Kultúra

2015.02.03. 13:37

Eredeti busómaszkokat és 1998-as fotókat is felvonultat a tárlat

Zalaszabar - Fából faragott, rémisztő arcok, koporsóégetés és felhőtlenül vidám, már-már karneváli hangulat. Ez a busójárás, melynek egy szelete a zalaszabari Margaréta Házba is eljutott.

Horváth-Balogh Attila

Ahol a busójárás hagyományát Hemrich Károly fotográfiáin és a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum tárgyi anyagán keresztül mutatja be egy kiállítás, mely a közelmúltban nyílt. A látványos tárlat a busó álarc-utánzatok mellett eredeti, korábban használatban lévő darabokat is felvonultat. Továbbá az érdeklődő a kiállított anyagon kívül egy, a busójárást és a maszkfaragók munkáját bemutató vetített képes animációt is megtekinthet.

Balogh Andrea egy ijesztő darabbal. A busómaszkok faragása nemzedékről nemzedékre öröklődik. Fotó: Gergely Szilárd

– Bevallom, kicsit önös érdek is vezérelt, amikor a busójárásról szóló kiállítást elhoztam a faluba – hallottuk elöljáróban Balogh Andreától, a Margaréta Ház vezetőjétől. – Régóta szeretnék eljutni a mohácsi busójárásra, de ez eddig még minden évben elmaradt és úgy tűnik, idén sem sikerül. Tehát közelről még soha nem láttam igazi busókat, busóálarcokat, ezért kíváncsi voltam és azt gondoltam, talán másnak is érdekes lehet egy ilyen anyag. Érdekesség, hogy a busójárást Mohácshoz kötjük, pedig más településeken is sor került erre a szép hagyományra, csak azért lett a mohácsi a leghíresebb, mert az a legnagyobb. A busójárás kialakulásával kapcsolatban kétféle verzióról lehet tudni. Az egyik szerint a török uralom idején, a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok ijesztő álarcokba öltözve, különböző zajkeltő eszközökkel, kereplőkkel, fakardokkal, sulyokfákkal, fakürtökkel az éj leple alatt átkeltek a Dunán és hangoskodva, nagy zajt csapva kizavarták a törököket Mohácsról, akik rémülten menekültek – ennek azonban aligha van valóságalapja. Ugyanis a város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak 10 évvel ez után kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok. Tehát száz szónak is egy a vége, a hangsúly valószínűleg mindig is a télűző momentumon, az alakoskodáson volt, a gonosz, ártó szellemeket, a telet akarták elűzni a busók. Ezért égetik el máig máglyán a busójárás végén a telet jelképező koporsót.

Balogh Andrea beszélt Hemrich Károly fotóiról is. Mint elmondta, néhány kép évtizedekkel korábban, tehát a 20-as, 30-as években készülhetett, a túlnyomó többség azonban az 1998-as busójárást örökíti meg.

A Margaréta Ház vezetője fontosnak tartotta, hogy ejtsünk szót az aktív maszkfaragókról is.

– Nemzedékről nemzedékre öröklődik a faragás, az alkotók ma is ugyanazt az archaikus ábrázolásmódot követik, mint elődeik – magyarázta. – Mindegyik ragaszkodik tehát az ősi stílushoz, mégis, a maszkokról meg lehet mondani, ki készítette, Kalkán Mátyás, Englert Antal, Élő József, vagy Prókai György. Természetesen, még többen is vannak, de velük vettem fel személyesen is a kapcsolatot. Általában fűz-, néha hársfából faragnak, és a maszkot marha-, illetve disznóvérrel festik pirosra, kivéve, ha a megrendelő mást kér. A többség igazi állati (juh, tehén, kecske) szarvval díszíti az alkotásokat, de akad, aki a szarvakat is fából faragja ki.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!