Augusztus Oklahomában a Hevesi Sándor Színházban

Az elmúlt pénteken mutatták be a zalaegerszegi teátrumban Tracy Letts Augusztus Oklahomában című fekete komédiáját, amely egy látszólag normális vidéki amerikai család hirtelen jött tragédiájának visszfényében láttatja az együvé tartozók rétegzett viszonyrendszerét. A rendezésre Funtek Frigyest kérte fel a színház vezetése, nincs olyan ember, akihez ne szólna az előadás, a színészek teljesítménye mögött mély értelmezések, átgondolt művészi ambíciók állnak. Noha a szerepek fajsúlya nem egyforma, az alakítások egymáshoz nőnek fel.

A közép-nyugati Amerikában fülledt nyár van. A színpadon átlátható díszletszobák forognak majd, aszerint, hogy éppen melyik érzelmi válság kerül a középpontba, de a háttérben is játszani kell, mivel szimbolikusan és valóságosan mindenhova belátunk. (Csík György díszletét és jelmezeit a jellegzetes kül- és beltéri ventilátorokon áttörő fények vibrálása teszi plasztikussá. A díszlettologatások is funkciót kapnak a történetvezetésben, így nemhogy zavaróak lennének, szükség is van rájuk. (Ettől még nagyon kéne az a forgószínpad…)

Farkas Ignác az apa szerepében (Beverly Weston) alapozza meg a drámát. Pár perc után úgy kell eltávoznia a darabból, hogy mindvégig jelen lesz. Jelenetbeli partnerére, Mikita Zsuzsanna Lillára bízza saját félresikerült életének megmaradt diribdarabjait, az indián származású lány, Johnna lesz az egyetlen ép erkölcsi érzékű a szétesett, titkaikat egymás ellen kijátszó családtagok karéjában.

Ecsedi Erzsébet (Violet) a szájüregi rákkal küzdő gyógyszerfüggő anya ritka erős ember, kemény nő, csak az utolsó pillanatban omlik Johnna ölelő karjaiba. A természet gyermeke talán átviszi végre a nyugalom tengerére. De addig még van mondandója a lányainak, akik csak a kellemetlenségeket látják meg benne. A színésznő a tőle megszokott magas minőség után a nézőt székbe szegező alakítást nyújt: a parókáját vesztett idősödő nő alighanem mindannyiunk múltja, jelene, jövője.

A színpad mindvégig izzik az indulatok lángjában. Miután az apa eltűnik, a három felnőtt lány családostul utazik haza, hogy anya mellett legyen, persze nincs ott. Pap Lujza (Barbara) bárdolatlanul vezényli a dolgokat, nem néz szembe kamasz lánya füvezésével, széthullott házasságát dühösen leplezné testvérei előtt. Mintát kapunk abból, hogyan épül fel a szerep, amelyben nincs két egyforma kétségbeesett kiabálás. Nemcsak azért, mert Urházy Gábor László – immár csak a család megtévesztését szolgáló díszlet – férjként mindig máshogy hozza ki belőle. Fölényesen zsebre tett kézzel is lehet félni, rettegni.

Kovács Olga (Karen) olvadékony, butuska, kissé A Vágy villamosából ideköltőző Blanche-ként (a szerző egyik példaképe Tennessee Williams…) középsője végre használható pasival állít haza, Bellus Attila Steve-je azonban durván rágerjed az unokahúgira (Kovács Virág szertelenül éretlen Jean, kiforróban.)

Magyar Cecília legkisebb lányként maradt anyával, a többiek elköltöztek. (A karcsú színésznő a vidékiség ellenére némi franciás ízt lop a szerepbe.) Úgy lázad, ahogy tud, beleszeret a saját unokatestvérébe, anyja húgának a fiába és New Yorkba vágyik. (Moszkva is lehetne, hiszen picit Csehov szelleme is itt lebeg…) A tragédiája még így sem teljes, kőkemény igazságok estéjén derül ki, féltestvérek Kicsi Charlesszal. Magyar Cecíliát becsapott életének összes döbbenete vonszolja ki a színpadról. A bőrünkig hatol a sírás. A megrekedt fiú: Helvaci Ersan David a félszeg szerencsétlenség köntöse alatt hord valamicske büszkeséget, de anyja módszeresen dolgozik annak kiirtásán.

Ha az ember sokat jár színházba, hajlamos meghökkenni a hatásokon. Lőrincz Nikol Mattie Aikenje olyan megrendülést hoz elő a nézőből, amivel legalább húsz éve nem találkozott. A harsány teremtés igazi amerikai, közepesen iskolázott nő, aki hetykén igazgatja férjét, fiát, de ma inkább úgy mondanánk, folyamatosan savazza őket. Az igazság pillanatában azonban tágra nyílt szemmel és szájjal üvölti a fülünkbe, „nem tudom, miért nem tudom elfogadni ezt a gyereket?!” Azért, mert nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, vagy azért, mert a nővére férjével folytatott titkos viszonyból született? Kiss Ernő Mattie férjeként tovább nem halogatható pillanatban adja az asszony tudtára, elveszíti őt is, ha nem vesz vissza a fiú kínzásából. Sejtjük-e, hogy sejti az igazságot? Engedi. Kiss Ernő nagyon rég megérdemelt egy komolyabban a mélyrétegekbe vivő szerepet, hogy megmutathassa személyisége, tehetsége színeit. Bár a vicces figurákat is szépen hozza, de a beskatulyázás veszélye fennállt. Funtek Frigyes új színészt mutatott nekünk.

A darab humoros nyelvezete nem finom. Őszinte felcsattanáshoz, mélyről feltörő indulathoz, súlyos becsapottsághoz, vélt vagy valós sérelmek világgá ordításához hogyan is illene a „teremburáját” vagy a „macskarúgjameg”.

Lehet azt is gondolni, hogy ebben a családban minden borzasztóság megesik, ami csak megeshet egy famíliában: szüleit semmibe vevő drogos kamasz, fiatal pipikét epekedő, mégis jófejségre hajtó férj, házasságszédelgő vőlegény, túl öntelten vezéregyéniség feleség, szégyellnivaló öregedő anya, önző módon öngyilkosságba menekülő élhetetlen apa, szerelmi deficittel élő harmincas lány, aki túl van egy méhnyakrákon, a sörhöz menekülő tévézgető rokon, a saját sógorától gyereket szülő sógornő, tutyimutyi mamahotellakó fiú, unokatestvérszerelem. Három testvér, akinek alig van közük egymáshoz, hiába iszogatnak és kártyáznak a régi verandán. Mégsem érezzük, hogy állatorvosi ló lenne a Weston család, amire a szerző (aki maga is a sivatagi Oklahomából származik, s e napokban látható epizódszerepben az Aszfalt királyai című filmben) ráaggatott mindent, ami eszébe jutott a nyomorultul álidillt füllentgető családokról. A szélsőséges érzelmek ellen ugyanis sehol sincs mivel védekezni, éljünk bárhol a világon. Valamiért előbb-utóbb lesz miért haragudnunk a hozzánk legközelebb állókra, talán, mert túl közel élünk hozzájuk.

A feloldozás itt sem a szeretteiktől jön, Violet elárvult kislányként hull az idegen lány karjaiba. Nemcsak Oklahoma fullasztó hely a világon.