Tucsni András: úgy döntöttem, színházi ember leszek

Nyugalomban, de csöppet sem egyhangúan telnek nyudíjas évének első hónapjai. Az évad elején Bagó Bertalannal dolgozott Nyíregyházán a Rómeó és Júlia című előadás kapcsán, Bereményi Géza és Az arany ára című dráma pedig Pécsre szólította. Múlt év őszén jelent meg az egykori barát, a Kossuth- és Jászai-díjas művész, Ruszt József életmű-sorozatának első két kötete, mely kiadványok a Színészdramaturgia, A színitanoda pedagógiai elvei és módszertana, valamint a Napló 1962-1969 és a Rekviem című műveket foglalják magukba. Jelenleg a folytatáson dolgozik Tucsni András.

- Az író, dramaturg Forgách Andrással és Nánai István kritikussal készítjük elő a következő két kötetet, éppen a napokban tartottunk szerkesztőségi megbeszélést Budapesten - mondta elöljáróban. - Hosszabb lélegzetvételű munkáról van szó, hiszen elképesztő mennyiségű jegyzet, cikk, írás maradt Jóska után. Tulajdonképpen régóta tervezte ezek össszerendezését, naplójában meg is fogalmazza, hogy szeretne egy regényt írni, melybe családja és ezáltal a XX. század történetét foglalná bele, illetve írna egy másik könyvet a színházi pályájáról. Készült egy anekdotákkal fűszerezett tanulmányra is, mely mesteréről, Nádasdy Kálmánról, illetve módszeréről szólt volna.

- Eredetileg jogi pályára készült, hogyan keveredett mégis Ruszt és a színház közelébe?

- Az egyetemen már tagja voltam egy amatőr csoportnak. Akkoriban pezsgett az amatőr színházi élet, az első általam látott Ruszt-előadás, az Arisztophanész madarai is egy 1973-as debreceni egyetemi fesztiválhoz kötődik... Amikor befejeztem a tanulmányaimat, úgy döntöttem, színházi ember leszek. Az idő tájt három híres teátrum működött az országban, a kaposvári, a szolnoki és a kecskeméti. Először Zsámbéki Gábort kerestem fel Kaposváron, aki mondta, hogy náluk ugyan nincsen hely, de úgy tudja, hogy Kecskeméten, Rusztnál van. Ruszt éppen Kaposváron vendégesekedett. Beszélgettünk, ismerkedtünk, később leveleztünk, hiszen még a vízügyi igazgatóságnál dolgoztam. Végül 1976. augusztus 1-jén kerültem a társulatához csoportos szereplőként és asszisztensként. Jó iskolának bizonyultak az ott töltött évek, mindenbe belekóstoltam, így mindent tanultam. Idővel Budapestre ment, jómagam maradtam, majd amikor a zalaegerszegi színházat szervezte, hívott. Lényegében a Hevesi-színház alapításától, 1982-től lett folyamatos a színházi kapcsolatunk.

Ruszt távozása után még maradt egy évig az egerszegi teátrumnál, utána a Vígszínházhoz szerződött. Később, amikor Ruszték Szegedről Budapestre tették át székhelyüket a Független Színpaddal, természetesen melléjük szegődött. 1996-ban tért vissza Zalába, ahol le is telepedett, Zalaszentgróton lelt otthonra a szekszárdi születésű Tucsni András.

- A színház kapcsán kerültem Zalaegerszegre, de feleségem, akivel tanulmányaink idején, még Pécsett ismerkedtem meg, zalaszentgróti - válaszolta, miért választották lakóhelyül éppen a kisvárost, ahova később a jó barát, Ruszt is követte. - Számomra is csak most, a naplóját olvasgatva derült ki, hogy 1997-ben, amikor nyugdíjba ment, már az írás foglalkoztatta, ehhez szeretett volna nyugodt körülményeket találni... Azt is tőle tanultam, hogy ennyi idősen már nem előre kell nézni, hanem visszafelé, összegezni kell azt, amit az ember összegyűjtött addigi élete során. Én azt összegzem, amit tőle kaptam, úgy érzem, kötelességem rendezni a hagyatékát, hiszen a magyar színháztörténet meghatározó alkotó művésze volt. Fontos, hogy a következő generációk is megismerkedjenek azokkal a gondolatokkal, melyeket papírra vetett, megismerkedjen a pályájával. Tanulságos, hogy tudott valaki az 1960-as években két életet élni, egyrészt egy debreceni kőszínházit, melynek kapcsán megmondták, mit csináljon, másrészt élt egy egyetemi színpadi életet az Universitas együttes élén, mely társulattal Európát járta.

- Hány kötetesre tervezik a sorozatot?

- Ez természetesen az anyagi lehetőségektől is függ. Eddig a Nemzeti Kulturális Alaptól kaptunk támogatást, de mostanában riasztó folyamatok indultak el e téren. Ettől függetlenül is folytatom, folytatjuk persze a munkát...

Tucsni András 1982 és 1984 között művészeti titkárként dolgozott a Hevesi Sándor Színház társulatánál, majd ügyvezetője lett 1988-ig. Irodalmi vezetőként 1996-ban tért vissza Zalaegerszegre. Több előadás dramaturgja volt, rendezett is. Az 1982-83-as évadban Forgács-gyűrűt kapott.