Kultúra

2014.11.21. 16:30

Mandalaház Zalaboldogfán

Úgy hívják, mandalaház. Sokat jelent annak, aki megfordul benne. Lehet, hogy inkább nagybetűvel kéne írni. Pedig egy parányi zalai faluban simul az utcaképbe. Mégis megtalálja mindenki, aki nem csak üvegkorongokat akar festeni.

Arany Horváth Zsuzsa

A mandalafestés világszerte népszerű foglalatossággá vált. Nem kivétel ez alól a zavarba ejtő nevű Zalaboldogfa sem. Ahol Csiszár-Kalmár Annamária él családjával, két kicsi gyermekével, férjével, a szülei közelében. Néhány éve talált rá a mandalafestésre. Belemerült, mert felolvadt benne minden stressz, közben pedig áramlottak a gondolatok, érzések. Nem csoda, ha mihamarabb szerette volna megosztani a számára meghatározó spirituálisnak mondható élményt másokkal. Ezért szervezett nyári tábort gyerekeknek és hét végi találkozókat felnőtt érdeklődőknek.

Csiszár-Kalmár Annamária a legújabb mandalát mutatja. Fogalma sem volt, hogy végül ilyen lesz.

Úgy mondhatjuk, Annamária kereső ember volt mindig is. Közel áll a hithez, a távol-keleti közvetítésű filozófia és világmagyarázat csak később vált az élete részévé. A mandalában persze már korábban meglátta a kapcsolódási pontokat, amelyek a magyar népművészethez kötik a középpontos szerkesztésű, tobzódó színvilágú, üvegre kerülő mintákat. (Mondja, a tulipán az egyik legelevenebb magyar mandalaminta.) Emlékezetes, két ifjú egerszegi festőtársával tavaly állt a nagyközönség elé a Hevesi Sándor Színházban. A siker kötelezett: a jövő héten, november 27-én, csütörtökön Fény - Szín - Ragyogás címmel nyílik meg az újabb tárlat, az újabb művekkel. Korábbi festőpartnere, Főző Laura mellett most már a saját tanítványai is bemutatkoznak a december 19-ig látható tárlaton.

Dr. Király Gyöngyi, Porkoláb Judit, Németh Abigél, Petrevics Enikő és Prenner Zsuzsa. A színházbeli kiállításon láthatjuk műveiket.

De vissza a boldogfai mandalaházhoz. A bűbájos, tea- és füstölőillattal, dióval, almával teli, hívogató verandával ékes családi házikó jóvoltából fogadhatja a csendes hely azokat, akik maguk is elcsendesedni akarnak az alkotás révén.

– Leülünk festeni és nem akarunk hazamenni, csak beszélgetünk, beszélgetünk. Sose gondolnánk, mi minden szakad fel..., néha könnyek is folynak – meséli Anna, leszögezve, a mandala sem csak dekoráció, vagy lakásdísz, hanem afféle tudatalatti üzemmód. Mindent elárul az alkotójáról. és másról is.

Salamon Fanni, Kalmár Petra, Beck Dóra, Radácsi Réka, Bogár Veronika, Katarzsinszky Réka és Radácsi Etelka a nyári táborban.

– Ki gondolná, hogy amikor másnak festek, szinte megrohannak az érzések, ha a személyre gondolok, ráadásul rengeteget tanulok magamról is – utal a számára komoly felelősségre Anna. – A szépség csak plusz adomány szerintem, a belőle áramló, az általa felhasznált energián van a hangsúly. Ami lehet üzenet, rezgés, bármi, ami hatással van a szemlélőre. A neve is szép persze, a mandalában benne rejlik ugyanis a dal, szerintem a magunk dala. A mi utunk.

Előfordul az is, hogy nehezen válik meg egy elkészült műtől, annyira kötődik hozzá a festés során. Amire nem könnyű rátalálni, sokaknak egy életen át nem sikerül. Halkan jegyzi meg, ma már ajándéknak tartja, ha az élete során nehézségekbe ütközött. Hálás, mert megszabadult attól, ami nem neki való.

Sok mindenre odafigyel, ami az önismeretét gazdagítja. Lélektánc, mondja, amiről még nem is hallottam. A koreográfia nélküli mozgás mutatta meg számára, hogy a test nem hazudik, de emlékszik arra, ami addig történt, amire az agyunk már nem. Részt vett az úgynevezett családállításon, ami szintén egyfajta múltba nézés az élhetőbb jövő érdekében. Kulcsszavak kerülnek elő: véletlen, önbizalom, érzékenység, ragaszkodás. elengedés, feladás.

– A feladást én úgy értelmezem, hogy ha valamiben elakadok, akkor egyszerűen feladom. De nem lemondok róla, hanem a megoldást odabízom egy felettem állóra.

Az ember, ha Annát hallgatja, szinte szeretne a családjába tartozni. A gyerekekre úgy néz: kölcsönben vannak velünk, nekünk az a dolgunk, hogy az ő személyiségüket segítsük kibontakoztatni. A hároméves Csongor és a másfél éves Julcsi jobb helyre nem is születhetett volna. Ezt sem tartja persze véletlennek az édesanyjuk, aki az édesapjukkal együtt repülni is engedő figyelemmel veszi körül őket.

Erő, vagy mégsem?

A szó, mandala az ősi indiai nyelvből, a szanszkritból származik, írja az internet. Jelentése kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas: elme"). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz.

Azt most még nehezen fejti meg az ember, hogy a nyugati kultúrkörben miért nyert ekkora teret a Távol-Kelet, a maga speciális gondolkodásával, vizualitásával. Az okok talán ott találhatók meg jó eséllyel, ahol a hasznavehető kapaszkodókat keressük, s hiába. A nyugati félteke embere hisz a verbalitásban, azt gondolja, szavakkal értjük meg egymást. Nos, ez biztosan nincs így. Aztán abban is eltökéltek vagyunk, hogy az erő, a tekintély, az alá-fölé rendeltség megértet, kiemel bennünket, akaratot visz át, érvényesít. És szép lassan kiderül, semmit sem ér mindez.

Nem tudom, hogy mondjuk egy egyszerű buddhista hogyan veszi rá a környezetét arra, amit ő maga szeretne, de nehezen képzelem el, hogy ráförmed bárkire a családból: „ezt így kell csinálnod, mert én azt mondtam". Idealizálni sem szeretném persze az ő viselkedésüket, meg nem is láttam hosszú ideig közelről azt a világot. De azt könnyen megtapasztalhatjuk, ha kipróbáljuk, hogy a szelíd elszánás mennyivel nagyobb hegyeket tud elhordani, ha akar. Óvatosan ítélkeznék, mert az is előfordulhat, hogy a kevésbé befogadók inkább élhetetlen ambíciótlanságnak látják azt, amiről most beszélnek, semmint világmozgató eszmének. Pedig, ha ránézünk egy színkavalkádos, forgó mintájú mandalára, világok fordulnak meg velünk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!