Ákos továbbra is érez magában motivációt az alkotáshoz

Ákos mondta ezt lapunknak a minap megtartott szombathelyi koncertje kapcsán. Az énekes-dalszerző ötvenedik születésnapja apropóján indult újabb koncertkörútra, az Ákos 50 elnevezésű turné április 7-én a budapesti Művészetek Palotájában dupla telt házas fellépéssel kezdődött, s május 27-én, szintén Budapesten, az Erkel Színházban ér véget, tripla koncerttel. A bő másfél hónap alatt Ákos és zenekara tíz helyszínen összesen 17 alkalommal áll a közönség elé, hogy különleges programmal lepje meg rajongóit. A Savaria Arena a koncertsorozat harmadik helyszíne volt, s az Ákos 50 turné ötödik előadását tartották itt.

Meghív minket egy dalra

- Ezt a turnét nem önünneplésnek szánjuk, hanem ahhoz hasonló gesztusnak, mint amikor az ember a születésnapján bemegy a kocsmába, és az egész társaságot meghívja egy italra – magyarázta Ákos a koncertsorozat kapcsán. – Én az ilyen jeles dátumok alkalmával, mint amilyen most az ötvenedik születésnapom is, mindig próbáltam adni valamit a közönségnek. A mostani program is ilyen, s bizonyos értelemben az Ákos 40 műsorral mutat párhuzamot. Abban mindenképpen, hogy van színházi vonatkozása. Kétrészes előadást láthat a közönség, szünettel. Nagyon piciből, egy szál gitáros jelenlétből kezdünk el építkezni, s mind hangzás, mind látvány tekintetében nagyra nő a produkció. Ez egy nagy utazás, ami átöleli az elmúlt harminc évet. Benne olyan dalokkal, amiket csak ritkán játszunk, de egy ilyen jubileumi előadásban ott van a helyük, s azokkal az örök darabokkal, beazonosító slágerekkel, amelyek nélkül nem tudná a közönség, hogy hol is van.

Harminc évnyi siker

Ákos azt is hozzátette: szerencsésnek mondhatja magát, hogy harminc éve folyamatosan sikereket mutathat fel egy olyan művészeti ágban, abban a műfajban, ami gyakorlatilag az egynyári slágerekről szól. Keveseknek adatik meg, hogy a legnagyobb koncerthelyszínekre, például a Papp László Budapest Sportarénába (vagy annak elődjébe, a Budapest Sportcsarnokba) annyiszor és olyan rendszerességgel járhasson vissza, mint ahogy azt ő 1994 óta teheti. Azt szintén hatalmas megtiszteltetésnek tartja, hogy a közönsége akkor is követi, ha időnként hirtelen és furcsa kanyarulatokat vesz művészete. Ugyanakkor azt is vallja, szükség van erre a folyamatos változásra, hiszen az időnkénti formai megújulás nagyon fontos a pop- és rockzenében. Azért is, mert a közönség zenéhez való viszonyulása nagyon megváltozott. Korábban két lábon álltak az előadók, a művészi hangfelvételek kiadása és a koncertezés jelentette a két pillért. Az internet térnyerése ebből az egyik lábat teljesen kilőtte, az ingyenes letöltés lehetősége miatt a dal értéke elveszett. A közönség így ma már a produkciót, a koncertélményt keresi helyette, így az előadók, s így értelemszerűen Ákos számára is az vált elsődlegessé.

- Én sosem féltem a változástól, de nem is abban a dimenzióban tekintettem a munkámra, hogy éppen milyen hangzással és megszólalással készítem a dalaimat vagy a lemezeimet – folytatta. – A hangszerelés formai megoldás, formai különbség. 2011-ben is ezért váltottam. Addig rockzenei hangzással adtuk elő a dalokat, de hirtelen úgy éreztem, hogy egy ideig nem akarok ilyet többet. Ezért készült el a 2084 című album, amiben az volt a nagy kaland, hogy a hangtervezéstől a hangzás kialakításán át a dalok megkomponálásig mindent teljesen egyedül csináltam. A leglátogatottabb turnénk kötődik ahhoz a szintipop hangzás köré épített produkcióhoz, 200 ezer ember volt jelen azon a koncertsorozaton. A dal lényege tehát nem abban van, hogy milyen módon szólal meg. A zene, a dalszerzés érzelmi konnotáció, én alapvetően abban hiszek, hogy a közönség és a dalok közötti kapcsolat szellemi alapú. Van egy réteg, amely tud viszonyulni ahhoz és úgy, amiről és ahogyan beszélek. Ez egy lelki kapcsolat, mint amilyen bennem is kialakult a kedvenc verseimmel vagy könyveimmel. Amikor tudomást szereztem arról, hogy John Updike meghalt, úgy éreztem, mintha egy közeli hozzátartozómat vesztettem volna el.

Ákos azt mondja, az ő tevékenysége nemcsak szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó produkció, hanem szakrális művészet is egyben.

Magát a szórakoztatás vagy szórakozás kifejezést sem kedveli, hiszen annak van egy mögöttes jelentéstartalma: valamit szétszór az ember, a kedvét, az energiáit, a pénzét. Ehelyett bekapcsolódást szeretne nyújtani a közönségének a művészete által. Az önreflexió, a magára ismerés lehetőségét kínálja.

- Szeretem, amit és ahogyan csinálok, a motivációm a mai napig megmaradt – fűzte tovább. – Mindig az érdekel, hogy mi lesz a következő munkám. Amikor május 27-én este lejövök az Erkel Színház színpadáról, de facto másnap reggeltől már a következő előadássorozattal kezdünk el foglalkozni. A nyáron 13 helyszínen leszünk egy teljesen más programmal, s teljesen más legénységgel. S közben már az is a fejemben jár, hogy van már harminc feldemózott témám, új ötletem, amelyek arra várnak, hogy ne országjárással, s ne interjúk adásával töltsem az időmet, hanem végre bemenjek a stúdióba, hogy kidolgozzam ezeket. Azt gondolom, jók az esélyei annak, hogy még ebben az esztendőben egy középlemezzel lepjem meg a közönségemet.