Fényfólia alá készülő titok

Az átható tekintetű, erős egyéniségű asszony hosszan gondolkodik, amikor azt kérdezem, milyen érzés volt felfogni, hírneves magyar történelmi család sarja, holott Amerikában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában élt, szóval mindenhol, csak itthon nem.

– Nekem mindig természetes volt, magyarnak születtem, magyarul beszéltem, az unokáimmal is ezen a nyelven társalgok – mondja, hozzátéve, a nagyapja háború előtti közéleti szerepvállalása miatt kényszerültek elhagyni Magyarországot.

– 1968-ban jártam először Zalatárnokon, anyámnak kezet csókoltak a falubeliek, amikor megtudták, hogy kicsoda – mondja, s ezzel kicsit előre meg hátra is szaladtunk a történetben.

Molnár András és Csegezi Eszter az adományozáskor. Kezükben Königmayer Károly nyőgéri plébánosról az 1860-as években készült fotó. A plébánosnak diktálta Batthyány Lajos miniszterelnök 1848 őszén az úgynevezett hegyfalui levelet, melyben lemondott politikai pályájáról. Fotó: Arany Gábor

Merthogy azoknak a bizonyos fotóknak köszönhetjük, hogy meghívást kaptunk a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárába egy reggelen.

– Már egy ideje tudunk a fotográfiakollekció létezéséről, de most Eszter nagylelkűsége révén a birtokunkba is kerülhetnek – nyitja a bensőséges ceremóniát Molnár András igazgató. – Készülünk arra, hogy a Deák-família zalatárnoki ágának történetét feldolgozzuk, valamint a megyetörténethez is adalékul szolgálnak a fényképek, melyek roppant gazdag forrásanyagot jelentenek.

Nézzük a fehér borítékokba rendezett gyűjteményt, amely Csegezi Józsefné, Hunyadi Zsuzsanna, Eszter édesanyja, azaz Deák József ükunokájának hagyatékából került elő. Korábban a nagymama, Bárczay Katalin, Deák Emma lánya, a II. világháború előtt Zalában közéleti szerepet játszó Hunyadi László felesége őrizte haláláig a gyűjteményt. Zalatárnoki életképek, zalai ismert személyiségek, pesti, még azonosítatlan emberek, családi jelenetek, németországi városképek, tűéles felvételeken, Deák Ferenc egész alakos képe, (litográfia másolat), az 1804-ben született Deák Józsefről, a haza bölcse unokatestvéréről Pesten készült mellkép, mellette az egerszegi Saly Viktor felvételén József fiának, menyének, a Königmayer-család tagjainak fotói, majd József unokája, Emma férje családjának, a Bárczayaknak a képei, s Eszter nagyapja famíliáját, a Hunyadiakat ábrázoló fotók sorjáznak. A fotográfusok sem akárkik: Ellinger Ede, Borsos József, Knebel Ferenc, s sokan mások, a kor ismert fővárosi és vidéki mesterei.

Sok szerencse, sokak elhivatottsága tette lehetővé a pillanatot, azt, amikor az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején készült 80 darab fotó ajándékként köztulajdonba került, melyet az ajándékozó aláírásával hitelesített. Azt mondja, itt biztonságban, jó kezekben tudja őket, s azt is, anyukája is örülne ennek. A levéltárnak ezzel fel is van adva a lecke, pályázat révén igyekeznek megfelelő elhelyezési körülményekhez pénzt szerezni. A nagyközönség fényvédő fóliák beszerzése után láthatja majd a képeket, persze nem túl gyakran, a család pedig digitalizált formában őrzi tovább a sokat látott gyűjteményt. A képek jól adatoltak, a hátlapra a család gondosan feljegyezte, kit ábrázol.

Családi fotók: hátul a zalatárnoki kúria előtt Hunyadi László és lányai állnak, jobbra mellette Eszter nagyapja és nagynénje, balra elől a Hunyadi testvérek, jobbra Hunyadi Imre

Deák József fia, Mihály építészmérnök mellképe, mögötte Deák Ferenc egész alakos litográfiája

A Hunyadi család, Eszter nagyanyja és édesanyja szívós kitartása kellett ahhoz, hogy a sok-sok költözés során se vesszenek el a képek, s a zalatárnoki illetőségű, s a levéltár áldozatos munkatársainak számát gyarapító Bekő Tamás, aki felkutatta a családot. Az ámulatoknak még nincs vége. Az amerikai Ohioban, Clevelandban született Csegezi Eszter (60) családja – asszonyneve francia férjére utal: Lainé – Deák Ferenc unokatestvérének leszármazottait házasság révén összehozta az erdélyi Csegeziekkel. A kolozsvári Csegezi József vette feleségül az 2007-ben elhunyt Hunyadi Zsuzsannát, ők Eszter szülei. Hunyadi László Trianon után jött át Erdélyből, itt végzett jogot, majd Egerszegre helyezték aljegyzőnek, így ismerte meg Bárczay Katalint. Az erdélyi ágról besztercei mesterek készítettek kiváló képeket.

Az adományozó édesapja, egy székely primor család sarja pedig a II. világháborúban a magyar második hadsereg III. hadtestjének tüzértisztje volt, részt vett az orosz hadszíntéren a Tyim városnál zajlott áttörésben, megírta visszaemlékezéseit, melynek elemei egy 1972-ben Münchenben megjelent, Dálnoki Veress Lajos vezérezredes által szerkesztett, hadtörténelmi kézikönyvbe is bekerültek.

A család a nagyapa idehaza rovottnak tartott múltja miatt emigrált, a katonatiszt apa pedig megjárta a hadifogolytábort. Graz után Innsbruck következett, majd Amerika. 1970-ben tértek vissza Európába. Eszter Ausztriában járt egyetemre, fordító lett, három gyermek édesanyja, s egyelőre két unoka nagymamája. Francia férje a hazautazások során annyira beleszeretett Magyarországba, hogy rávette feleségét, vegyenek egy kis házat Bezeréden.

– Én először leginkább megijedtem, de 1989 óta megvan a házunk – mondja Eszter. Ma Párizs, Bécs és Bezeréd a lakóhelye. No meg ott él a XIX.–XX. század zűrzavaros magyar történelmében is, amely örökre összefonódott családja életével. Hisz a német földben nyugvó nagymama legféltettebb kincsei közt őrizte a képeket, az édesanya pedig még az idősotthonba is magával vitte a fotókat.