A zalatárnoki Deák József kora jeles fiskálisának bizonyult

A Deák családról

Az Úr 1804. esztendeje gyer­mek­áldással érkezett a zalatárnoki Deák házaspár otthonába. Nagyboldogasszony (január) havának második napján ismét egészséges fiúgyermeke született a falu tekintetes urának, aki közeli atyafiságát, a 15 éves Deák Antalt és a nála két évvel fiatalabb húgát, Jozefát kérte fel keresztszülőnek. Apja után a csecsemő a József nevet nyerte a keresztségben.

Alapfokú műveltségét magánúton, részben Szekszer János házitanítótól sajátította el, míg középiskolába Kőszegre és Szombathelyre járt, 1818-tól pedig a Zágrábi Akadémia jogi karán folytatta tanulmányait. Tizenhét esztendős korában – mint törvényt tanuló gyakornoknak – már szabad bejárása volt a Zala vármegyei polgári törvényszékre. Sikeres ügyvédi vizsgái után hazatért, és 1824-ben tiszteletbeli aljegyzői állást kapott a vármegyénél. A következő esztendőkben ismét tanulásra adta a fejét, 1826-ban mint pristaldus (uradalmi jogász) végzett a keszthelyi Georgikonon, az 1827–28-as tanévben pedig már ugyanott helyettes jogtanárként működött.

Pályafutása

Amikor a fiatalember 1829-ben elpályázott Zalából, unokabátyja és egyben kereszt­apja, Deák Antal első alispán a következőket jegyezte fel róla: „Deák József aljegyzői tisztségében mindenki megelégedésére és szorgalmasan tevékenykedett.” Ezzel az ajánlással került aztán a Kiskunságra, ahol ügyvédi praxist indított, 1837 körül pedig feleségül vette az egykori kiskőrösi nótárius (jegyző), galánthai Fekete János húszéves leányát, Fekete Karolinát. Az ifjú házasok a kunszentmiklósi Homok-pusztán éltek, itt látta meg a napvilágot 1838 őszén elsőszülött fiuk, Mihály, a későbbi jeles hídmérnök. (Róla a Zalai Hírlap 2017. augusztus 19-i számában olvashattak bővebben.)

Az alföldi esztendők után Deá­kék 1843-ban Pestre költöztek, ahol a családfő királyi közalapítványi ügyvédként helyezkedett el. Deák fiskális (ügyvéd) ismertsége és elismertsége ettől az időponttól vette kezdetét. Még ugyanebben az évben kinevezték Pest vármegye táblabírájává, ezzel egyidejűleg pedig a Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András és többek nevével fémjelzett, haladó értelmiségekből álló liberális asztaltársaság, a Nemzeti Kör tagja lett.

Petőfivel való kapcsolata

Deák ez idő tájt került kapcsolatba az akkor még ismeretlen, vándorszínészből lett poétával, Petőfi Sándorral. Az ifjú költő 1843 nyarán érkezett fakóra nyűtt posztógallérjában Pestre, és egy ideig Fekete Lajos barátjánál és tanulótársánál lakott, aki nővére, Fekete Karolina révén sógora volt Deák Józsefnek. 1844 tavaszán Deák ügyvédbojtárja, Várady Antal kereste fel lakásán Feketét, ahol összeismerkedett Petőfivel, és verseit olvasva tüstént felajánlotta neki, hogy költözzön hozzá. A szálak a Nemzeti Kör gyűlésén értek össze. Ezt megelőzően Várady, aki az egyesület jegyzői teendőit látta el, beszámolt Deáknak tehetséges lakótársáról, és meggyőzte, hogy ő is támogassa a lánglelkű költő első önálló verseskötetének kiadását. A kötet végül Vörösmarty Mihály és a Nemzeti Kör jeles tagjainak – így többek közt Deák ügyvéd – közbenjárásának köszönhetően 1844 novemberében megjelent, ami Petőfi életében sorsdöntőnek bizonyult.

Az 1848–49-es események során Deák elhatárolódott a radikális eszméktől, így a szabadságharc bukását követő Bach-korszak idején is részt vehetett az országos és megyei törvényszék munkájában. 1861 telén már prominens ügyvédként működött közre az októberi diploma által „szentesített” országbírói értekezleten, amely során a nemzet politikai és jogi kitűnőségeiből felállított szaktanácskormány kidolgozta az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat. A gyűléseken Deák Ferenc mellett József is felszólalt, sőt az ősiség, a régi magyar öröklési jog restaurálása ügyében beadott különvéleménye kapcsán még a haza bölcsét is vitára sarkallta. Gazdag szakmai pályafutásának csúcsára azonban csak élete alkonyán ért fel, amikor több mint 45 éves ügyvédi praxisát követően 1869. május 1-jével a királyi kúria legfőbb ítélőszéki osztályához rendes bíróvá, azaz hétszemélynökké, 1870. január 10-én pedig a pesti királyi ítélőtábla tanács­elnökévé nevezték ki.

Párhuzamok József és Ferenc vonatkozásában

A két unokatestvér, a világhírű politikus és a méltánytalanul elfeledett zalatárnoki ítélőszéki bíró életében és pályafutásában számos párhuzam rejlik. Két és fél hónap híján egyidősek voltak, mindketten jogi pályán végeztek, és első hivatalukra is ugyanakkor, 1824. augusztus 9-én érdemesítették őket a vármegyénél. Később, ahogy férfikorba léptek, hasonló betegségektől (derékfájástól, kínzó aranyeres panaszoktól) szenvedtek. Erről a haza bölcse tett tanúbizonyságot Kossuth Lajosnak 1846. augusztus 17-én kelt levelében: „Elhatározám megkísérteni Strahl Móricznak, a berlini orvosnak gyógymódját, mely öcsémnek, Deák Józsinak oly igen használt.” (Ugyanezt néhány héttel később barátjával, Wesselényi Miklóssal is megosztotta: „…Berlinben folyamodtam Strahl Móricz allophata orvoshoz, ki öcsémet, Deák Józsefet, hasonló bajból egy pár év előtt teljesen kigyógyította.”)

A Deák família két büszkeségét a vérségi köteléken túl komasági viszony is fűzte egymáshoz. A forradalom évében Deák Ferenc mint „igazságminiszter” vállalta Deák József hites ügyvéd 1848. május 17-én született fiának keresztapaságát, akit a haza bölcse iránti tiszteletből Ferencnek kereszteltek. (Sajnos Deák Ferenc csak rövid ideig gyakorolhatta keresztatyai szerepét, mert a kisfiú öthetes korában elhalálozott.)

Az országos, illetve hivatali teendők ügyében nemcsak a politikus Deák, hanem az ügyvéd is sokat utazott, és ebben testi nyavalyái sem akadályozhatták meg. Egy ízben zalatárnoki sógora, Kozáry László számolt be hasonlókról Pesten élő Kálmán fiának: „József bátyád betegesen jött meg Bécsből, Sopronból és Kőszegről Sept. 19-én és most sem érzi magát jobban és mind amellett Sept. 25-én ismét tárgyalásra Kőszegre kelletik mennie.” A két Deák utazásai és „nemzetközi” szereplése időnként félreértésekből fakadó álhírekre szolgáltatott okot. 1864 novemberében egy osztrák lap megszellőztette, hogy Deák Ferenc Bécsbe érkezett.

Másnap számos sajtóorgánum átvette a hírt azzal megfejelve, hogy az ünnepelt hazafi már Schmerling államminiszterrel is értekezett, sőt Őfelségénél kihallgatásban is részesült. A hír állítólag olyan léptékű volt, hogy egy időre a részvénypapírok értékét is megemelte. Néhány nap múlva az újság röstelkedve ismerte be, csakugyan megszállt az Erzsébet császárné vendéglőben egy Deák nevű úr, de bizony nem Deák Ferenc, hanem Deák József, az ügyvéd. Mindeközben – a hírlapi kacsáról magyar oldalon tudósító Népbarát újság szerint – a haza bölcse „kényelmesen ült pamlagán és ismert flegmájával szítta pipáját”.

Deák József pesti királyi ítélőtáblai tanácselnök 1871. június 9-én hosszas betegeskedés után hunyt el budapesti lakásán. „Köztiszteletben álló, derék fér­fiút vesztett benne a család, a kir. tábla és ismerőseinek széles köre.”