barátom van, minden pátosz nélkül mondhatom, ez mentett meg. Könnyen barátkozom, jófejekkel hozott össze a sors, sokszor összevesztek a gimiben, hogy ki tolja a Szabit a suliba, ahová a kazánházon át tudtam bejutni. A szüleim se kezeltek hímes tojásként. Nem vágtam fát, de aprítottam a zöldséget. Amikor összekerültünk a feleségemmel, nem kellett kaját rendelni, főztem. A kisfiammal pedig tegnap épp kopjaharcot vívtunk a nappaliban.

A MAGYAR KÖZÉPKOR SZERELMESE

Bíró Szabolcs 1988-ban született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Tizenöt évesen kóstolt bele a novellaírásba, a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott, olvasható a saját honlapján. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg, 2010-2012 között könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. Kilenc évig a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett, majd könyvkiadóként is dolgozott: a Historium Kiadó égisze alatt több tucat kiadvány jelent meg. 2014-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Csallóközi Anjou Károly Bandérium névre keresztelt hagyományőrző és múltidéző közösség.

Tizenegy éve debütált regényíróként, első öt könyve még Francis W. Scott álnéven jelent meg. Ma már saját néven ír, bevallása szerint székirodalmat. Első komolyabb sikerét Sub Rosa kalandregényének köszönheti, a szakmai hírnevet a Non nobis Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. Tizenöt részesre tervezi az Anjouk című történelmi regénysorozatát. 2017-ben jelent meg első mesekönyve, A sárkány, aki nem akart aludni címmel. Székirodalom vlog címen fut a videónaplója. 2016-ban Visegrádon, az akkor 690 éves Szent György Lovagrend tagjává avatták. Jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él.