Kultúra

2009.07.07. 04:29

Citeraszó reggeltől estig

Botfa - Az, aki citerázni tanul, hamar sikerélményhez jut, ha ráadásul sok hasonszőrű társsal együtt penget, meg is marad e népi hangszer mellett. A citera titkáról is szót ejtettünk a táborban.

Péter Gyöngyi

Citeramuzsika szólt reggeltől estig a botfai Közösségi Házban múlt héten, táborba várta ugyanis az érdeklődőket és a hangszer iránt elkötelezetteket, vagyis a kezdőket és haladókat a botfai Válicka Citerazenekar és a Válicka Citerabarátok Egylete. Mintegy hatvanan vállalkoztak az intenzív pengetésre: a csapat nagyobb hányada a helyi együttes tagjai közül került ki, de Gelséről és Zalaegerszegről, sőt, Kárpátaljáról is érkeztek a rendezvényre.

- Míg máskor heti egyszer egy-másfél órán át gyakorol az ember, ilyenkor egy hét alatt fél évre való ismeretet elsajátíthat - említette az összejövetel leglényegesebb előnyét Nagy Katalin, a zenekar vezetője, aki oktatott, de időnként maga is az oktatottak társaságába állt. - Tanítom a Válicka tagjait egész évben, jó, ha más is foglalkozik velük, és így magam is tanulok. 


A mintegy hatvan résztvevő gyakran állt az asztal mellett: egy hét alatt fél évre való tudnivalót sajátíthattak el az egybegyűltek
Fotó: Katona Tibor

- Citerázok az együttesben, már nem is emlékszem, mióta játszom - felelte az egyik ifjú zenész, Gaál Cintia. - Itt a táborban az a jó, hogy több idő van gyakorolni.

Elárulta, kíváncsisága vezette a hangszer közelébe.

- Úgy gondoltam, szeretném megtanulni, hogyan lehet citerázni - összegzett Cintia, amikor arról faggattam, annak idején, milyen indíttatásból kereste fel a zenekart.

A táborban a pázmándi Domak Anikó népzenetanár és etnográfus, valamint a Tokaj-hegyaljáról származó Vadas László népzenetanár bővítette ismereteivel a résztvevők tudását.

- Jó érzés, hogy kitüntetnek bennünket a bizalmukkal, és úgy gondolják, hogy tanulhatnak tőlünk valamiféle pluszt - fogalmazott László, aki már nem először járt a botfai rendezvényen. - Azért érzem itt magam mindig nagyon jól, mert többféle korosztály jön össze, és mert mindenkin látszik, hogy citerásnak lenni , ez számukra jelent valamit. Nem azt mondom persze, hogy a legifjabb gyerek tisztában van azzal, mekkorra ereje van a népzenének, a népzenélésnek, de valószínűleg érzi. Az mindenképpen nagyon jó, hogy közösségben lehet. Hiánycikk manapság, hogy egy célért legyen és tegyen valahol, valamit az ember.

A citera vonzereje talán abban rejlik, tudtam meg, hogy annak, aki tanulja, hamar sikerélményt hoz. Más hangszerrel szemben viszonylag gyorsan elsajátítható a tudománya.

- Ez ma egy gyerek számára igencsak fontos tényező, hiszen mindent azonnal akarnak, mindennek azonnal megvan az eredménye, akár internetről, akár számítógépes játékról van szó. Felgyorsult a gyerekek élete is, kitartásuk viszont csökkent, márpedig a hangszertanulásnak általában hosszú idő után van csak eredménye - folytatta Vadas László. - Az is lényeges, hogy sok gyerek együtt zenél és énekel. Ez megtartó erőt jelent.

Természetesen nem csak gyakorlással teltek a napok, a legifjabbak kiránduláson, vetélkedőn, lovas kocsikázás alkalmával kapcsolódhattak ki, de a táborozók a kézi aratással, az ahhoz szükséges eszközökkel szintén megismerkedhettek. 

TUDNIVALÓK A HANGSZERRŐL
● Magyar népi húros hangszer, pengetéssel, dörzsöléssel, ráütéssel szólaltatják meg
● Két gyakori változata a dunántúli hasas és az alföldi kölyökfejes
● Megszólaltatásához tollat használtak, ma elterjedt a műanyag pengető
● A honfoglalás kori magyarok már ismerték, de sokban különbözött a maitól
● Nyugat-Európában a XVI-XVII. században élte fénykorát
 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!