Kultúra

2014.03.07. 07:40

Leonardo asztalosa

Bár Hegyközkovácsi asztalosműhelye térben és időben egyaránt igen messze esik Leonardo da Vinci dolgozószobájától, mégis erős közük van egymáshoz.

Magyar Hajnalka

Az előbbiben születnek meg ugyanis a modelljei azon műszaki ötleteknek, amelyek a reneszánsz zseni agyából pattantak ki bő félezer évvel ezelőtt. Mégpedig Antal Lajos faszobrász-asztalos keze nyomán, hogy aztán Rómában, Firenzében, Szardínián ejtsék ámulatba az embereket. Most éppen Zalaegerszeg van soron, hiszen csütörtökön nyílt meg a városi hangversenyteremben a Gépek című kiállítás, amely 22, többnyire működőképes modellt mutat be Leonardo tervezőasztaláról. De miként is csöppent e munkába a Nagyváradtól 12 kilométerre lévő apró kis falu asztalosa?

- Tizenkét évvel ezelőtt történt, hogy egy olasz professzor bekopogott hozzánk, csak úgy, az utcáról Előadta, hogy Leonardo da Vinci terveit szeretné elkészíttetni fából, ehhez a munkához keres asztalost. Bizonyára az olcsó alapanyag és munkaerő vonzotta Romániába, én mindenesetre úgy éreztem, hogy a Jóatya vezette hozzám kezd a nem mindennapi történetbe Antal Lajos, aki maga jött el Zalaegerszegre, összeszerelni a szerkezeteket.


Antal Lajos éppen egy, a mai sárkányrepülőhőz hasonló szerkezetet rögzít a hangversenyteremben

A falusi utcákon bóklászó professzor pedig nem volt más, mint Michele Lombardi, a Leonardo találmányait bemutató könyv egyik szerzője. Vajon a kis partiumi falu asztalosa nem illetődött meg a tőle kapott feladattól?

- Nem! - érkezik a határozott válasz. - Első látásra beleszerettem a rajzokba, szerkezetekbe, éreztem, hogy nekem való munka ez.

A sorozatlövő különlegessége, hogy állítani lehetett a lövés szögét

Mint ismeretes, Leonardo, korát megelőzve, fantasztikus találmányokat vetett papírra. Repülő szerkezetek, hadieszközök - köztük ostromlétra visszalökő mechanizmus, sorozatlövő légcsavar, bicikli, nyomdagép, vízemelő, daru, s még sorolhatnánk. Hogy ezek működőképes modellje fából megszülessék, Antal Lajosnak a műszaki ismeretekben is alá kellett merülnie.

- A professzor rengeteget magyarázott, kiselőadásokat tartott, rajzolt, háttéranyagokat adott, nem lehetett olyat kérdezni, amire ne tudta volna a választ - avat be. - Ő olaszul, én románul, de azért megértettük egymást. A munka révén persze Leonardo egyéb munkásságát is tanulmányoztam, minden érdekelni kezdett, ami hozzá kötődik. Olyan zseni ő, aki ámulatba ejti, magával ragadja az embert. Megfejthetetlen.

Tudakoljuk, melyik szerkezet adta fel leginkább a leckét.

- Az elején mindegyik. Ott van előttünk egy látványrajz, szép-szép, de ebből hogyan lesz masina? Néha csak fogtam a fejem, hogy mérnök kellene ide, fogaskerekek, áttétek, miegymás, de aztán addig próbálkoztunk, amíg rá nem jöttünk a működés nyitjára. Annyira elkapja az embert a hév, hogy minél nehezebb a feladat, annál nagyobb izgalommal keressük a megoldást. Mint például a több méter átmérőjű szárnyak, vagy a harci szekerek esetében. Kedvenc? Azt sem tudnék választani. Megszültük ezeket a gyerekeket , aztán csak ragaszkodunk mindegyikhez.

Leonardo rajza a várvédő szerkezetről...

és a szerkezet modellje (Fotó: Pezzetta Umberto) 

- A férjem székely származású, le sem tagadhatná. Benne van a temperamentum, a munkának mennie kell, az az első... - kapcsolódik a feleség, Edit. Az én reszortom a családi, szellemi háttér biztosítása. Közel tíz éve felhagytam a varrónői szakmámmal, s a modellek körül segédkezem.

Férje szerint igazából Edit mozgatja a szálakat, ha ő nincs, nem megy semmi... Három gyermekük van, a nagyfiú már 22 éves, a lányuk 15, a kicsi pedig 10. Már ők is jól ismerik a szerkezeteket, be tudják őket mutatni, ismerik a működésüket. Amióta az olasz professzor bekopogott hozzájuk, alaposan megváltozott a család élete. A kiállításokat kísérve számos helyre eljutottak.

 

 

- A professzor többször visszatért hozzánk, s mindig újabb szerkezeteket kért. Mostanában sajnos elmarad, a válság ebben is megmutatkozik - fűzi a szót Antal Edit. - Volt olyan, hogy két hónapig is nálunk lakott, annyira ment a munka, s viszonzásul, amikor Rómában nyílt kiállítás, az egész családunkat elvitte egy hétre. Hatalmas élmény volt.

Amúgy Antal Lajos nem asztalosnak készült, traktorista szeretett volna lenni. Mégis fafaragást tanult, mint mondja, a Jóatya ezt is jobban tudta. Eddig összesen negyven szerkezet modelljét készítették el az egyre bővülő műhelyben, ahova a falu református lelkésze rendre vendégeket is visz, hiszen a da Vinci-történet, s vele a mester a környék nevezetességévé vált. Szeretne egy saját múzeumot, erre a célra bérbe vett egy régi magtárat, de az üzleti életben járatos barátok rendre lehűtik a lelkesedését.

Az izgalmas Da Vinci-kaland mellett a műhelyben megszületnek a klasszikus asztalosmunkák is, ajtó, ablak, lambéria, kerítés. És szobrok, hiszen Antal Lajos fiatalként a faragáshoz vonzódott igazán. Legutóbb éppen egy Szent Imre domborművet kért tőle egy elszármazott környékbeli, de bútorok, trófeák is kikerülnek e keze alól.

 

 

 



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!