Hogyan látják a helyzetüket a fiatal, pályakezdő, vidéki együttesek?

2006-ban döntött úgy pár középiskolás srác, hétvégente valami másba kezdenek: szombatonként összejárnak zúzni egy pethőhenyei garázsban. Aztán a szomszédból egy lány hangját hallották kiszűrődni, átfutottak, felkérték énekesnek. Pár tagcsere, és a szokásos zenekari hercehurca után alakult meg a Khan Abbyss zenekar.

- Gyakran megkapjuk, hogy csajbanda vagyunk, pedig még a stílus nevében szereplő progresszív szó is azt sugallja, hogy szeretünk újítani, kísérletezni - mondta Szakács Lilla énekes. - Egyébként én nem adok az ilyen sztereotípiákra. Nem járok fekete ruhákban vagy acélbetétes bakancsban, a metálzene mégis nagyon sokat jelent számomra.

Az ambiciózus fiatalok nem érték be a garázsbulikkal, már külföldön is dübörögtették zenéjüket.

- Több külföldi metálegyüttest is szinte a barátunknak tudhatunk - magyarázta Lilla. - Az elején még számolgattuk az útiköltségeket, gondolkodtunk, gazdaságilag mi lenne kedvezőbb, aztán rájöttünk, legegyszerűbb, ha azokat a zenekarokat hívjuk vissza egy egerszegi bulira, akik minket is meghívtak. Így szerveztük a legutóbbi metálestet is a Kereszturyban.


A Bőgőmasina együttes szinte minden hétvégéje foglalt
Fotó: Ohr Tibor

Lilláék kortársai, az Under the Bridge együttes tagjai pár évvel korábban, 2004-ben álltak össze. Az akkor még Marilyn Manson-rajongó fiúk idővel saját számokkal nyertek országos tehetségkutatókat, amiknek köszönhetően olyan neves bandák előzenekaraként is színpadra léphettek, mint a Kispál és a Borz vagy a Heaven Street Seven.

- Két osztálytársammal, Bencével, és Marcival már a középiskola első heteiben, mint megrögzött zenerajongók , egymásra találtunk - mesélte Hangácsi Márton. - Már akkor is komolyan szerettünk volna koncertekre járni, gondolván, ha mi élvezzük, amit játszunk, miért ne mutatnánk meg másoknak is. Persze akkor még az agresszívebb stílust kedveltük, akárcsak a mostani 13-14 évesek, mi is a lázadásunkat próbáltuk a zenében kiélni. Most már inkább az alternatív zene felé hajlunk, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a szöveg és a zene összhangjára.

Tehetsége szintén nem kérdéses Dobri Dánielnek, a Pertu Jazz Group gitárosának, aki társaihoz hasonlóan kedvtelésből kezdett játszani, mára viszont jövőjét is a hivatásszerű zenélésben látja.

- Nyakas Péternél gitároztam, ő szerettette meg velem a jazz-zenét. Az utóbbi években már hétvégente Szombathelyre jártam különórákra - mesélte Dani. - Persze ez csak egy része a zenélésnek. Rengeteget tanul az ember a zenekarban, a próbák folyamán a közös munkából, a fellépéseken, amikor létrejön a kapcsolat a közönség és a zenekar között. A klubzenélésen kívül egyébként nemrég egy kis jazz-népzenei egyveleget is bevállaltam.

A Bőgőmasina 2001-ben különböző stílusú ismert számok ska-sított feldolgozását tűzte ki céljául.

-Mostanában kissé nehezebb a próbákat összeegyeztetni, sokan a főiskola miatt idejük nagy részét nem Egerszegen töltik, de a fellépéseken nincs apelláta. - mondta Hanisch András, az együttes frontembere. - Egy zenekar néha lemondások-kal jár, például a nyári fesztiválidőszakban két hétvégét tudok összeszámolni, amikor nem megyünk sehová, és emellett még az első nagylemezünket is most vesszük fel. Anyagilag persze túl sok hasznát nem látjuk a zenélésnek, hiszen a koncertek-ből befolyó összegek általában elmennek a próbaterem bérlésére vagy a technikai cuccokra, de szerencsére a többieken is látszik, nem tőkekovácsolás céljából csinálják, hanem élvezetből zenélnek.