A katedra helyett éneklés - Szőke Nikoletta mindenkivel megszeretteti a jazzt

Amikor Szőke Nikoletta öblösen, füstösen búgó hangja felcsendült a Kanizsa Nemzetközi Jazz- és Világzene Fesztiválon, az első pillanatokban néma csendben feszült a hallgatóság a zsöllyékbe. Pedig Nikoletta járt már Nagykanizsán, évekkel ezelőtt. Ám azóta még inkább áthatotta a jazz. Egyik dallam követte a másikat, a quartet zeneileg „festett alá”- a kanizsaiak pedig kitörő ovációval kísérték.

Amíg vártunk Nikolettára, gondoltam, úgy alakítom a beszélgetést, mintha nem jazz énekesnővel, hanem angol-orosz szakos tanárral diskurálnék. Szóval, vissza akartam ültetni az iskolapadba, pontosabban a katedrára a ma már kétgyermekes édesanyát.

- Mindössze egy évet jártam az ELTE bölcsészkarára. Eltérített az zene. Tarthatatlanná vált, hogy nappal iskola, estétől hajnalig meg koncertek kávézókban, éttermekben. Nem bántam meg - állította Szőke Nikoletta, ugyanolyan mosollyal az arcán, mint amikor a színpadon állt. Már javában bent jártunk az éjszakában, ám az énekesnőt - hangsúlyozta is - minden fellépés feltölti. Innen az energia, amit a jazz, vagy úgy unblock, más műfajok adnak?

- A latin zene, pontosabban az afro amerikai stílus, korábban mételyezett meg, mint a jazz. Rap, soul, R’N›B, hip hop - mindegyiket kedveltem. Egyszer azonban a párom - aki ma már a férjem, producerem, és zenésztársam - váratlanul nekem szegezte: miért nem hallgatsz/énekelsz jazz-t? Jól illene a hangodhoz - nevetett Nikoletta. - Ettől fogva „inni” kezdtem a műfajt.

Fotó: Szakony Attila

Folyamatosan duruzsolt fülében az instrumentális zene, tanulta a jazz standardeket, egyáltalán az egész irányzatot. Merthogy - szerinte - meg kellett ismernie, el kellett sajátítania, hogy működik egy zenész, s hogyan az énekes. Gyorsan ment. A debütálás is, ami fellépések tömkelegével árasztotta el a különböző formációkban megmutatkozó énekesnőt. Nikoletta dalolt pusztán „jazzvájtfülűek” számára emészthető számokat, de hallani lehetett tőle olyan világslágereket, amiket más műfajból (k)öltöztetett jazz(es)be - így az is megszerette a stílust, és Nikolettát, aki amúgy nincs barátságban a jazz-el. Aztán jött Japán

- A szigetország a legnagyobb felvevő piaca a jazz-nek. Bemész egy szimpla üzletbe, és ott is szól a muzsika. Nem mellesleg Szakcsi Lakatos Róbert kollégám és barátom ajánlásának köszönhető, hogy Japánba hívtak fellépni, öt esztendővel ezelőtt. A légkör és a mentalitás, ahogy az emberek a kultúrához - egyúttal a zenéhez állnak - egészen rendkívüli. Rengeteget dolgoznak, éppen ezért nem sajnálnak pénzt, vagy időt a feltöltődésre. Nekik kell az érzés is, hogy kézzel fogják, otthonukban sorjázzák a lemezeket. Ám nemcsak Japánban tapasztaltam magyar jazz énekesként egészen rendkívüli dolgokat, hanem Amerikában is - mesélte.

New York Nikoletta kedvenc városa lett: „ott még a levegőben is a jazz uralkodik”. Huszonkét éves volt, amikor kijutott az ottani legelitebb jazz-klubokba: a Hilton-ba és a Lincoln Centerbe.

- A központ 5. emeletén lévő klubban volt a fellépés. A helyet mindenütt üvegablak fogta körbe, én meg ráláttam a kivilágított Brodway-re. Először meg sem tudtam szólalni. Majd, amikor belekezdtem, akkor éreztem s értettem meg igazán, valóban a jazz-ben a helyem.

- Soha nem gondoltál arra, hogy kiköltözöl a családdal? - érdeklődtem.

- Eljátszottam a gondolattal. Tudtam, sok tanulással, munkával előbb-utóbb jönne a siker és az ismertség. De annak oka van, hogy Magyarországra születtem. Itt él a családom, a gyermekeim, mindenki, aki nekem fontos. Ha mentem volna, mindenkit magammal kellett volna vinnem.

- A jazz itthon nem ennyire népszerű. Ezért nem tudnak kitörni hazánk jazzelőadói a nemzetközi piacra?

- Világszinten az egyik legerősebb jazz színvonal nálunk van. Inkább a menedzseléssel van a gond, pontosabban, ennek megléte nélkül képtelenség bekerülni a kinti vérkeringésbe. Amit mi, a műfaj képviselői tenni tudunk az, hogy elhintjük a zenénket itt-ott, egy-egy külföldi fellépés során.

- Nikoletta, vágyik általán a külföldi nagy sikerekre, ismertségre?

Szerény mosoly válaszul.

- Egyáltalán nem. Csak az számít, hogy énekelhetek. Legyek akárhol: mindenütt beleadok apait-anyait.