Kultúra

2017.06.17. 08:30

A festészetben szobrász, a szobrászatban festő

Nagykanizsa - Szeretne rátalálni saját alkotói útjára, művészi mezsgyéjére a dél-zalai városban élő Hosszú Laura. A fiatal, alig harmincéves szobrászművész ugyan szeretettel, mi több nagy kedvvel készít különböző formákat, ám az ecsetért is rajong.

Szabó Zsófia

Habár óvodáskorában a gyurmázás volt a kedvenc játéka, később már szívesen forgatta a ceruzát és az ecsetet az ifjú hölgy. Akinek a motivációt, hogy végül alkotói pályára lépjen - szerető, támogató családján túl - Babati Csaba kanizsai művésztanár adta meg. A pedagógus, mint sokan mások, meglátta a tehetséget Laurában.

- Tán ennek is köszönhetően folytattam a tanulmányaimat művészeti szakközépiskolában, ahol kipróbálhattam az ötvösművészettől a szobrászatig többféle műfajt. Festeni is nagyon szerettem, sok akvarellt és akrilt készítettem - idézte fel Hosszú Laura.

- Aztán a középiskola után a Pécsi Tudományegyetemre jelentkeztem, ahol végül szobrászként végeztem. Azonban a felsőoktatásban töltött évek során hol festettem, hol pedig formákat, figurákat készítettem. Már akkor is éreztem: amit egyik képzőművészeti irányban nem tudok kiadni, kiélni magamból, azt a másikban megtehetem - vallotta be a hölgy.

Hozzátette: a két műfajt ötvözni is szereti, annak ellenére, hogy értelemszerűen a szobrászat háromdimenziós formákat ötvöz, míg a festészet "pusztán" kettőt testesít meg.

- A geometriai alakzatok ugyan elsősorban a szobraimra jellemzőek, ám a képeimben is jócskán visszaköszönnek - fűzte hozzá Laura. - Az absztraktokat kedvelem, ritkán készítek tájképeket vagy egyértelmű, azonnal érhető munkákat: legyen szó a szobrászatról vagy a festészetről. Általában úgy kezdek el dolgozni, hogy megszületik a fejemben egy ötlet, majd skiccet készítek, végül pedig mindezt képben vagy formában jelenítem meg. Ha a vásznon dolgozom, akkor színeket is használhatok, a szobrászatban erre nem igazán van mód. A végén pedig elkészül maga a mű, ami első pillantásra sokszor nem egyértelmű mások számára. Idő kell olykor-olykor, absztrakt lévén, hogy megértsék az emberek - mosolygott a fiatal lány.

Elárulta: jelenleg ugyan pedagógiai asszisztensként dolgozik az egyik kanizsai általános iskolában, azonban legnagyobb vágya az, hogy hivatása, a művészet legyen egyszer a "főállása". Ehhez azonban Laura szerint saját erőfeszítésein túl mecénások, azaz művészetpártolók segítségére is szüksége lenne...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!