A vívás hagyomány és a múltunk tisztelete

A vívók nem csak sportolók és harcművészek: életben tartják a hagyományokat, továbbörökítik őseink gyakorlatát és tudását. A Magyar Szablyavívó Iskolának is ez a célja. Emlékeznek mindazokra, akik ma is példaképül szolgálhatnak. Egyikük a 110 éve született Szabó János, a magyar sportvívás kiemelkedő alakja. A hajdani mester meghatározó szerepet töltött be a zalai sporttörténetben is: Nagykanizsán és Keszthelyen is vívószakosztályt hozott létre. A szomszédos Veszprém megyében, Kemenesszentpéteren látta meg a napvilágot 1907-ben, majd szombathelyi tanulmányai után katonaként Nyíregyházára került. Sportolóként is aktív és eredményes volt, de főként edzőként volt kimagasló. A világháború és a hadifogság után a Vasutas Sportegyesületnél edzőként több kelet-magyarországi városban oktatott.

Gausz Tamás fontosnak tartja, hogy ismerjük és az ifjakra örökítsük a hagyományokat

– Részt vett az 1956-os forradalomban. Amikor Kisújszálláson megalakult a forradalmi tanács, önként jelentkezett, hogy vezeti a gyűlések jegyzőkönyveit. Katonai múltja miatt jól tudta, hogy milyen csapatok, milyen felszereltséggel érkezhetnek. Ő volt a hírszerző tiszt és tartotta a kapcsolatot a fővárosi Forradalmi Tanáccsal. Amikor november 4-én bejöttek az orosz csapatok, az általa írt jegyzőkönyveket megsemmisítette. Bizalmatlansági indítvány is volt vele szemben, törölték a katonai nyilvántartásból – idézte fel az ezután Dunántúlra áthelyezett (lakatosként is dolgozó) Szabó János életét Gausz Tamás, a Magyar Szablyavívó Iskola oktatója.

– Próbálom felvenni a kapcsolatot egykori tanítványokkal, hogy minél többet kiderítsünk életútjáról. A Szabó János emlékévben, születése 110. évfordulóján szeretnénk egy dokumentumfilmmel tisztelegni előtte – említette Gausz Tamás.S mint hozzátette: egy másik évfordulóra is készülnek. Jövőre lesz 170 éves a Magyar Honvédség. Akkorra egy, a megyét járó vándorkiállítást terveznek. – Néhány éve felkaroltuk a magyar katonavívók emlékét. Sokat kiderítettünk a múltról és arról a módszerről, a Borsody-rendszerről, ami a magyar katonai vívás és a mai sportvívás alapja is. Nagyon hosszú ideig a magyar vívás hegemóniáját biztosította a nemzetközi páston. Olyan technikai repertoárral, olyan kifinomult mozgással dolgoztak követői, mely párját ritkította. A Borsody-rendszer vívói a kiismerhetetlenség, a nagyon finom mozgás miatt tudták felvenni az olaszokkal és a franciákkal a versenyt. Ennek követője és átadója volt Szabó János is. De térjünk vissza az 1950-es évek végére, amikor Szabó János e környékre került, s fellendítette a vívást. Persze a sportélet nem volt előzmények és eredmények nélküli.

Egy korabeli fotó Szabó Jánosról és  egyik tanítványáról. A kép Pocsai Péter kisújszállási gyűjteményéből származik

– A két világháború között és után is Fehér János vívómester tevékenykedett itt Keszthelyen. Az ő tanítványa volt Hámori Éva, aki jelentős sikereket ért el. Ő mesélte el, hogy 1957-ben Szabó János először Tapolcán dolgozott. Egy vívóversenyen feltűnt neki, milyen ügyesek a keszthelyi lányok, akik aztán az ő szárnyai alá kerültek. Szabó János nem sokkal később a vasutas sportegyesület edzője lett Keszthelyen. Több fiatal felkarolása is a nevéhez fűződik. Többek között Marton István edzője volt, aki később a fővárosban versenyzett és olimpiai negyedik helyezést is elért. Ő jelenleg Amerikában edzősködik. Szabó János aztán 1970-ben visszatért az Alföldre, ott töltötte nyugdíjas éveit. – De nem nyughatott a bőrében a katona vívómester: dolgozott tovább. Borsody tanítványai szinte kivétel nélkül haláluk napjáig vívtak és edzősködtek. Ez igaz Szabó Jánosra is. Néhány nappal azelőtt, hogy 1986-ban elhunyt, még egy úttörő bajnokságon vett részt tanítványaival. Ezek a mesterek a kardot haláluk napjáig fogták és dolgoztak, hiszen úgy látták, ez a módszer méltó arra, hogy továbbadják a következő generációnak. Nekünk is ez a küldetésünk. A munka, amit a fiatalok körében végzett, példaértékű. Nem véletlenül kapott kitüntetést 1985-ben, akkortájt, amikor nem az volt a jellemző, hogy az 1956-os veteránokat megbecsülik – hangsúlyozta Gausz Tamás. Ismerkedjünk meg kicsit vele is, hiszen Szabó János követőjének vallja magát. Programozó matematikusként fordult a sport felé 25 éve. Először Wing Tsun Kung Fut oktatott. Mesterével, Máday Norberttel együtt határozták el, hogy a magyarságtudatot próbálják erősíteni az ifjakban. Így ismerte meg a Borsody-rendszert, melyet már ő is továbbad, s szablyavívást is oktat.

Szabó János megismerte a sikeres módszert, s továbbadta tudását a fiataloknak

– A szablya a legrégebbi fegyver, amit a Kárpát-medencében forgattak eleink, már a honfoglaláskor megjelent. A középkorban, a lovagok időszakában háttérbe szorult, de a könnyűlovasság használta. Amikor a törökök elkezdték hódító hadjáratukat, akkor került ismét előtérbe. A huszárok neve pedig összefonódott a szablyával . De maga az a technikai tudás, amiről ma biztos tudásunk van, az 1800-as évek közepéről származik. Ez egy igazi magyar harcművészet – hangsúlyozta Gausz Tamás.Ezért próbálják megszólítani az ifjabb generációt és minél több bemutatót tartva megőrizni a mesterek emlékét.

– Legyenek példaképek a mai fiatalok számára is, legyen számukra minta az ő munkájuk, eredményeik. Talán olyan erővel vértezi fel őket, amivel az élet megpróbáltatásain is keresztül tudnak lépni. Nem azért, mert vívni kell az embereknek, nem azért, mert fegyvert kell használni, hanem hogy maradjon meg a hagyomány. Minden nemzet addig marad fenn, míg a gyökereit meg tudja őrizni. Mint harcművész, úgy gondolom, ezt az ősi magyar fegyvert forgassuk a jövő generációja, gyermekeink és gyermekeink gyermekei üdvéért.