Kultúra

2015.06.30. 14:54

Ezt nem lehet kottából játszani - Harmincesztendős a Harangláb együttes

Zalaegerszeg – Néha úgy vagyunk vele, ha vannak, észre sem vesszük, ám ha nincsenek, azonnal feltűnik a hiányuk. A népzenei együttesek ugyanis jellemzően táncosoknak húzzák a talpalávalót.

Arany Horváth Zsuzsa

A Harangláb Népzenei Együttes nemrégiben a zsinagógában önálló koncert erejéig születésnapi meglepetésként kilépett a tánckarok mögül. Ez alkalommal váltottunk szót a zenekar tagjaival. A születésnapi koncerten a zenekar híres vendége volt Pál István Szalonna prímás, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművész házaspár, Jobbágy Bence cimbalmos, valamint a Tördemic és Baglas Fundamentum Táncegyüttes, utóbbiaknak évek óta állandó zenekara a Harangláb. Schreiner Jenővel, KISZÖV táncegyüttes akkori prímásával 1984 telén fordult a világ.

A Zalai Táncegyütteshez invitálta Orsovszky István koreográfus. – Próbáljuk meg, gondoltam – idézi a kezdeteket a Harangláb gépészmérnök végzettségű vezetője, lelke, menedzsere, prímása, aki Nagykanizsán kezdte a pályafutását.

A hegedű 14 évesen nőtt a kezéhez, a népi muzsika pedig a szívéhez. A zalaszabari általános iskola igazgatója figyelt fel a tehetségére. Zeneiskola, aztán egy év múlva már szimfonikus zenekarban játszott, ez mentette fel a szolfézs alól. A roma muzsikusokkal is mindig jól megtalálta a hangot. De az igazi revelációról később.

Visszakanyarodunk a beszélgetés tárgyához.

- Kocsis Csaba kontrás 12 évet volt velünk, Szijj Ferenc másodhegedűs 8 évig tartozott közénk, Pál Éva nagybőgős 2 évig. Így alkottunk először csapatot. Érkezett ifj. Horváth Károly, gazdagodott a hangzás tekerőlanttal. Később Kovács Péter Egerszegről, Varga Zoltán Gyenesdiásról csatlakozott. Szépen összeálltunk, hamar összestimmeltünk a táncegyüttessel is. Tavasszal már nevet választottunk, a Harangláb mellett döntöttünk.

Rengeteg hangszert vonultattak fel, készült a zenéjükből kazetta is, később két CD. 1989­ben Bonyhádon a Magyar Rádió különdíját nyerték el az országos autentikus népzenei seregszemlén.

A Harangláb együttes nemrég a zalaegerszegi zsinagógában adott önálló koncertet. A képen balról jobbra: Szijj Ferenc, Schreiner Jenő, Kiss Judit, Kocsis Csaba, Kovács Péter, Pál Éva, Varga Zoltán Fotó: Pezzetta Umberto

Egyre több táncegyüttes tartott igényt arra, hogy a Harangláb kísérje őket: Balatonszentgyörgy, Zalaszentgrót, Lenti táncosai is az ő zenéjükre léptek színpadra, mind több külföldi fellépés szegélyezte az útjukat. Akkoriban egyik fesztivál a másikat érte, hiszen beérett a hazai táncházmozgalom gyümölcse. Népdalköri bemutatók sem lehettek meg nélkülük.

­ A repertoár gondolom ennek fényében bővült...

- A népzenével mindannyian hamar megfertőződtünk, noha sok-­sok éttermi­ mulatós­-lakodalmas zeneóra volt egynémelyikünk mögött ­ mondja Jenő. -­ A meghatározó inspirációt azonban a népzenész képző tábor adta, amelyet 1980­-82 között a Győrben, a budapesti Klinika együttes rendezett, a sajnos már nem élő Halmos Béla vezetésével. Engem ott ütött szíven az autentikus magyar népzene.

Törekedtek a zalai zenei anyag elsajátítására: Vajda József, Horváth Károly, Pungor Antal, Badacsonyi Lajos gyűjtéseit tanulták. A zalai anyag mellett kialakult a somogyi, mezőségi, kalotaszegi, moldvai, felcsíki, felvidéki, vajdaszentiványi táncrend is. Manapság utóbbi a kedvencük, hiszen még volt módjuk az ottani nagy öregekkel, köztük Horváth Elekkel muzsikálni.

- Ha népdalköröket kísértünk, alapvetően fül után tanultunk meg mindent. Nem kottából, hiszen ezt nem is lehet pontosan leírni, ahány zenész, annyi díszítés, hajlítás, ritmus. Harminc év alatt több mint ötven csoportot kísértünk, elgondolható, mekkora a műsornak való anyagunk.

Titkuk, hogy sok saját, legalább százéves, s bizony nem túl olcsó hangszeren játszanak, ezzel teljes hangzást produkálnak.

­ Az én nagybőgőm például 1928­ban készült Szegeden, a Schunda hangszergyárban ­ kapcsolódik a beszélgetésbe az alapító Pál Éva.

- A népzenének nagyon jó az ázsiója, mesterképzésen oktatják, a zeneakadémián népzenei tanszak bocsátja ki a kitűnő zenészeket ­ válaszolja Kovács Péter a népzene rangját firtató kérdésre. A magyar népzene rendelkezik a legnagyobb gyűjteménnyel a világon. A világzene is támogatja ugyan a népzenét, de másképp hangszerel, keveri a hangzást és a stílusokat. Amíg autentikus hangszereken játszanak, elfogadható, de ha megjelenik mondjuk a szintetizátor, az ember elgondolkodik, tényleg így kell­e előadni.

Hogy Pétert, az alkalmazott nyelvész szakon végzett, több nyelvet beszélő bölcsészt mi vagy ki fertőzte meg?

- Szerintem úgy lehetett, hogy a Vujicsics együttes lemezét 1987-­ben megvette apám, gondolom, azért, mert van a borítóján egy tambura. Apám ugyanis gyerekkorában tanult ezen az alapvetően délszláv hangszeren, nagyapám tudniillik bácskai, Szabadkán nőtt fel. Az első hangszereimet is a nagyapám készítette nekem. Szóval megtetszett nekem, noha block­flötén tanultam, aztán nagy nehezen rábeszéltem a szüleimet, hogy átjelentkezhessek a népzenei tanszakra. Horváth Karcsihoz, aki később zenésztársam lett.

Az óbudai zeneiskolába is följárt ifj. Csoóri Sándorhoz dudán tanulni, tőle kapta az első dudát. Az erdélyi háromhúros brácsa (kontra) és a szombathelyi mester, Horváth Attila kurzusa következett. Hajdú Flóriánnal, a ma már híres néptáncossal zenélhetett együtt, meg a Jurta zenekarral. És végül megállapodott a Harangláb árnyéka alatt.

A beszélgetés során nem lehetett jelen Szijj Ferenc, volt kultúrház igazgató, kántor, aki többek között játszott a keszthelyi Guzsaly együttesben is, vezeti a vassurányi népdalkört és Kocsis Csaba angoltanár, aki Szombathely után került haza Zalába.

Varga Zoltán agrármérnök immár 20 éve haranglábas, a jelenlegi felállásban nagybőgős, tekerőlantos, kobzos, ütőgardonos.

- Gimnazista koromban kerültem közel a népzenéhez a komolyzenei tanulmányaim mellett, én is játszottam a Guzsalyban 14 évig, úgy tűnik, a Harangláb hosszú és mély barátság ­- mondja Varga Zoltán, aki civilben a Festetics­kastély hintómúzeumának a vezetője.

A Zalaegerszegért­díjas Harangláb eltökélt szándéka, hogy ráfordul az újabb évtizedekre. A 2007 óta létező egyesületi működési forma önállóságot és ezzel együtt sok munkát biztosít a jövőhöz. Egy éve hegedűjátékkal és énekkel gazdagítja a hangzást Kiss Judit. Meghívásuk rengeteg, idehaza és külföldön egyaránt. Az elmúlt évtizedekben végigjárták négy kontinenst és valamennyi határon túli magyarlakta terület lakói hallhatták a zenéjüket.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!