Kultúra

2011.03.24. 06:44

Egy művész, aki tolmácsol

Közel 40 évig volt a bécsi opera pótkórusának tagja, szólót énekelt a Traviatában, tolmácsolt Göncz Árpádnak, s ő fordította németre Antall József egy, röviddel halála előtt írt levelét. Simonfay Mária, akivel legutóbbi falujárásunkon hozott össze minket a sors, ma is Bécsben él, ám gyakran ellátogat a kis zalai faluba, Szentgyörgyvölgybe, ahol második otthona, egy gyönyörűen felújított kúria várja.

Varga Lívia

Szentgyörvölgy kógyári falurészén, korhűen felújított háza előtt fogad bennünket Simonfay Mária. Meséli, véletlenül vetette erre a vidékre a sors: még a rendszerváltás évében egy munka miatt érkezett, s végül itt ragadt. Igaz, nem végleg, hiszen hivatása továbbra is Bécsbe szólítja. A mostani kiruccanás is csak rövid ideig tart, néhány nap múlva ugyanis már egy bírósági tárgyaláson tolmácsol. Elárulja: bár nagyon szereti foglalkozását, nyugdíjas lévén ez valahol mégiscsak kényszer. Aki sokáig művész akar lenni, annak azzal is számolni kell, hogy a nyugdíjából nem tud majd megélni , jegyzi meg derűsen. Simonfay Mária ugyanis szólistának készült. Így érettségi után annak rendje s módja szerint a konzervatóriumba jelentkezett, s azzal párhuzamosan az egyetemen zenetudományt kezdett tanulni. Utóbbit végül nem végezte el, a konzervatóriumban azonban diplomát szerzett. Bécsben.

- Édesanyám bécsi nő, apám nyugalmazott katonatiszt volt. Ez volt a bűne, ezért telepítettek ki bennünket Budapestről Mezőberénybe.

Mária három, testvére, Géza kétéves volt a kommunista diktatúra által levezényelt 1951-es deportálás idején. Édesapjuk Mezőberényben halt meg 1956-ban.

- 12 éves voltam, amikor anyámmal és testvéremmel Ausztriába költöztünk, az Alföldről Innsbruckba. Nem tudtam egy kukkot se németül. A hegyeket azóta sem szeretem - folytatja élete történetét. - A konzervatórium elvégzése után két évre Németországba szólított egy szerződés, ám a német kisvárosi kultúra összehasonlítva a bécsi kulturális élettel, nagyon sivár, igaz jól szervezett, hiszen a szakszervezet megállapította, hány órát szabad énekelni, és mennyit kell aludni, s a kisgyerektől a nyugdíjasig mindenkinek van bérlete. De ez nem művészet.

Simonfay Mária a bécsi Raimund Színházban szólistaként lépett fel, három kórusnak is tagja volt, dolgozott Lüneburgban, Aachenben, Bregenzben, Salzburgban. Énekelt operettet és barokk operát, Flóra volt a Traviatában, Friderika a Varázskeringőben és Peronella a Boccaccioban, nyáron fesztiválokon lépett fel, ám a hangjából nem tudott megélni, így kóristának állt, s tolmácsolni kezdett.


Falujárás Szentgyörgyvölgyön - képgaléria I.

Falujárás Szentgyörgyvölgyön - képgaléria II.


- 37 évig voltam tagja a bécsi opera szabadúszó kórusának, gyönyörű időszak volt, az oszlopos nagy operák zömét elénekeltük. Imádtam Verditől az Aidát, a Nabuccot, a Don Carlost és az Álarcosbált, Wagnertől a Lohengrint. Tavaly júniusban búcsúztam a kórustól, azóta egy hangot sem énekeltem. Talán majd egyszer folytatom... A tolmácskodás viszont megmaradt.

Simonfay Mária tolmácsként komoly karriert futott be. Akkreditálták Brüsszelbe, így ismeri a politikusok zömét. Különösen sokat és nagy sikerrel tolmácsolt Göncz Árpádnak, akit egyébként irodalmi mondatai miatt nem könnyű fordítani. Megalakulása óta állandó tolmácsa az évtizedes múltra visszatekintő, nyolc közép-európai ország belügyminisztereit tömörítő Fórum Salzburgnak, törvényszéki hites és konferenciatolmács. Különösen nagy sikere volt a rendszerváltás után: Für Lajost, Szabad Györgyöt, Jeszenszky Gézát tolmácsolt és Antall Józsefet. Ő fordította németre a néhai miniszterelnök egy, röviddel a halála előtt, már a kórházból írt levelét is.

A kora tavaszi napsütésben Mária szentgyörgyvölgyi házának udvarán beszélgetünk. A homlokzaton évszám (1896) jelzi az építés évét, gondolná a gyanútlan szemlélődő, ám házigazdánk felvilágosít: ezek a házak többé-kevésbé száz esztendősek, s ha felújítják, a felújítás évét veszik, s abból vonnak ki százat. Az épület azonban valószínűleg 1910 körül készült, a felújítás hét évet vett igénybe.

A házat és az istállókat pajtával kapcsolták össze, utóbbira gyönyörű, fából készült kapuk kerültek. Az istállók helyén ma dolgozószoba, nyári konyha van, emeletükön pedig két lakás. A fáskamrák anyaga egy lendvadedesi pince lebontásából származik.

- Nagy volt az illúzió, hogy majd zajos kulturális élet lesz itt zenészekkel, az élet s a rengeteg elfoglaltság aztán másként hozta. Igaz, még nem késő... - néz körbe Mária, aki egyébként saját termésű bio almalevéről is ismert a környéken.


A RENDSZER ELLENSÉGEI
1951-ben 251 családot telepítettek ki a fővárosból Mezőberénybe. A magas rangú katonatisztek, miniszteri tanácsosok, bankárok, diplomaták, földbirtokosok a hivatalos indoklás szerint sértették a közrendet, ám valójában a rezsim kiszolgálói lakásaikat akarták. A kommunista vezetés a mindenüktől megfosztott embereket szintén kisemmizett családoknál szállásolta el, remélve, a kitelepítettek s a befogadók egymásnak ugranak. Nem így lett. A deportáltakat az állami gazdaságban s építkezéseken dolgoztatták.


Kapcsolódó cikkünk:
Szerek, szegek, fordulatok: falujárás Szentgyörgyvölgyön

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!