Az Alexia-emlékhétről tanultak a diákok

Alexia 1576. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepnapján született, ezen a napon meg is keresztelték. Fiatal korától kezdve buzgó társasági életet élt, szerette a csinos ruhákat, a táncot, és rendezvényekre, estélyekre járt. Egy betegsége alkalmával jó barátja - ugratásképpen - vallási könyvet ajándékozott neki, hogy pihenés közben ezzel múlassa az időt. Olyannyira unatkozott, hogy belenézett és nekiállt elolvasni a kapott könyvet. Ennek hatására élete fordulóponthoz érkezett és másképp látta a körülötte lévő világot, felhagyott korábbi életével. A család elköltözött, ő elment gyónni a helyi paphoz, Pierre Fourier-hoz. Ezután úgy öltözködött, mint egy egyszerű falusi lány, egyre gyakrabban járt szentmisére, majd közölte a szüleivel, hogy apáca szeretne lenni. A családja nem fogadta örömmel, de azt gondolták, majd kiveri a fejéből. Ám ő hajthatatlan volt, és négy másik társával fogadalmat tettek, hogy életüket a lányok nevelésének szentelik.

Eleinte szűkölködve, szegénységben éltek. Poussay-ban kanonissza házat kaptak, ahol egyre többet fáradoztak azon, hogy megvalósíthassák terveiket. 1598-ban munkájuk gyümölcseként megnyitották Lotaringia első ingyenes leányiskoláját, majd ezután egyre több iskolát alapítottak a világon.

A zalaegerszegi iskola diákjai megismerkedhettek az 1600-as évek apácáinak életkörülményeivel

1617-ben megalapították saját rendjüket, melynek reguláját Fourier Szt. Péter írta meg, Szent Ágoston szabályai alapján. Így jött létre a Notre Dame Női Kanonok Rend.

Alexia tevékenységét sokan nem nézték jó szemmel, de a Szűzanya oltalmába vette - álmában megjelent neki, és átnyújtotta számára a kis Jézust: Neked adom, hogy neveld fel őt a gyermekek lelkében! - ezzel megerősítette őt a munkájában.

1622-ben hunyt el, később a forradalom idején a nővérek szétszóródtak, Alexia sírjának nyomai eltűntek. 1947-ben boldoggá avatták, majd 3 évvel később megtalálták a koporsóját, többéves kutatómunka bizonyította, hogy az ő földi maradványaira bukkantak. A Nancy-i Katedrálisba szállították, azóta is ott nyugszik.

Iskolánk diákjai az emlékhét keretében közelebbről megismerhették iskolaalapítónk életét, és a hozzá fűződő történeteket. Több helyszínen is betekintést kaptunk az apácák akkori életébe. Az arra kialakított helyiségben láthattuk, milyen volt az öltözéke, apácaruhája hétköznap vagy ünnepnap. Az ott található eszközök tükrözték az akkori kor bútorait, eszközeit, a lúdtollat, a tintát, melyekkel írhattunk is. Megfigyelhettük a régi korok Bibliáját, imakönyvet, emlékfüzetet, naplót, a különféle tárgyakat, edényeket, amiben, vagy amivel maguk dolgoztak, mostak, takarítottak, élték mindennapjaikat. Láthattuk az utazóbőröndöt, amibe belefért minden holmijuk, vagyonuk, ami volt, a ruhájuk, az imakönyv, a Biblia, a rózsafüzér, és az a nagy hit és szeretet, amivel a fiatalokért tettek.

Az előtérben áll rendalapítónk szobra, a faliújságon rövid ismertetést olvashattunk Boldog Alexiáról, majd ehhez fűződő feladatokat kaptunk rendbeli életéről. A sekrestyében iskolaalapítónk életéhez kötődő képeket kellett párosítani és a történeteket elmondani. A következő feladatban a jó válaszok képdarabjaiból egy Alexiát ábrázoló ikont rakhattunk ki. A Kápolnában megnéztük Boldog Alexia nővér ereklyéjét, majd egy hozzá szóló imát mondtunk el. Utolsó helyszínként a bálteremnek berendezett szobába mentünk, ahol a kor stílusával, az estélyi ruhák szépségével ismerkedhettünk meg, valamint a korabeli reneszánsz zenére pár tánclépésben felidézhettük a táncmulatság élményét. Ide kapcsolódik a történet, miszerint Alexia nagyon szeretett táncmulatságokra járni, de egyszer látomása volt, kinézett az ablakon és látta, hogy a táncoló tömegnek az ördög dobol a kedvelt muzsikájára, attól kezdve többé nem táncolt Alexia.

Birtokba vehették a korabeli tárgyak másolatait
Fotó: Mindszenty-iskola

Csütörtökön egy teadélután keretében a diákok kérdéseikkel fordulhattak a francia nővérekhez, akik iskolánk fenntartói is. Meséltek életükről, munkájukról, az iskolához való kötődésükről.

A diákoknak tanórák keretében lehetőségük nyílt még jobban megismerni Alexia életét, rajzokat, írásokat, imákat, verseket írtak, készítettek, amit iskolánk faliújságjain megtekinthetünk a hónap folyamán.

Az iskolánk aulájában van egy fa, amelyre mi diákok felírhattuk, milyen gyümölcsöket termett bennünk mindaz, amit Alexia nővér hagyatékaként az iskolában kaptunk, s amit életünk további állomásain kamatoztathatunk.

Nagyon tartalmas volt az Alexia-hét, a különféle feladatokon keresztül bepillantást kaptunk rendalapítónk élettörténetébe és az ő korának jellegzetességeibe. Köszönjük mindazoknak a munkáját, akik lehetővé tették, hogy megismerhessük Alexia Le Clerc példaértékű életét, magával ragadó személyiségét.

Remélem, jövőre is lesz hasonló program iskolánkban.

Császár Amina (10.b)

Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Zalaegerszeg