A Balaton vőlegénye

Veszeli Lajos művei először járnak Zalaegerszegen. Ő a megszokott fekete színben: póló, ing, pulóver, nem is tudom, láttam-e rajta más színűt valaha is. A vásznai pompáznak helyette. Amikkel sokára találkoztam, grafikáival annál inkább. A nyolcvanas évek végén segített az akkoriban percenként változó világot vizuálisan megragadni a veszprémi megyei lap rajzolójaként. A szövegeket, melyeket elé raktunk, átgondolta, megrágta, s megérkezett az írottakat támogató illusztrációval, ez most egy ilyen játék , mutatta. Mi meg ámultunk-bámultunk, jé, így is el lehet beszélni a rendszerrázó Magyarországot!? Ugyanazt látta másképp. Ahogy most is. Ha ellátogatnak a Keresztury ÁMK Hangverseny- és Kiállítótermébe, látják majd, a közéleti érzékenység kiirthatatlanul sajátja (Zárt borítékok).

De ez csak mellékszál a Veszeli-féle festészeti folyamban. Illetve állóvízben. Több évtizedes udvarlási akcióban él ugyanis a hervatag, de folyton megújuló fruskaként, s érett delnőként is évődő asszonnyal. Csalfa nőszemélyről van szó, egyik pillanatban mintha megadná magát, majd újra durcás alkonyi homályba burkolózik. Hajnalban rózsaszínűen vacog, délben hófehéren hunyorog, este halványvörös ráncait takargatja, miközben aranyló és ezüstös hidakon csábít.

Veszeli Lajos pedig figyeli minden rezdülését. Nem ér hozzá, nem horgászik benne, nem hasítja hullámzó bőrét vitorlással, nem zavarja zajos motorcsónakkal.

Csak nézi, és eredeti módon dokumentálja a Balatont. Ecsetjeivel sosem látott világot épít köréje. Ő látja azokat a hajónaplókat, melyeket sosem vezettek a balatoni vitorlásokon, azokat a fekete dobozokat, melyeket sosem fogtak ki a partjain, azokat a zenei kottákat, melyekből sosem játszott a hajózenekar.

Persze ez nincs veszély nélkül. Szeszélyes modellje ugyanis használja Veszeli tárgyait, víze, iszapja lassan rongálja azokat. Ezt mutatják a képek, a síkplasztikák - anyagukat maga-maga kísérletezte ki sokféle kézreálló összetevőből, papírból, porból, kőből, ragasztóból, fűrészporból. (Megkopott etűdök, Szakadt vitorláim, Iránytű, Holdtölte, A fekete doboz titkai.)

Nem tudni még, a szerelmetes viaskodásnak mi lesz a vége. Szerintem a Balaton lassan észreveszi őt, s lesz egy kép, amin a művész is meglepődik, s azt mondja csettintve: most megvagy, elcsíptelek. Mert ez egy ilyen játék.

...Nekem ő fedezte fel a Balaton gyönyörűségét, én neki köszönhetem, hogy ma már az ő szemén át látom ezt a tájat, s végre az igazit látom, nemcsak a valódit! ... nézem a képeit, átfut rajtam valami furcsa borzongás: megérzem az időt. És mindjárt szerényebb leszek egy kicsit - írta róla Érdi Sándor televíziós riporter, egyetemi tanár, akit ő fertőzött meg a Balaton-vírussal.

Látni a festményekben a föld, a jég, a természet színeit könnyű és szálas ecsetvonásokkal elterítve, melyet vakarások, törlések, csepegtetések tesznek szenvedővé, melyeket az arany háttér és a mediterrán fény világít meg - így szól róla Franco Ragazzi olasz művészettörténész.

Hogy-hogy mediterrán?, kérdezzük. Jogos. Mert van itt még valami. Veszeli Lajos már években mérhető időt töltött egy kis inspiráló görög faluban, amely új réteget von köréje. Erről szól Vermes Éva Szkutarimámor című könyve. Ha beteltek a képekkel (szeptember végéig vendégeskednek náluk), olvassanak.