Adalékok a Magyar Dráma Nyílt Fóruma hét végi színházbeli műhelymunkájáról

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban a hét végén lezajlott Nyílt Fórum azonban sokkal inkább támogató műhelymunka volt, mint hibákat kereső kritikai együttlét, holott a magyar kortárs fiatal drámaírókkal a hazai színházi szakembergárda legjava „ült szemben”.

A nyolcvanas években itt megszületett ötlet – legyen a készülő drámáknak színpadra segítést szolgáló fóruma – két éve tért vissza Zalába. A korábbi plenáris jellegű konferenciát felváltotta a kisebb csoportokban zajló műhelymunka, amikor 3-4 dramaturg, színházi ember és kritikus foglalkozik egy-egy szerző művével, amely a Színházi Dramaturgok Céhe pályázati felhívására érkezett.

A csütörtöki megnyitó után mi két csoportfoglalkozásra kéretőztünk be a szerzők belegyezésével.

Elsőként a Maros András-Szálinger Balázs Phil Collins munkacímű félkész darabjáról szóló észrevételeket hallgathattuk meg. Lőkös Ildikó dramaturg, egyetemi tanár, Merő Béla rendező (mindketten alapítói a Nyílt Fórumnak) és Puskás Panni kritikus alapvetően dicsérte a darabot, melynek ötlete hat éve fogalmazódott meg először egy budai kocsmában, amely Petri György költő kedvenc helye volt hajdanán. (Maros András és Szálinger Balázs szíves közlése.) A darab alapszituációja szerint a neves angol könnyűzenész, a Genesis együttes frontembere a rendszerváltott Magyarországra jön, Petőfiért rajong, belép egy amatőr együttesbe, majd a magyar rónán találja magát. Persze körülötte kavarog az egész közelmúltbeli és mai abszurd magyar valóság groteszk tablója. A két szerző eltérő nyelvezetének szerencsés találkozását is tetten érhetjük, a véleményezők csupán a nagyon is mókás alapszituációjának okát keresték. „Mit keres Magyarországon, Budafokon egy angol rockzenész, akit nem is kedvelünk? Miután alig felerészben készült el eddig az ígéretes szöveg, az észrevételek nyomán a szerzők maguk is szinte szárnyakat kaptak, új ötleteik helyben születtek meg, úgyhogy komoly reményünk van arra, hogy elkészül az utazós, „majdnem zenés” dráma, esetleg talán nem ezen a címen, sőt, hamar színpadra is jut. (A szerzők már színészekben gondolkodnak...) Előtte – ahogy a társai is – átesik a folyamaton: Debrecenben a Deszka Fesztiválon jeleneteket valósítanak meg, majd a pécsi POSZT-on felolvasószínházi keretekben mutatják be, végül nyomtatott formában, a Nyílt Fórum Füzetek következő kiadásában könyv alakban is megjelenjen.

A drámairodalom egén feltűnő jelenség a Kovács Viktor-Kovács Dominik ikerpár. Mindössze 22 éves egyetemisták, de már másodszor járnak a fórumon, tavaly a Jégtorta, most a Mintapinty című darabjuk keltette fel a dramaturgok érdeklődését. Ezúttal egy idős vidéki asszony monodrámája feküdt többek között Stuber Andrea kritikus, Perczel Enikő, Nagy Mihály dramaturg és Mihály Péter zalaegerszegi színész közös asztalán. Ismét a dicséret volt az elsődleges gesztus, aztán alaposan belemélyedhettünk a szövegbe. A zebrapintyekkel társalgó, vidéki emlékházi avatóbeszédre készülő magányos nő életének bonyodalmai közt kibontakozott az e módon az 1930-as évektől nyomon követhető magyar valóság. A történelmi kataklizmák és a családi determináltság, a személyiség mélyreható ismerete meghökkentő, ismervén a szerzők életkorát. A segítők egyebek közt túlzásnak ítélték, hogy a madarakat Billnek, Hillarynak, Monikának hívják, noha, érthető a bulvárhatásokra való utalás. Az ikerpár rendkívüli nyitottsággal, együttgondolkodással fogadta be az észrevételeket, megígérték, valós szituációkba helyezik az áradó monológot, hiszen a néző könnyebben viszonyul hozzá.

Hasznos, gyümölcsöző hét végéről számolt be Orbán Eszter, a dramaturg céh elnökségi tagja, az Operaház dramaturgja, amikor összegzésre kértük.

- Minden szerző arról számolt be, hogy új lendületet adott nekik az intenzív kétnapos műhelymunka, és gondolataik rendszerezése után izgatottan fognak a művek átdolgozásához, így körülbelül két hónap múlva már azokról beszélhetünk Debrecenben. – mondta Orbán Eszter. – A szerzők között akadnak színházi gyakorlattal rendelkező írók, de olyan is, aki kezdőnek számít. Egyöntetű vélemény, hogy ilyen sűrűségű visszajelzést nem kapnak más fórumon. A témaválasztásban nem tapintható egyféle trend, az egyéni tragédiáktól a szatirikus társadalomrajzon át a rendszerváltás problematikájáig sok minden megjelent a szövegekben.