Anya helyett lányok - Boldogtalanok a Hevesi kamaraszínpadán

A sztori egy 1910-es évek elejéről származó bizarr tragédiát vesz alapul ahhoz, hogy a férfi-nő, az anya-fiú, a barát-barát viszonylatokat mikroszkóppal nézze. Az anyja erőszakos szeretetlenségétől szabadulni vágyó férfi egyszerre több lányból próbálja újraépíteni a Nőről alkotott vágyképeit. Róza és Vilma s mások egyformán váltják ki belőle az elköteleződés nélküli ragaszkodást. A végkifejlet: a fullasztó összezártságban valakinek meg kell halnia. A XX. századi lélektan mélységes kútjába nézünk tehát a színészek szemein át. Akik megkínlódnak figuráikért, a szerepek cafatokban húzzák le róluk a húst, a csupaszon didergő félelem átüt a bordáikon. Róza és Vilma, a két egymásba kapaszkodó rivális szerelmes, ugyan többféle klisével, de otthonra lel Tánczos Adrienn és Pap Lujza testében, míg Kovács Olga frivol és Szakály Aurél cinikus, de egyben szentimentális formanyelve a felszínt karcolja csupán. Ecsedi Erzsébet profizmussal lakja be az anya szerepét. Hertelendy Attilában az esendő hentes keresi magát, inkább kevesebb mint több sikerrel.

Nagy lehetőség Farkas Ignácé. Sikerrel veri vissza az olcsó megoldások támadásait, eszköztelensége meggyőző és megindító. Egy szörnyetegnek látszó férfi kuporodik magzatpózba. Elhisszük, ő vesztes a teremtésben.

Szt. Pál levele görög kórusként lóg a végén. Pedig a szeretet nem lesz több tőle.


Szerepek, színészek
● Húber Vilmos, nyomdász: Farkas Ignác
● Gyarmaky Róza, munkáslány: Tánczos Adrienn
● Víg Vilma, munkáslány: Pap Lujza
● Özv. Húber Evermódné, a nyomdász anyja: Ecsedi Erzsébet
● Sirma Ferenc hentes: Hertelendy Attila
● Beck Gyula orvos: Szakály Aurél
● Rózsi, Vilmos testvére: Kovács Olga
● Játszódik Magyarországon az 1910-es években