Mikó István már nyugdíjas, de mégis sokat játszik

Mikó István a Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk című két részes komédiában ezúttal csupán egy kisebb karakterszerepet alakított, hiszen elsősorban a darab rendezői feladatait látta el. Mint mondotta: a mai színházra egyre inkább jellemző ez a kettősség, a társulatok többsége így próbál költségeket megtakarítani.

- Nehéz helyzetben van a szakma, a Turay Ida Színház ráadásul egy magántársulat, vagyis állami támogatás nélkül dolgozunk - magyarázta a színész-rendező. - Pályázatok nyilván vannak, azokat igyekszünk is kihasználni, így a társulat jut valami dotációhoz, de a bevételeink elsősorban a jegyeladásból származnak. Spórolni kell, ezért egy-egy személy több feladatot lát el. A világosító általában hangosít is, nálunk nincs súgó, s mint az én esetem is mutatja, a rendező gyakran egyben színészként is szerepel a darabban. Erre a megoldásra nemcsak a magántársulatok, hanem a kőszínházak is egyre inkább rákényszerülnek. Ennek persze megvan az a veszélye is, hogy a színházi világból lassan eltűnnek bizonyos szakmák.

Mikó István hozzátette, egy rendezőnek minden egyes előadást végig kell élnie, ezért nem könnyű feladat színészként is közreműködni ugyanabban a darabban. Amikor csupán kisebb epizódszerepet játszik - mint például a most Lentiben bemutatott komédiában - akkor is érzi magán, hogy elsősorban a társulat többi tagjával foglalkozik. Mindez még összetettebb, ha úgy bízzák rá az adott darab megrendezését, hogy egyben a főszereplő eljátszására is felkérik, ám eddig mindig meg tudott felelni ennek kettősségnek.

- Szerénytelenség nélkül mondhatom, vagyok már annyi éve a pályán, hogy rendezői utasítás nélkül is jut eszembe valami az adott szerepről vagy az általam eljátszott figuráról - folytatta. - Ennek ellenére nem szégyellem igénybe venni kollégáim segítségét, szerencsére mindig vannak mellettem olyan színészek, akiknek bízhatom az ítéletében, akik egyfajta kontrollt jelentenek számomra. Ennek ellenére nagyon örülök annak, ha úgy rendezhetek, hogy közben nem játszom. Az idei évadban két olyan bemutatónk is volt, amikor színészként nem jelentem meg, Szigligeti Ede vígjátéka, a Liliomfi, illetve egy szintén könnyedebb bűnügyi játék, a Hajmeresztő című produkció. Hála Istennek, mindkettő nagyon jól sikerült.

Mikó István azt az előítéletet is próbálta magáról levetkezni, miszerint pályája során csak könnyedebb darabokban vett részt. Véleménye szerint a róla kialakult képnek elsősorban az lehet az oka, hogy a televízióban többnyire ilyen jellegű adásokban tűnt fel. Azt is hozzátette: a közönség döntő hányada kétségtelenül szórakozni szeretne, ha színházba megy, ezért aztán elsősorban a vígjátékokat, zenés darabokat keresik. A Turay Ida Színház egy utazó társulat, s bár vannak állandó játszóhelyeik Budapesten, de általában ott lépnek fel, ahova konkrét meghívást kapnak, így a műsorpolitikájukat a közönség igényének megfelelően kell alakítaniuk.

- Hogy a szakmai életem nagyobbik részét a vígjátékok tették ki, az elsősorban a fenti okok miatt alakult így - magyarázta a színész. - Pályám során ugyanakkor kipróbálhattam magam minden műfajban. Olyan drámai szerepekben is, amiket a széles közönség annyira nem ismer, illetve nem értékel. Mellette ott van még a zene, ami szintén meghatározó részét képezi szakmai életemnek.

Mikó István a színház és a politika kapcsolatáról is kifejtette véleményét. Mint mondotta, nem szerencsés, ha a politika beleártja magát a színház világába, de ez nemcsak az utóbbi évek sajátsága, mindig is ez volt a jellemző.

- A színházi szakmáról általánosan olyan kép terjedt el, hogy az egy liberális közeg - jelentette ki a színész-rendező. - Ezért kapja fel mindenki a fejét, ha valahol konzervatív eszmeiség jelenik meg, holott mindkét oldalnak vannak jó és kevésbé jó képviselői. Kétségtelen, hogy a politika balról és jobbról egyaránt szeretett belekavarni a színház világába, – annak idején én is indultam egy olyan pályázaton ahol a másik félnek elég volt csak a nevét felírnia a papírra –, de nem ez a fő probléma. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a közönség minőségi színházat kapjon, s a játszó embereknek is legyen lehetőségük arra, hogy tisztességesen megéljenek a szakmájukból. Ma ugyanis rengeteg végzett művész van munka nélkül, megszűnőben vannak a társulatok, a színészeknek vállalkozniuk kellett, hiszen aki nem számlaképes, az már szinte sehol sem tud fellépni. Ezért aztán olyan dolgokkal foglalkozunk, ami időt és energiát vesz el a legfontosabb feladatunktól. Mert nekünk nem lenne szabad mással törődnünk, csupán azzal, hogy a közönségünknek tetsző, színvonalas és jó előadásokat hozzunk létre.